Független kutatók hívták fel a figyelmet arra, hogy a perfluor-oktán-szulfonát (PFOS) és perfluor-oktánsav (PFOA) esetében a megállapított határértékek messze meghaladják a hatályos amerikai és európai szabályozást – az irányelvek befolyásolása mögötti szándék ezeknek a szabályoknak a puhítása volt.

A PFAS-ok szintetikus fluortartalmú polimerek mintegy tizenötezer anyagból álló csoportja. Ezek használata a teflon 1938-as feltalálását követően terjedt el. Hőálló, vízálló, olajtaszító tulajdonságaik miatt nagyon széles körben használják őket a bútoroktól a kozmetikai termékeken, a mobileszközök kijelzőin és az akkumulátorokon át egészen az élelmiszerek csomagolásáig. Több száz vagy ezer év alatt bomlanak le, ezért örökvegyszereknek is nevezik őket. Mára az ivóvizekben és az esővízben is kimutathatók, az emberi szervezetbe akár bőrön keresztül is bekerülnek és felhalmozódnak.

Több PFAS-anyagnál karcinogén hatást állapítottak meg, amely vese-, prosztata-, és hererák kialakulásához köthető. Felmerültek olyan adatok is, amelyek alapján pajzsmirigybetegséget, immunrendszeri gyengeséget, csökkenő termékenységet, fejlődési rendellenességeket, hormonzavarokat és elhízást okoznak.

Az ebből következő egészségügyi károk kezelése egyes becslések szerint több ezer milliárd dollárra rúg évente.

Az Európai Unió és Kína 2009 óta szigorúan szabályozza és korlátozza ezeknek a vegyszereknek az előállítását és alkalmazását. Az Egyesült Államok és Malajzia a vegyipari lobbi nyomására nem támogatta a nemzetközi szabályozásokat.

Az Egészségügyi Világszervezet a botrány nyomán feloszlatta a tudósokból álló szakcsoportokat, és elölről kezdi a teljes tudományos irodalom értékelését. Az újjáalakított testületekbe kevesebb vegyipari cégek által delegált tudós kerül, a helyüket a szabályozó hatóságok munkatársai veszik át.

Ez példátlan, ez az Egészségügyi Világszervezetet érő példátlan kritika – vélekedett a botrányról az Egyesült Államok környezetvédelmi hatósága, az EPA képviselője, Betsy Southerland.

A felmerült aggályokat jól illusztrálja, hogy az amerikai szabályozás szerint a botrányban érintett, ivóvízben előforduló PFOS és PFOA esetében nincs egészségügyileg elfogadható alsó határ, a törvényi szabályozás így a technikailag mérhető legalacsonyabb értéket, 4 ppt-t tűzte ki határként. Az Egészségügyi Világszervezet ennél jóval lazább, 100 ppt értéket készült elfogadni, ami azért jelentett volna komoly problémát, mert

sok ország ezekből az értékekből indul ki a saját szabályozásainak meghatározásakor.

A hangjukat felemelő tudósok rámutattak, hogy az Egészségügyi Világszervezet illetékes csoportjai figyelmen kívül hagytak számos nagyon alapos tudományos kutatást, amelyet például az európai szabályok kialakításánál figyelembe vettek. Az EPA képviselője a Guardiannek rámutatott, hogy az örökvegyszerekről több tudományos adat áll rendelkezésre, mint bármilyen más szennyező anyagról.

A botrányban érintett dokumentumokban 17 alkalommal merült fel Michael Dourson neve, akit 2017-ben, még Donald Trump idején jelöltek az EPA vegyszerbiztonsági osztályának vezetésére. A pozíciót végül a szakmai ellenállás miatt nem kapta meg, miután kiderült, hogy közeli kapcsolatot ápol a vegyiparral és a vegyipari vállalatok érdekvédelmi szervezetével. Dourson ténykedésének leginkább problémás része az volt, hogy bizonytalannak és véleményesnek minősítette a vegyszerek emberre és állatra gyakorolt egészségügyi hatásait kimutató egyértelmű kutatási adatokat.