Legott, fel is szólították az amerikai kormányt, hogy indítson katonai támadást az afganisztáni tálib rezsim megdöntése érdekében. Amerika pedig engedelmeskedett, és noha semmiféle bizonyítékkal nem támasztották alá, hogy az afgán táliboknak bármiféle köze lenne a szeptember 11-i merényletekhez, október 7-én megkezdődött az Afganisztán elleni agresszió.

A „terror elleni háború” megindítását alighanem jó ideje tervezgették Izraelben és az USA-ban. Természetesen szó nincs arról, hogy Washington a „demokrácia áldásaiban” akarta volna részesíteni Afganisztán és Irak népét. A fő cél az erős és egységes Irak meggyengítése volt. Ezen kívül pedig a cionisták mindenképpen szerettek volna csapást mérni a radikális iszlamizmus fellegvárának tartott Afganisztánra, és természetesen az egész muzulmán világra.

A háborús tervezgetésekben központi szerepet játszott Ehud Barak, a jelenlegi izraeli védelmi miniszter. Ő az egyik legfőbb felelőse a 2008. december 27-én a Gázai övezet ellen megindított izraeli agressziónak, amelynek során közel 1400 palesztin vesztette életét. Az irányítása alatt álló izraeli haderő a háború alatt tiltott fegyvereket vetett be, és szándékosan gyilkolt polgári személyeket, ennek ellenére nem indítottak eljárást ellene emberiség elleni bűncselekmények elkövetésének vádjával. A napokban pedig Ehud Barak jelentette be, hogy a zsidó állam további 500 lakóépület felépítését tervezi a megszállt palesztin területeken. Barak, 1999 és 2001 között a kormányfői és a védelmi miniszteri posztot együttesen töltötte be. 2001 márciusában vált meg hivatalától. Egy másik háborús bűnös, Ariel Saron követte őt a kormányfői poszton. De Barak sem maradt munka nélkül: az  Electronic Data Systems nevű amerikai cég ajánlott fel neki egy jól fizető állást, néhány nappal szeptember 11. előtt. 

Sokan eleinte furcsállták, noha semmi meglepő nincs abban, hogy az eredetileg munkapárti, tehát elméletileg baloldali Ehud Barak védelmi miniszteri posztot kapott a jobboldali Likud irányítása alatt álló kormányban.  Az ideológiai hovatartozás azonban az izraeli politikusok esetében édeskeveset számít. A lényeg, hogy Ehud Barak egykor Benjamin Netanjahu parancsnoksága alatt működött a Sayeret Matkal elnevezésű elit kommandóban.

Ehud Barak vezette azt a katonai akciót, amelynek során kiszabadították a Sabena Airlines eltérített gépének utasait. Ez az eset 1972-ben történt. A Barak vezette kommandósok munkásruhába öltözve közelítették meg a gépet, és sikerült elhitetniük a négy terroristával, hogy csupán üzemanyaggal szeretnék feltölteni a gépet. Az akció teljes sikerrel zárult, az utasokat kiszabadították. A kommandósok között pedig ott volt Benjamin Netanjahu is. „Bibi nagyon jó katona volt” – idézte fel emlékeit a New York Times 1996. május 21-i számában Ehud Barak – "Próbáltam meggyőzni őt arról, hogy szolgáljon tovább a hadseregben. Kiváló katona volt, ami persze nem jelenti azt, hogy az ország irányítására is alkalmas."

Ez a kis oldalvágás azonban egyáltalán nem bőszítette fel a politikai ellenfelet. Annál is kevésbé, mert 1976 júniusában Ehud Barak vezényelte az ugandai Entebbe repülőtéren végrehajtott akciót, melynek során sikerült kiszabadítani az Air France eltérített gépén tartózkodó utasokat. A terroristákkal folytatott tűzharcban meghalt egyik izraeli kommandós pedig nem volt más, mint Jonathán Netanjahu, Benjamin testvére.  

Ehud Barak rögvest az ikertornyok elleni merényletek után pontosan tudta, kik voltak az elkövetők, és mit kell Amerikának cselekednie. Már szeptember 11-én nyilatkozott a Sky televíziónak: "A legnyilvánvalóbb feltételezés, hogy Oszama bin Laden szervezetét terheli a felelősség…Határozottan fel kell lépnünk a terrorizmussal szemben. Össze kell hangolnunk erőfeszítéseinket, ahogyan elődeink tették, amikor a kalózok ellen küzdöttek… A világ többé nem lehet ugyanolyan, mint korábban. Eljött a cselekvés órája. Bin Laden Afganisztánban tartózkodik. Pontosan ismerjük hol találhatók a terroristák búvóhelyei" – jelentette ki Barak, akinek szavait a Washington Times is világgá kürtölte szeptember 12-én. 

Benjamin Netanjahu pedig a  New York Times című lapnak nyilatkozott. Akár csak Barak, ő sem volt képes palástolni örömét.  "Very good" – mondta Netanjahu a merényletek következményeire és az amerikai-izraeli kapcsolatok jövőjére utalva. Egyúttal felszólította a „világ demokratikus nemzeteit, hogy hozzanak létre nemzetközi koalíciót a terrorista hálózatok felszámolása, és a terroristákat támogató rezsimek megdöntése céljából” – jelentette ki a Jerusalem Post című lap tudósítása szerint 2001. szeptember 12-én. Benjamin Netanjahu régi álma valósult meg: cikkeiben, beszédeiben, könyveiben hosszú évek óta másról sem beszélt, mint a „terrorellenes háború” szükségességéről. És álma, íme most megvalósul!  

Persze hitelesebb lett volna az előadás, ha a két jómadár legalább néhány napot várt volna a magyarázataival, és a teendőkre vonatkozó fejtegetéseivel. De képtelenek voltak úrrá lenni türelmetlenségükön. A Jerusalem Post 2001. szeptember 12-i száma beszámolt Netanjahu sajtóértekezletéről, amelyet a jeruzsálemi David Király Hotelben tartott. " Össze kell kovácsolnunk a terrorellenes nemzetközi koalíciót, addig, amíg erősek vagyunk. Holnap esetleg már késő lesz" – nyilatkoztatta ki – "Itt az idő, hogy minden erőnket latba vetve lépjünk fel a szélsőséges arab rezsimek ellen. Szét kell zúznunk az egész világot megsemmisítéssel fenyegető terrorizmus infrastruktúráját." Ugyanezeket a szavakat használja majd minden nyugati vezető, aki az elkövetkezendő években véleményt mond a „terrorizmus elleni harcról”. Netanjahu arról is beszélt, hogy szeptember 11. fordulópont az Egyesült Államok történetében, olyasfajta esemény, mint amilyen a Pearl Harbour elleni japán támadás is volt. Majd felszólította az USA vezetőit, hogy vezessék a harcot a „bin Ladenek, az Arafatok, a Szaddam Husszeinek világa” ellen. A korábbi izraeli miniszterelnök azt is elárulta, hogy ő a World Trade Center elleni 1993-as merénylet utáni napokban már megjósolta: egy nagyszabású támadás várható az ikertornyok ellen.

Ehud Barak sem volt rest, és a szeptember 11. utáni napokban telekürtölte nézeteivel a világot. A The Times című londoni lapban már szeptember 13-án cikket közölt  „A demokráciák egységes fellépése az egyedüli válasz a terrorizmusra” címmel. Mint írta, „a terrorizmus harcot hirdetett a szabad világ ellen, amelynek viszont egységben kell cselekednie és kemény választ adnia”. "Amiként a felvilágosult világ megvédte értékeit a múltban, és szembeszállt a súlyos kihívásokkal, úgy kell most is a nemzetközi közösségnek reagálnia. De ne legyenek illúzióink. Ez a támadás a nyugati civilizáció legszentebb értékei – a szabadság, a törvény uralma, az emberi élet szentsége – ellen irányul. " Majd azt is elárulta, ő pontosan tudja, kik az elkövetők: "Függetlenül attól, hogy Oszama bin Laden szervezete közvetlenül vagy közvetve részt vett-e a merényletek kitervelésében és végrehajtásában, tudjuk, kik a terroristák, és kik azok a gonosz államok, amelyek támogatják őket. Irán, Irak, Líbia, Szudán és Észak-Korea bizonyíthatóan régóta segíti a terroristák ténykedését. Ezen kívül pedig senkit sem kell emlékeztetni arra, milyen borzalmas tetteket vittek végbe olyan szervezetek, mint a Hamász, a Hezbollah, az Iszlám Dzsihád, vagy éppen Jasszer Arafat Palesztin Felszabadítási Szervezete. A frontvonalak pontosan láthatók."

De az is látható, hogy  Barak és Netanjahu micsoda elképesztő elánnal igyekezett a cionisták érdekeit szolgáló háború ügye számára mozgósítani a világ népeit.