Dittel Szilvia az ELTE-n és Kanadában angolt, majd a Hit Gyülekezete által alapított Szent Pál Akadémián teológiát tanult. A magyarokkal és a németekkel szembeni ellenérzést (habár apai ágon német, míg az anyain magyar) a Hit Gyülekezetében szívta magába. Rátermettségére és rendkívüli zsidóimádatára az illetékesek már korán fölfigyeltek, ám a holokauszt oktatásának még intenzívebbé tétele érdekében a fiatal angoltanárt későbbi kollégája, Pécsi Tibor közvetítésével hívták meg Izraelbe és Amerikába. A jeruzsálemi Jád Vásém Holokauszt Emlékközpontban elvégezte az intézet által indított tanfolyamot az ún. holokauszt történetének a magyarországi ifjúság körében történő oktatására.

Izraelbe azóta többször is ellátogatott, ahol az említett intézmény minden alkalommal újabb tananyaggal és pedagógiai ismeretekkel vértezte föl. Dittel Szilvia és Pécsi Tibor közösen végezték az általuk missziónak tekintett emberjobbító tevékenységet. A Budapest, Páva utcai Holokauszt Emlékmúzeumban fiatal diákcsoportokat oktatnak, nyári szemináriumokat szerveznek, a fiatalokkal és idősebbekkel közös tanulmányi kirándulásokat tesznek azokra a fővárosi és vidéki helyekre, ahol a holokauszt eseményei szerintük végbementek.

Dittel Szilvia életében jelentős esemény volt, amikor Efrájim Zuroff a még élő „nácik” kézre kerítésére Magyarországon is meghirdette az „Utolsó esély hadműveletet”. Az Izraelbe és az amerikai zsidó központokba rendszeresen kijárogató hölgy már 2004-ben felajánlotta szolgálatatait a Simon Wiesenthal Központnak. Egy vele készült interjúból kiderül, hogy a legnagyobb „harci tette”, dr. Képíró Sándor tartózkodási helyének felkutatása előtt is szolgáltatott használható információkat magyar állampolgárokról a Simon Wiesenthal Központnak, és talán másoknak is.

Zuroff Képíró Sándor 1944-es katonaképével

Efrájim Zuroff, a Simon Wiesenthal Központ jeruzsálemi igazgatója, valamint a magyarul jól beszélő Hávvá Báruch asszony és Gávriél Sákéd adták ki neki megtisztelő feladatként dr. Képíró Sándor lakhelyének felkutatását, a vele és környezetével való személyes kapcsolatfelvételt. Dittel a jóhiszemű aggastyán Frankel Leó utcai, a fentebb említett zsinagógával szembeni lakására is felment, kiadta magát egyetemistának, és az egykori csendőrtisztet a múltjáról faggatta. Dr. Képíró Sándor zaklatása, fenyegetése ekkortól szinte mindennapossá vált.

Dittel Szilvia 2004-ben, s a korábban, más magyar állampolgárok felkutatására végzett felderítő munkája folyamán is igyekezett a háttérben maradni, nem nyilatkozott a sajtónak. Ő tudja, hogy miért. Csakhogy 2006 őszén, azon a bizonyos zsinagóga előtti sajtótájékoztatón Szilviát már elkapta a hév és a szereplési vágy, s Zuroff szavainak magyarra fordítása mellett a saját érdemeiről is beszélt. Ez aztán már „kiszállt” az angol nyelvű médiába, ám arcának kitakarásához továbbra is ragaszkodott.

Dr. Képíró Sándor, amint fentebb említettük, a Frankel Leó utcában lakik, amióta 1996-ban hazatért a fél évszázados emigrációjából. A most 97 éves ember Dittel és társainak jóvoltából 2004. óta állandó zaklatásnak és fenyegetéseknek van kitéve. Két esztendővel ezelőtt a The Sun című angol nyelvű napilap Oliver Harvey nevű zsidó újságírója Dittel Szilvia „felvezetésének” és tolmácsolásának köszönhetően útját állta a Frankel Leó utcában közlekedő idős Képíró Sándornak, és az itt látható videón látható és hallható módon zaklatta az idős embert. Dittel tökéletesen tisztában van az ilyen jellegű tevékenységének súlyos mivoltával, ezért az idős ember letámadásakor az ő arca ki van takarva.

A letámadásból aztán a The Sun 2008. december 5-ei számában terjedelmes cikk is született a következő hangzatos címmel: „A The Sun szembe találta magát Európa leginkább keresett náci háborús bűnösével magyarországi búvóhelyén”. Az újságcikk egyik, a Dunáról nyáron és Budapesten készült fotója alatti képaláírás: „A halál folyója... Szerbeket meneteltettek a Dunához az 1942-es nagy razzia idején”. Közben Pécsi Tibor tanár- és szerzőtársával együtt Dittel Szilvia is elkezdte publikálni a Képíró Sándor állítólagos háborús bűnösségéről és a holokauszt-oktatás jelentőségéről szóló cikkeit, leginkább a Hetek című hitgyülis lapban.

Zuroff Képíró Sándor házának kapujában

Amint fentebb írtuk, 2004-ben kezdte el a magyarországi „háborús bűnösök” fölkutatására irányuló áldásos tevékenységét a Simon Wiesenthal Központ megbízásából, de már előtte is lelkesen szolgáltatott ki információkat magyar emberekről. Dittel a Képíró Sándor felkutatására vonatkozó fölkérésre habozás nélkül igent mondott, és teljes gőzzel belevetette magát a nemes feladat tejesítésének munkájába. Közben a saját érdemeinek és munkája veszélyességének felnagyítására ekkortól Izraelben és hazai zsidó körökben elkezdte terjeszteni, hogy egy hozzá hasonló tevékenységet végző embert – a tulajdonképpeni elődjét – állandóan fenyegetik. Sőt, a hatalom figyelmeztette: hagyjon fel a hazai vonatkozású információk külföldre történő továbbításával, mert az ilyen jellegű tevékenysége miatt könnyen felelősségre vonhatják kémkedés vagy hazaárulás miatt. Mondanunk sem kell, hogy a tárgyalt időszakra (2004-2010 között), a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai-kormány idejére nem nagyon volt jellemző, hogy üldözték volna az Izraellel bármilyen szinten együttműködő magyar állampolgárokat.

Dittel Szilvia eddigi legnagyobb fogása tehát a 97 esztendős dr. Képíró Sándor lakhelyének beazonosítása, amely egyébként korábban sem volt titok. Efrájim Zuroff azzal gyanúsítja az idős magyart, hogy 1942-ben Újvidéken tevékenyen részt vett a szerb és más nemzetiségű partizánok, zsidók kivégzésében, illetve az utóbbiak deportálásában. A dr. Zétényi Zsolt által képviselt Képíró Sándor viszont váltig állítja, hogy valóban csendőrtisztként szolgált a Magyar Királyi Honvédség soraiban, ám a gyilkosságokból és a zsidók deportálásából nem vette ki a részét.

Mikó Áron – Kuruc.info