Hölgyeim és Uraim!
 |
Azért jó lenne, ha eszükbe vésnék: a "náci hangvételű" kuruc.info helyt adott Karsai Lászlónak is, vagyis mind a hivatalos holokauszt-történész, mind pedig a revizionista történész (igen revizionista történész, nem pedig pusztán "antiszemita", ahogy Perge Ottót megbélyegeztek) kifejthette álláspontját. A demokrácia ugyanis azt is jelenti, liberális hölgyek és urak, hogy mindenki szabadon hangot adhat nézeteinek. A Klubrádióban azonban csak és kizárólag Karsai László szólalhatott meg - Perge Ottó véleményére nem voltak kíváncsiak. Nem gondolják, hogy eljárásuk "antiliberális", "antidemokratikus" és tisztességtelen?
Annál is inkább, mivel Karsai László teljesen hamisan "mutatta be" a Kuruc.infón lezajlott holokauszt-vitát. Már eleve súlyos jellemhibáról árulkodik, hogy úgy a vitacikkeiben, mint az interjújában gyalázkodó megjegyzéseket tett vitapartnerére: "tudatlannak", aljasnak" nevezte, és nyilvánvalóvá tette azt is, hogy mennyire "megveti" őt. Tette mindezt annak ellenére, hogy Perge Ottó többször is "tanár úrnak", egy alkalommal "kedves tanár úrnak" nevezte, kifejezte irányába "nagyrabecsülését", amiért volt bátorsága vitába szállni vele, sőt, a vita legvégén pedig felajánlotta Karsainak, hogy legyen övé az utolsó szó. Ő azonban nem élt a lehetőséggel. Karsai egyáltalán nem viszonozta gesztusait. Ha Önök valóban a kiegyensúlyozott tájékoztatást tartanák szem előtt, akkor felvilágosítanák hallgatóikat arról, milyen eltérő stílusban vitáztak a felek.
De még sokkal fontosabb, hogy Karsai hamisan mutatta be Perge Ottó - és általában a revizionista történészek - álláspontját. Először is úgy tett, mintha Perge Ottó nem adott volna választ arra a kérdésre, hogy mi történt a zsidókkal, miután deportálták őket. Íme, Perge Ottó a következőket írta erről: „az ügyben iszonyatos a kavarodás (amelyet részben maguk a zsidó propagandisták okoztak szándékosan), és ő is tud olyan adatokra, könyvekre utalni, amelyek alátámasztják a hatmilliós zsidó áldozatról szóló legendát, de én is bőségesen tudok olyan statisztikákat, népszámlálási adatokat idézni, melyekből viszont az derül ki, hogy a zsidóság lélekszáma bizony nem esett vissza jelentősen a háború után. Nem arról van szó, hogy nem haltak meg százezrével zsidók a háború alatt (döntő többségük a harci cselekmények, a táborokban tomboló betegségek, elsősorban a tífuszjárvány, a főleg a háború végén bekövetkezett általános összeomlás nyomán beálló súlyos élelmiszer- és gyógyszerhiány következtében halt meg, nem pedig a mitikus gázkamrákban), hanem arról, hogy egymásnak teljesen ellentmondó adatok és statisztikák vannak forgalomban a zsidóság számával kapcsolatban... Hiszen a háború előtti években, majd a háború alatt és közvetlenül utána sokan vándoroltak ki Izraelbe, az USA-ba, illetve a világ más országaiba is, a határok a háború előtt, alatt és után gyakran változtak, továbbá egyáltalán nem biztos, hogy aki például visszatért abba az országba, ahonnan deportálták, a legközelebbi népszámlálás alkalmával ismét zsidónak vallotta magát. .. amikor a németek megtámadták Lengyelországot, majd később a Szovjetuniót, egyes becslések szerint 1-1,5 millió zsidót evakuáltak a Szovjet Birodalom távolabbi területeire.”
Magyarán: nem igaz Karsainak az interjúban hangoztatott kijelentése, mely szerint nem adott választ arra a kérdésre, hogy „hová lettek a deportált zsidók”. (Számos lágerben, így többek közt Auschwitzban is iszonyatos tífuszjárvány tombolt a háború alatt, amelyről egyébként mélységesen hallgatnak a holokauszt hivatalos történészei.)
Karsai hamiskodott akkor is, amikor a Leuchter-jelentésről beszélt. Nem mondta el, hogy az érveire Perge Ottó megválaszolt. Karsai ugyanis úgy véli, az állítólag gyilkolásra használt szer, a „hidrogéncianid eső, szél és levegő hatására lebomlik”. Perge Ottó többek közt a következőket írta erről a kérdésről: „...mint rámutattam, a bizonyítottan ruhák és matracok fertőtlenítésére használt kamrák külső falain hatalmas kék foltok éktelenkednek még ma is. A kék elszíneződést az magyarázza, hogy a cián hidrogén reakcióba lépett a vassal (mely jelen van a habarcsban és a téglában is), és ferrocianidot alkotott, amelyet „berlini kéknek” is neveznek. A vakolat olyan mennyiségben szívta fel a hidrogéncianidot, hogy az képes volt áthatolni a téglákon keresztül egészen a külső falfelületig. A felszívódás közben a hidrogéncianid egyesült a vassal, és „berlini kéket” alkotott vele. A ferrocianid egy rendkívül stabil vegyület, és nem bomlik le még több száz év alatt sem. Mármost a kék elszíneződés legkisebb jele sem mutatkozik az állítólag emberek megölésére használt „gázkamrák” falmaradványainak egyikében sem, így a birkenaui II-es krematórium „gázkamrájának” falában sem, ahol pedig a holotörténészek állítása szerint a legtöbb embert végezték ki Zyklon B-vel. Persze ha az állítólagos gázkamrák megmaradt romjai is „rekonstrukciók”, akkor nincs miről tovább beszélnünk.”
Ezen kívül ostobaságot mondott Karsai, amikor az interjúban igyekezett kisebbíteni az Auschwitz-Birkenauról készült légi felvételek jelentőségét. Mint arra Perge rámutatott, a fényképeken ugyanis nem látszanak füstölgő krematóriumok, hosszú sorok sem állnak a „gázkamrák” előtt, és a hatalmas „nyílt színi halottégetéseknek” sincs nyoma. Mármost Karsai elhallgatta, hogy az egyik légi felvétel 1944. május 31-én készült, éppen akkor, amikor tömegével érkeztek a magyarországi zsidók a lágerbe, ahol legalább 400 ezret rögvest a gázkamrákba küldtek - állítólag. Karsai azt mondta a Klubrádiónak adott interjújában, hogy „éppen akkor, amikor a felvételek készültek, a krematóriumok nem működtek”. Csakhogy a krematóriumoknak bizony folyamatosan működniük kellett (legalább napi húsz órát, többet nem lehettek üzemben), máskülönben nem lehetett volna elhamvasztani több százezer embert. (De mint Carlo Mattogno pontos számításai alapján Perge rámutatott, még napi húsz órás működés esetén sem lehetett volna elhamvasztani 160 ezernél több holttestet az öt krematórium összes égetőkemencéjének teherbírását és működési idejét figyelembe véve.)
Ami pedig a „nyílt színi halottégetéseket” illeti, Perge Ottó világosan leírta: Auschwitz-Birkenau környékén oly magas volt a talajvíz szintje, hogy teljességgel lehetetlen lett volna nagy tömegű halottat hatalmas tömegsírokban elhamvasztani, miképp azt az úgynevezett szemtanúk leírták. (Erre nézve Perge Ottó utalt Carlo Mattogno kiváló tanulmányára, melynek címe: Open Air Incinerations in Auschwitz: Rumor or Reality? "Cremation Pits" and Ground Water Levels at Birkenau.
Karsai természetesen Pergének, illetve Carlo Mattognonak és más revizionista történészeknek a „nyílt színi halottégetésekkel” kapcsolatos véleményéről is hallgatott! Mint ahogy hallgatott Perge Ottónak minden, az elgázosítások, illetve a krematóriumban és a szabad ég alatt történt hamvasztások „technikai részleteit” illető kérdéseiről is!
Nekem úgy tűnt továbbá, a vita során tisztázódott már, hogy az Einsatzgruppéval kapcsolatban mi a felek véleménye: Karsai szerint a német különleges egységek a „zsidók teljes megsemmisítése” érdekében gyilkoltak, Perge Ottó meg amellett érvelt, hogy a partizánok elleni harc, illetve a partizánellenes megtorló akciók következményeképpen öltek meg hozzávetőleg félmillió (de aligha másfél-kétmillió) zsidót a keleti front mögötti területeken. Mindezek mellett Karsai a Klubrádiónak adott interjújában egyetlen szót sem beszélt arról, melyek is voltak Perge Ottó eredeti kérdései (melyekre ő nem tudott válaszolni), sem pedig arról, hogy az ő kérdéseire adott feleleteiben, valamint két másik írásában (Perge Ottó: Újabb kérdések Karsai Lászlóhoz és a holokauszt hivatalos történészeihez; További kérdések Karsai Lászlóhoz és az ún. holokauszt hivatalos történészeihez) Perge Ottó legalább 30 kérdést tett fel Karsainak, melyekre még csak meg sem kísérelt válaszolni!
Kérném tehát a Klubrádió szerkesztőségét, járjanak el úgy, mint az egy civilizált, demokratikus és liberális értékekre nyitott adóhoz illik: hallgassák meg a másik felet is! Kérném tehát, olvassák be ezt az írást rádiójukban, és készítsenek Perge Ottóval is interjút! Ne bújjanak ki a revizionista álláspont, illetve Perge Ottó véleménye ismertetésének kötelezettsége alól arra hivatkozva, hogy a „pergék” „antiszemiták”, és „gyűlölködők”, akikkel „nem lehet, sőt nem is szabad szóba állni”. Pontosan ezekre az érvekre hivatkozva szállt ki a vitából Karsai is, azonban semmi mást nem bizonyított a megfutamodásával, mint hogy érvei gyenge lábakon állnak, és a pillanatnyilag érvényes hivatalos holokauszt-történet súlyos ellentmondásoktól terhes.
Szemerei Károly
Kapcsolódó:
Történelmi kuriózum portálunkon, történészek vitája a "szentséges" "holokauszt" kérdésében - Perge Ottó kontra Karsai László
