 |
Egy hétvége bevétele úgy kilencmillió forint lehet
A vallás és a hitélet az egész világon válságát éli. Az elvilágiasodás folyamata azonban különös ellentmondásként a különféle vallásfelekezetek, szekták felvirágzását is magával hozza. Avagy ez nem is ellentmondás, hiszen a szekta mellesleg óriási üzlet. Az elbizonytalanodó ember ugyanis szívesen fizet azért, hogy didergő lelkét földi vagy égi pszichiáterek vagy más jóságos szellemlények melengessék. Mivel érteni szerettük volna e dolog magyarázatát, október második hétvégéjén beiratkoztunk Kovács András Táltos iskolájába.
A Demokrata 1998/12. száma már közölt egy beszélgetést Kovács Andrással, akinek nyolc foglalkozásból álló tanfolyama (ára 56 ezer forint) két egymást követő napján (ára 14 ezer forint) a Demokrata munkatársa is jelen volt mint hallgató.
Ha a földi halandónak a szokásosnál mélyebben kell a zsebébe nyúlnia, előtte mérlegel. Vajon megéri-e? Ezt persze mi sem tudtuk előre, a riportok, nyilatkozatok csodálatos gyógyulásokról szóltak, és az ilyen hírek bizony kíváncsivá teszik az embert. De milyen embert? Az októberi III/IV. kurzusra tódultak a szimpatikus, jó kedélyű, inkább harminc fölötti, többségükben a szebbik nemhez tartozó népek, jóllehet naponta hétezer forintot kellett leszurkolniuk a kőbányai Pataky Művelődési Központban tartott előadásokért.
Becsöngetés előtt nem volt zajongás, nem volt cicoma, nem voltak ékszerek, helyettük egyfajta örömteli várakozás telepedett rá a mintegy 600 főnyi érdeklődőre. A háttérmuzsika egy kissé Halász Judit gyermeklemezeire emlékeztetett, nem sok vizet zavart, az elkövetkező pillanat annál inkább.
A színpadon félkörben gyertyák, a felfüggesztett háttérvászon előtt Jézus-kép, majd elsötétítés és erősödő dübörgés jelezte, hogy kezdetét veszi a műsor, azaz a tanítás. A dübörgés, valamint a színpadra fúvatott füstköd kimondottan a hardrock-koncertek nyitányát idézte, amit templomi orgona és szintetizátormelódia váltott föl. Végül egy barátságos, erős hang valahonnan az éterből szólott a jelenlévőkhöz.
Tökéletes hangulati előkészítés után lépett a terembe a maga élő valóságában Kovács András. Nem a színpadra ment, nem magasodott az emberek fölé, hanem szerényen az első sorokban ülők elé, ott járt föl s alá a két nap folyamán.
Előadói stílusát figyelve két másik kollégával érdemes őt összevetnünk. Az egyik, a méretes Bibliát szorongató, folyamatosan hallelujázó, a Hit Gyülekezetét vezető Németh Sándor, a másik az egykori pártállam hivatalosan támogatott mulattatója, Hofi Géza. Közös külső – és nem szellemi – vonásuk a megnyerő, folyamatosan humorizáló, viccelődő, sőt élcelődő stílus. Szavajárásuk filozófiája is hasonló. Hofi, a főállású mókamester az „édes kis pofáim”, míg Kovács, a táltosmester az „értitek, gyerekek?” megszólítást alkalmazta rendszeresen. (Németh kedvenc szavajárásáról nincs információnk.)
Értitek, gyerekek? Persze, hogy értettük, nem a gyógypedagógiáról jöttünk. Bár a közvetlen stílus igen fontos eszköze a hallgatóság megnyerésének, a humor nem kevésbé, ám a zömében nyugdíjas korú hallgatók esetében kissé visszatetsző.
Kovács András a nap feladataként a szellem erejének megtapasztalását, Jézus erejének gyakorlati alkalmazását jelölte meg. Ez aztán nagyszerű témaválasztás, dörzsölte kezét lapunk munkatársa, aki előtt felrémlettek Jézus csodatételei. És valóban. Az előadó szavaiból a hallgatóság megismerhette azt a páratlan erejű elszántságot, amellyel – mintegy önmagát állítva példaképül – Kovács András megteremtette normális élete feltételeit, a márkás kocsit, egy BMW-t és a tekintélyes, tágas lakást.
Hogyan lehet ezt elérni? Ez itt a kérdés. Az előadó több példát is említett, ezek lényege a következő: erősen kell hinnünk abban, amit el szeretnénk érni, még akkor is, ha az adott pillanatban szinte elképzelhetetlennek tűnik. Íme, ilyen egyszerű.
A módszer persze nem ismeretlen azok előtt, akik némileg jártasak az úgynevezett pozitív gondolkodás rejtelmeiben. Ugyanezt tartalmazta a Krisztus utáni első században Patandzsali jógája, századunkban pedig Cové önszuggesztiója, Schultz autogén tréningje, Silva agykontrollja is ezen az elven alapul, de ezt az elvet követik az ismert természetgyógyászok is.
A lényegi tudásátadását követően az oktatás minden fázisa eme életfelfogást erősítette, s amikor az egészséges magyarságtudat hangoztatásával is kiegészült, az előadó játszi könnyedséggel ragadta magával a témára fogékony jelenlévőket.
Kell ennél több annak, akinek naponta senkiházi nyikhajok dörgölik a képébe, hogy saját hazájában csak másodrendű polgár lehet, hogy idétlen humoristák céltáblájaként tehetetlenül kell viselnie a reá lődözött nyilakat? Ezzel szemben mire ösztökél Kovács András? Legyen elképzelésed arról, hogy mit akarsz, legyen benned tűz, lelkesedés. Ne feledkezz el az Atyához imádkozni, hiszen az ókori nagy kultúrák közül már csak te, a szkíták leszármazottja vagy az egyetlen megmaradt ősnép, a fénymag tagja.
És így folytatta: tudjunk örömben élni, mivel szellemi síkon hasonló a hasonlót vonzza. Ne csüggedjünk, ha elhagynak bennünket, majd jőnek helyükbe igaz barátok, társak. Sikerre kell törekednünk, mert ez igazán Istennek tetsző tulajdonság, hiszen ő is csak rajtunk keresztül tud cselekedni, az elesett ember pedig képtelen vezetni a többieket.
Ilyen szózat hallatán még a halottban is elindul fölfelé a gyöngy. Az sem zavarja a lelkes hallgatót, hogy a teljesség igénye nélkül fentebb már említett urak által kidolgozott módszerek célja pontosan ugyanez: gyógyulás, relaxáció, a magabiztosság fokozása.
A hallottak hatására eufóriába került tanítvány alighanem fel sem figyelt két dologra. Az egyik az volt, hogy a szünetben bejátszott táltosdalban az amerikai countryműfaj ismérvei köszöntek vissza. Az imperialista konkoly az igaz magyar búzában szemmel láthatólag senkit nem zavart.
A másik apróság ennél azért súlyosabb. Kovács András a tanfolyam hallgatóinak lehetőséget ajánlott az általa vezetett Táltos Egyházba történő belépésre, ami – tette hozzá megnyugtatólag a tépelődők számára – nem jelenti korábbi (katolikus, református stb.) vallásuk feladását, ráadásul a fizetések húsz százalékára igényt tartó HIT Gyülekezettel szemben ő csupán évi ezer forint tagdíjra tart igényt, ami, valljuk meg, a folyamatosan növekvő reálbérek korában igazán kedvező ajánlat.
Ám itt álljunk meg egy szóra. Az összeg valóban csekély, csupán a táltos terítő érzékelhetően üzleties szemléletével van gondunk. Mert furcsa lenne, ha például egy katolikus keresztelő mellé mondjuk azonnal egy tagdíjfizetésre vonatkozó csekket is mellékelne a pap, amit attól fogva élete végéig évente megkapna a jámbor hívő. Tudjuk jól, hogy a keresztény egyház is szed adót – azonban döntő különbség, hogy ennek befizetését, akár a perselypénzét, rábízzák a hívőre, ad-e vagy sem, s ha igen, anyagi lehetőségeihez képest mennyit –, de éves tagdíjról a kétezer éves kereszténység még nem hallott.
A tanítás következő fázisában csoda történt. Közkívánatra Szörényi Levente, a Dalai láma, végül Orbán Viktor szellemének megidézése szerepelt napirenden. A teremben pálcával kimért helyen Kovács András szerint világosabb folt jelent meg, amit az első sorokban ülők láthattak, majd többen odamentek és elmondásuk szerint tapogattak is valamit. Nyilván a szellem szellemtestét.
Hogy hétvégeken velünk van-e saját szellemtestünk, avagy külön utakra indul és tanfolyamokon lép fel, arról nem érdemes vitát nyitni, talán az érintetteket lett volna érdemes megfaggatni, hogy nem éreztek-e valami különös szellemi hiányt az említett percekben. Élete során egyébként sok ember tapasztal olyan eseteket, amikor azt érzi, hogy követik, vagy áll mellette valaki. Szóval, ne vonjunk le elhamarkodott következtetést.
Annál inkább se, mert az áhítatot kissé amúgy is megzavarta, amikor a szellemeket könnyed ujjcsettintéssel megidéző, majd ugyanígy eltüntető mester Orbán Viktor esetében elfelejtette az eltüntető csettintést, amire az egyik hallgatónak kellett figyelmeztetnie. Elgondolni is rossz, milyen nehéz órákat élt volna át szegény magyar miniszterelnök, ha szelleme a kissé szórakozott táltos delejes hatására tényleg elröpül a Patakyba és ottragad.
Ezt követően igen pozitív üzenetet hordozó percek következtek: meg kellett szabadulnunk négy fő, önmagunk és Isten ellen elkövetett bűnünktől. Ezek a következők: félelem, gyűlölet, kisebbrendűség érzése és bűntudat. E program az alapelve minden modern szektának, kiszabadítani az egyént mindenféle kötöttség, s az ebből fakadó lelkiismeret-furdalás alól egy másfajta függőség kialakítása által, melyért aztán lelkesen fizet. E tanítás ellen aztán egy rossz szava nem lehet a legelvetemültebb materialistának sem, hiszen minden edzett kommunista tudja, mennyi gondot okoznak a felsorolt tulajdonságok.
Mert mit énekelnek a templomban a keresztények? „Ránk, bűnösökre minden verés ránk fér." De jön a szellemes csavar: Kovács András azt mondja, ebből elég, emeljük fel végre a fejünket, mert ha van nép, amellyel szemben másoknak lehetne bűntudata, az éppen a magyar. A kettő persze nem ugyanaz. Más dolog az egyén, és egészen más egy nemzet tudata, ám a kettővel szépen el lehet játszani.
És következett a meditáció, a szellemgyógyászat legfontosabb eleme. Megfelelő révület nélkül ugyanis lehetetlen eredményt elérni e téren. Előbb videobejátszásokon láthattunk csodálatos gyógyulásokat, amelyekben nincs is okunk kételkedni, hiszen a világban annyi megmagyarázhatatlan dolog vár még megfejtésre. Bár az elmélyülést segítő tanácsokat kicsit nehéznek tűnt követni – képzeletben együnk egy falevelet, igyunk egy kortyot egy tiszta patakból, üljünk fel táltos lovunkra, repüljünk egy másik csillagrendszerbe, egyik lábunkkal álljunk az egyik bolygóra, a másikkal másikra, menjünk fel a 11-es szobába, öltsünk fehér köpenyt, feküdjünk be egy űrszoláriumba stb. –, a Demokrata tudósítója nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a tanfolyam résztvevői közül akadt olyan, akinek ez sikerült, és ott állt üdvözült mosollyal két lábbal két bolygón a 11-es szobában.
Jézus annak idején nem volt képes ilyen szellemi produkcióra. Ő csak annyit mondott a bénának, „Kelj fel és járj!” Igaz, nem szedett tandíjat sem.
Az első napot a legendás parázsonjárás zárta az udvaron. Ez már igen, itt aztán nem lehet mellébeszélni. Vagy csoda történik, vagy ropogósra sül a tanítvány talpa. Az előadó szerint 1200 az Celsius-fokra hevült parazsat a segédek gereblyével széthúzták a földön. Jó lazára, hogy csak itt-ott egy-egy szilánk, a többi inkább csak kormos föld. Utána egy körülbelül 2-3 percig tartó áhítat során Kovács a Sziriuszhoz fohászkodott, majd a kihűlő parázsmorzsákon, mivel a nagyobb izzó darabokat jótét kezek és gereblyék gondosan félrehúzták, keltek át három lépéssel a kormos földön mezítláb, a túloldalon álló táltostanár szemébe néző boldog önkéntesek. Csoda történt. Senki sem sült oda.
Egyetlen észrevételt azonban itt is tennünk kell. E szertartásnak az ősmagyaroknál – bizonyítékok híján, amelyeket Kovács András szerint nem is kell keresni, hiszen az esőt sem kell bizonyítani – nem találtuk nyomát, ellenben a Mahabharatában olvashatunk tűzönjárásról, Strabon, a nagy görög geográfus (Krisztus utáni első század) a Diana- templom papnőinek tűztáncát írja le. Főként a természeti népeknél – pl. a Fidzsi-szigeteken napjainkban is – általános. De hát miért ne lennénk mi, magyarok is természetesek?
A második nap a tanfolyam tagjai által az előadóhoz intézett levelek megválaszolásával kezdődött. Egy levélíró arra hivatkozott, hogy a meditáció alatt említett 11-es szám a zsidóké. Kovács András azonban felvilágosította, hogy a számokat nem lehet kisajátítani. Később mégis elárulta, hogy a Nagyboldogasszonyé viszont a 6-os. Úgy látszik, a hatost ki lehet sajátítani.
Egy másik érdeklődő hallgató azt kérdezte, van-e őstörténetileg közünk az apacs indiánokhoz, mert valahol talált erre való utalást. Kovács András azonnal rávágta: hogyne volna! Az apacs valójában ősi magyar szó. Az elöljáró a betű valaha a pacs szó mögött állott, így: pacsa, s ha pedig más magánhangzókat helyezünk a szóba, akkor már lehet akár picsa is – elnézést az Olvasótól, de ez most itt nem káromkodás, hanem szemantika –, ami női nemi szervként a Földanyácskát is jelentheti.
Ez a fejtegetés a Demokrata tudásvágyó munkatársának azt a viccbeli német turistát juttatta eszébe, aki megkérdezte, miért fogadják a magyarok „Shalom” köszöntéssel az ideérkezőket. A csodálkozó kérdésre a válasz egy a föntihez hasonló nyelvészeti bravúr: a magyar–osztrák határátkelőhelyen látta ugyanis a Hegye Shalom feliratot.
A nap folyamán elhangzott még, hogy aki jegyzeteket készít a hallottakról, az birtokolni akar, ellentétben azokkal, akik figyelnek. Ez igaz lehet, csak akkor nem kellett volna folyamatosan arra biztatni a jelenlévőket, hogy vásárolják a hivatalos jegyzeteket, kiadványokat.
Nézzük mindjárt először a kétnapos képzést kiegészítő Táltos Iskola I—II. kurzus című füzetet (ára 1000 Ft). Amíg a tananyag a 18. oldalon szinte percnyi pontossággal jelzi, hogy MU földrész pontosan Krisztus előtt 11 531 évvel süllyedt el mind a 64 millió lakosával, addig ugyanez a jegyzet a 21. oldalon már Krisztus előt 11 542-re teszi ezt a tragikus eseményt. A 11 éves eltérés ekkora időtávlatban elhanyagolhatónak tetszik, s eltekintve az információ forrásának ismeretlenségétől, lehet, hogy valójában csak a nyomdai korrektor figyelmetlenségéről van szó. Azt pedig, hogy Homérosz jelentése tényleg annyi-e, mint humoros, és hogy a skótok – azaz a fehérmagyarok – az egyiptomi királylányról, Skotáról kapták-e nevüket, döntse el, aki akarja. Ettől még bárki remek táltos lehet.
Igen rokonszenvesnek bizonyult a székely rovásírás oktatása, csak az érthetetlen, hogy ha az előadó a tanfolyamon a jobbról balra történő írás fontosságát hangsúlyozta, akkor az általa kiadott Táltos Mén-Hír (ára 300 Ft) 2000. III. számának 13. oldalán miért balról jobbra adja meg a feladatot? Nehéz kérdések ezek.
De visszatérve a tanórához. sor került nyílt színi szellemműtétre is. Embere válogatta, hogy hitt-e benne, hiszen mint hallottuk, bizonyítékokra különben sincs szükség. Ehhez is jár egy megjegyzés. Ha a páciens csukott szemmel meditál, mi szükség van az operációt végző személy műtétet utánzó mozdulataira, amit úgysem lát. arról nem is szólva, hogy a hallottak szerint az orvosnak is transzban kell lennie, amihez szintén nem szükségeltetnek mozdulatok.
Foglalkoztunk még grafológiával, horoszkóppal, színekkel, emberi tulajdonságokkal. Ezek ismerete megkönnyítheti az életben való boldogulást, mint ahogy az említett magyarságtudat, hit, önbizalom erősítése is. Ezek ismertetése, valamint a dohányzásról, drogokról, alkoholizálásról történő lebeszélés elvitathatatlan érdeme Kovács Andrásnak.
A kurzust a Táltos-induló bejátszása és ünnepélyes, felállva történő közös éneklése, a csatárláncszerű kézfogás, majd a kezek magasba emelése, végül vastaps zárta. Már csak a tisztelet sem engedi, hogy az ember bárki indulóját megbírálja, hiszen olyan, amilyen, amennyiben az érintettek úgy érzik jónak. Ha azonban önmaguktól felszabadulni képtelen emberekből akar valaki harcos oroszlánokat képezni, ahhoz nem biztos, hogy egy gyermekdalt kell választani.
És hogy két nap után milyen tapasztalatokkal, tudással felvértezve zárja be az ember maga mögött a Táltos iskola kapuját? Tudatában magyarként megerősödve. A lényeg a táltostudás, például a gyógyító képesség kifejlesztése azonban újabb különböző, korántsem olcsó tanfolyamok feladata lenne.
Bár manapság semmit nem adnak ingyen, a most divatos természetgyógyászati és más ezoterikus tanfolyamokhoz képest ez a kurzus egyáltalán nem olcsó. Az embernek valahogy az a kellemetlen érzése támad, hogy ebben a Táltos-birodalomban nagy pénzek összpontosulnak tanfolyamok, kazetták, videók, előadások, kiadványok, táborok képében.
Lapunk munkatársa táltostanulóhoz nem méltó módon összeszorozta szépen a kétnapos kurzus 14 ezer forintos tandíját a 600 résztvevő számával, s úgy találta, hogy abból 8 millió 400 ezer forint jött ki. Feltéve, hogy minden hallgató legalább egy füzetet is vett, ez az összeg további 600 ezer forinttal bővül, s a végső mérleg kilencmillió forint. Mínusz terembérlet. Egy hétvégén. De a jámbor hallgatók nemcsak füzeteket vettek, hanem videokazettákat, magnókazettákat, könyveket és más kiadványokat is.
Ahogyan valaki meg is jegyezte, a legsikeresebb magyar táltos mindenbe belekap a MU keletkezésétől, a Nagyboldogasszonyig, a különféle tanoktól és vallásoktól a szellemtestig, amiben üzlet van. Ugyanakkor – mint fentebb említettük – amatőr hibákat követ el. A profi ezt nem teszi. A Hit Gyülekezete vagy a Szcientológia Egyház ennél letisztultabb tantételekkel dolgozik.
Valamit még el kell mondani, amihez Molnár V József neves néplélekrajz-kutatónak a Demokrata 2000/19. számában megjelent interjújából idézünk. „...A mi táltosainkat is általában 7 évesen hívta szolgálatra a Teremtő... [...] A táltosok semmit nem tanultak úgy, mint a többi ember, mindig közvetlenül kapták a tudást. ...A táltost ...még manapság is sokan összetévesztik a javóssal, aki bár ezzel a tulajdonsággal születik, de tudását tanulni kell. [...] Soha nem föntről jön le a »szolgálatra« hívás, hanem az ember emeltetik fel hozzá."
Tegyük hozzá, ami keveset tudunk róluk, az arra int, hogy eszünkbe idézzük, a táltosok nem voltak se gazdag, se „sikeres” emberek. Igaz, parázson sem jártak. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy Németh Sándornak vagy a Szcientológia Egyház vezetőinek mégis volna mit tanulni Kovács Andrástól. Üzleti értelemben.
Szakács Gábor
A vallás és a hitélet az egész világon válságát éli. Az elvilágiasodás folyamata azonban különös ellentmondásként a különféle vallásfelekezetek, szekták felvirágzását is magával hozza. Avagy ez nem is ellentmondás, hiszen a szekta mellesleg óriási üzlet. Az elbizonytalanodó ember ugyanis szívesen fizet azért, hogy didergő lelkét földi vagy égi pszichiáterek vagy más jóságos szellemlények melengessék. Mivel érteni szerettük volna e dolog magyarázatát, október második hétvégéjén beiratkoztunk Kovács András Táltos iskolájába.
 |
A Demokrata 1998/12. száma már közölt egy beszélgetést Kovács Andrással, akinek nyolc foglalkozásból álló tanfolyama (ára 56 ezer forint) két egymást követő napján (ára 14 ezer forint) a Demokrata munkatársa is jelen volt mint hallgató.
Ha a földi halandónak a szokásosnál mélyebben kell a zsebébe nyúlnia, előtte mérlegel. Vajon megéri-e? Ezt persze mi sem tudtuk előre, a riportok, nyilatkozatok csodálatos gyógyulásokról szóltak, és az ilyen hírek bizony kíváncsivá teszik az embert. De milyen embert? Az októberi III/IV. kurzusra tódultak a szimpatikus, jó kedélyű, inkább harminc fölötti, többségükben a szebbik nemhez tartozó népek, jóllehet naponta hétezer forintot kellett leszurkolniuk a kőbányai Pataky Művelődési Központban tartott előadásokért.
Becsöngetés előtt nem volt zajongás, nem volt cicoma, nem voltak ékszerek, helyettük egyfajta örömteli várakozás telepedett rá a mintegy 600 főnyi érdeklődőre. A háttérmuzsika egy kissé Halász Judit gyermeklemezeire emlékeztetett, nem sok vizet zavart, az elkövetkező pillanat annál inkább.
A színpadon félkörben gyertyák, a felfüggesztett háttérvászon előtt Jézus-kép, majd elsötétítés és erősödő dübörgés jelezte, hogy kezdetét veszi a műsor, azaz a tanítás. A dübörgés, valamint a színpadra fúvatott füstköd kimondottan a hardrock-koncertek nyitányát idézte, amit templomi orgona és szintetizátormelódia váltott föl. Végül egy barátságos, erős hang valahonnan az éterből szólott a jelenlévőkhöz.
Tökéletes hangulati előkészítés után lépett a terembe a maga élő valóságában Kovács András. Nem a színpadra ment, nem magasodott az emberek fölé, hanem szerényen az első sorokban ülők elé, ott járt föl s alá a két nap folyamán.
Előadói stílusát figyelve két másik kollégával érdemes őt összevetnünk. Az egyik, a méretes Bibliát szorongató, folyamatosan hallelujázó, a Hit Gyülekezetét vezető Németh Sándor, a másik az egykori pártállam hivatalosan támogatott mulattatója, Hofi Géza. Közös külső – és nem szellemi – vonásuk a megnyerő, folyamatosan humorizáló, viccelődő, sőt élcelődő stílus. Szavajárásuk filozófiája is hasonló. Hofi, a főállású mókamester az „édes kis pofáim”, míg Kovács, a táltosmester az „értitek, gyerekek?” megszólítást alkalmazta rendszeresen. (Németh kedvenc szavajárásáról nincs információnk.)
Értitek, gyerekek? Persze, hogy értettük, nem a gyógypedagógiáról jöttünk. Bár a közvetlen stílus igen fontos eszköze a hallgatóság megnyerésének, a humor nem kevésbé, ám a zömében nyugdíjas korú hallgatók esetében kissé visszatetsző.
Kovács András a nap feladataként a szellem erejének megtapasztalását, Jézus erejének gyakorlati alkalmazását jelölte meg. Ez aztán nagyszerű témaválasztás, dörzsölte kezét lapunk munkatársa, aki előtt felrémlettek Jézus csodatételei. És valóban. Az előadó szavaiból a hallgatóság megismerhette azt a páratlan erejű elszántságot, amellyel – mintegy önmagát állítva példaképül – Kovács András megteremtette normális élete feltételeit, a márkás kocsit, egy BMW-t és a tekintélyes, tágas lakást.
Hogyan lehet ezt elérni? Ez itt a kérdés. Az előadó több példát is említett, ezek lényege a következő: erősen kell hinnünk abban, amit el szeretnénk érni, még akkor is, ha az adott pillanatban szinte elképzelhetetlennek tűnik. Íme, ilyen egyszerű.
A módszer persze nem ismeretlen azok előtt, akik némileg jártasak az úgynevezett pozitív gondolkodás rejtelmeiben. Ugyanezt tartalmazta a Krisztus utáni első században Patandzsali jógája, századunkban pedig Cové önszuggesztiója, Schultz autogén tréningje, Silva agykontrollja is ezen az elven alapul, de ezt az elvet követik az ismert természetgyógyászok is.
A lényegi tudásátadását követően az oktatás minden fázisa eme életfelfogást erősítette, s amikor az egészséges magyarságtudat hangoztatásával is kiegészült, az előadó játszi könnyedséggel ragadta magával a témára fogékony jelenlévőket.
Kell ennél több annak, akinek naponta senkiházi nyikhajok dörgölik a képébe, hogy saját hazájában csak másodrendű polgár lehet, hogy idétlen humoristák céltáblájaként tehetetlenül kell viselnie a reá lődözött nyilakat? Ezzel szemben mire ösztökél Kovács András? Legyen elképzelésed arról, hogy mit akarsz, legyen benned tűz, lelkesedés. Ne feledkezz el az Atyához imádkozni, hiszen az ókori nagy kultúrák közül már csak te, a szkíták leszármazottja vagy az egyetlen megmaradt ősnép, a fénymag tagja.
És így folytatta: tudjunk örömben élni, mivel szellemi síkon hasonló a hasonlót vonzza. Ne csüggedjünk, ha elhagynak bennünket, majd jőnek helyükbe igaz barátok, társak. Sikerre kell törekednünk, mert ez igazán Istennek tetsző tulajdonság, hiszen ő is csak rajtunk keresztül tud cselekedni, az elesett ember pedig képtelen vezetni a többieket.
Ilyen szózat hallatán még a halottban is elindul fölfelé a gyöngy. Az sem zavarja a lelkes hallgatót, hogy a teljesség igénye nélkül fentebb már említett urak által kidolgozott módszerek célja pontosan ugyanez: gyógyulás, relaxáció, a magabiztosság fokozása.
A hallottak hatására eufóriába került tanítvány alighanem fel sem figyelt két dologra. Az egyik az volt, hogy a szünetben bejátszott táltosdalban az amerikai countryműfaj ismérvei köszöntek vissza. Az imperialista konkoly az igaz magyar búzában szemmel láthatólag senkit nem zavart.
A másik apróság ennél azért súlyosabb. Kovács András a tanfolyam hallgatóinak lehetőséget ajánlott az általa vezetett Táltos Egyházba történő belépésre, ami – tette hozzá megnyugtatólag a tépelődők számára – nem jelenti korábbi (katolikus, református stb.) vallásuk feladását, ráadásul a fizetések húsz százalékára igényt tartó HIT Gyülekezettel szemben ő csupán évi ezer forint tagdíjra tart igényt, ami, valljuk meg, a folyamatosan növekvő reálbérek korában igazán kedvező ajánlat.
Ám itt álljunk meg egy szóra. Az összeg valóban csekély, csupán a táltos terítő érzékelhetően üzleties szemléletével van gondunk. Mert furcsa lenne, ha például egy katolikus keresztelő mellé mondjuk azonnal egy tagdíjfizetésre vonatkozó csekket is mellékelne a pap, amit attól fogva élete végéig évente megkapna a jámbor hívő. Tudjuk jól, hogy a keresztény egyház is szed adót – azonban döntő különbség, hogy ennek befizetését, akár a perselypénzét, rábízzák a hívőre, ad-e vagy sem, s ha igen, anyagi lehetőségeihez képest mennyit –, de éves tagdíjról a kétezer éves kereszténység még nem hallott.
A tanítás következő fázisában csoda történt. Közkívánatra Szörényi Levente, a Dalai láma, végül Orbán Viktor szellemének megidézése szerepelt napirenden. A teremben pálcával kimért helyen Kovács András szerint világosabb folt jelent meg, amit az első sorokban ülők láthattak, majd többen odamentek és elmondásuk szerint tapogattak is valamit. Nyilván a szellem szellemtestét.
Hogy hétvégeken velünk van-e saját szellemtestünk, avagy külön utakra indul és tanfolyamokon lép fel, arról nem érdemes vitát nyitni, talán az érintetteket lett volna érdemes megfaggatni, hogy nem éreztek-e valami különös szellemi hiányt az említett percekben. Élete során egyébként sok ember tapasztal olyan eseteket, amikor azt érzi, hogy követik, vagy áll mellette valaki. Szóval, ne vonjunk le elhamarkodott következtetést.
Annál inkább se, mert az áhítatot kissé amúgy is megzavarta, amikor a szellemeket könnyed ujjcsettintéssel megidéző, majd ugyanígy eltüntető mester Orbán Viktor esetében elfelejtette az eltüntető csettintést, amire az egyik hallgatónak kellett figyelmeztetnie. Elgondolni is rossz, milyen nehéz órákat élt volna át szegény magyar miniszterelnök, ha szelleme a kissé szórakozott táltos delejes hatására tényleg elröpül a Patakyba és ottragad.
Ezt követően igen pozitív üzenetet hordozó percek következtek: meg kellett szabadulnunk négy fő, önmagunk és Isten ellen elkövetett bűnünktől. Ezek a következők: félelem, gyűlölet, kisebbrendűség érzése és bűntudat. E program az alapelve minden modern szektának, kiszabadítani az egyént mindenféle kötöttség, s az ebből fakadó lelkiismeret-furdalás alól egy másfajta függőség kialakítása által, melyért aztán lelkesen fizet. E tanítás ellen aztán egy rossz szava nem lehet a legelvetemültebb materialistának sem, hiszen minden edzett kommunista tudja, mennyi gondot okoznak a felsorolt tulajdonságok.
Mert mit énekelnek a templomban a keresztények? „Ránk, bűnösökre minden verés ránk fér." De jön a szellemes csavar: Kovács András azt mondja, ebből elég, emeljük fel végre a fejünket, mert ha van nép, amellyel szemben másoknak lehetne bűntudata, az éppen a magyar. A kettő persze nem ugyanaz. Más dolog az egyén, és egészen más egy nemzet tudata, ám a kettővel szépen el lehet játszani.
És következett a meditáció, a szellemgyógyászat legfontosabb eleme. Megfelelő révület nélkül ugyanis lehetetlen eredményt elérni e téren. Előbb videobejátszásokon láthattunk csodálatos gyógyulásokat, amelyekben nincs is okunk kételkedni, hiszen a világban annyi megmagyarázhatatlan dolog vár még megfejtésre. Bár az elmélyülést segítő tanácsokat kicsit nehéznek tűnt követni – képzeletben együnk egy falevelet, igyunk egy kortyot egy tiszta patakból, üljünk fel táltos lovunkra, repüljünk egy másik csillagrendszerbe, egyik lábunkkal álljunk az egyik bolygóra, a másikkal másikra, menjünk fel a 11-es szobába, öltsünk fehér köpenyt, feküdjünk be egy űrszoláriumba stb. –, a Demokrata tudósítója nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a tanfolyam résztvevői közül akadt olyan, akinek ez sikerült, és ott állt üdvözült mosollyal két lábbal két bolygón a 11-es szobában.
Jézus annak idején nem volt képes ilyen szellemi produkcióra. Ő csak annyit mondott a bénának, „Kelj fel és járj!” Igaz, nem szedett tandíjat sem.
Az első napot a legendás parázsonjárás zárta az udvaron. Ez már igen, itt aztán nem lehet mellébeszélni. Vagy csoda történik, vagy ropogósra sül a tanítvány talpa. Az előadó szerint 1200 az Celsius-fokra hevült parazsat a segédek gereblyével széthúzták a földön. Jó lazára, hogy csak itt-ott egy-egy szilánk, a többi inkább csak kormos föld. Utána egy körülbelül 2-3 percig tartó áhítat során Kovács a Sziriuszhoz fohászkodott, majd a kihűlő parázsmorzsákon, mivel a nagyobb izzó darabokat jótét kezek és gereblyék gondosan félrehúzták, keltek át három lépéssel a kormos földön mezítláb, a túloldalon álló táltostanár szemébe néző boldog önkéntesek. Csoda történt. Senki sem sült oda.
Egyetlen észrevételt azonban itt is tennünk kell. E szertartásnak az ősmagyaroknál – bizonyítékok híján, amelyeket Kovács András szerint nem is kell keresni, hiszen az esőt sem kell bizonyítani – nem találtuk nyomát, ellenben a Mahabharatában olvashatunk tűzönjárásról, Strabon, a nagy görög geográfus (Krisztus utáni első század) a Diana- templom papnőinek tűztáncát írja le. Főként a természeti népeknél – pl. a Fidzsi-szigeteken napjainkban is – általános. De hát miért ne lennénk mi, magyarok is természetesek?
 |
A második nap a tanfolyam tagjai által az előadóhoz intézett levelek megválaszolásával kezdődött. Egy levélíró arra hivatkozott, hogy a meditáció alatt említett 11-es szám a zsidóké. Kovács András azonban felvilágosította, hogy a számokat nem lehet kisajátítani. Később mégis elárulta, hogy a Nagyboldogasszonyé viszont a 6-os. Úgy látszik, a hatost ki lehet sajátítani.
Egy másik érdeklődő hallgató azt kérdezte, van-e őstörténetileg közünk az apacs indiánokhoz, mert valahol talált erre való utalást. Kovács András azonnal rávágta: hogyne volna! Az apacs valójában ősi magyar szó. Az elöljáró a betű valaha a pacs szó mögött állott, így: pacsa, s ha pedig más magánhangzókat helyezünk a szóba, akkor már lehet akár picsa is – elnézést az Olvasótól, de ez most itt nem káromkodás, hanem szemantika –, ami női nemi szervként a Földanyácskát is jelentheti.
Ez a fejtegetés a Demokrata tudásvágyó munkatársának azt a viccbeli német turistát juttatta eszébe, aki megkérdezte, miért fogadják a magyarok „Shalom” köszöntéssel az ideérkezőket. A csodálkozó kérdésre a válasz egy a föntihez hasonló nyelvészeti bravúr: a magyar–osztrák határátkelőhelyen látta ugyanis a Hegye Shalom feliratot.
A nap folyamán elhangzott még, hogy aki jegyzeteket készít a hallottakról, az birtokolni akar, ellentétben azokkal, akik figyelnek. Ez igaz lehet, csak akkor nem kellett volna folyamatosan arra biztatni a jelenlévőket, hogy vásárolják a hivatalos jegyzeteket, kiadványokat.
Nézzük mindjárt először a kétnapos képzést kiegészítő Táltos Iskola I—II. kurzus című füzetet (ára 1000 Ft). Amíg a tananyag a 18. oldalon szinte percnyi pontossággal jelzi, hogy MU földrész pontosan Krisztus előtt 11 531 évvel süllyedt el mind a 64 millió lakosával, addig ugyanez a jegyzet a 21. oldalon már Krisztus előt 11 542-re teszi ezt a tragikus eseményt. A 11 éves eltérés ekkora időtávlatban elhanyagolhatónak tetszik, s eltekintve az információ forrásának ismeretlenségétől, lehet, hogy valójában csak a nyomdai korrektor figyelmetlenségéről van szó. Azt pedig, hogy Homérosz jelentése tényleg annyi-e, mint humoros, és hogy a skótok – azaz a fehérmagyarok – az egyiptomi királylányról, Skotáról kapták-e nevüket, döntse el, aki akarja. Ettől még bárki remek táltos lehet.
Igen rokonszenvesnek bizonyult a székely rovásírás oktatása, csak az érthetetlen, hogy ha az előadó a tanfolyamon a jobbról balra történő írás fontosságát hangsúlyozta, akkor az általa kiadott Táltos Mén-Hír (ára 300 Ft) 2000. III. számának 13. oldalán miért balról jobbra adja meg a feladatot? Nehéz kérdések ezek.
De visszatérve a tanórához. sor került nyílt színi szellemműtétre is. Embere válogatta, hogy hitt-e benne, hiszen mint hallottuk, bizonyítékokra különben sincs szükség. Ehhez is jár egy megjegyzés. Ha a páciens csukott szemmel meditál, mi szükség van az operációt végző személy műtétet utánzó mozdulataira, amit úgysem lát. arról nem is szólva, hogy a hallottak szerint az orvosnak is transzban kell lennie, amihez szintén nem szükségeltetnek mozdulatok.
Foglalkoztunk még grafológiával, horoszkóppal, színekkel, emberi tulajdonságokkal. Ezek ismerete megkönnyítheti az életben való boldogulást, mint ahogy az említett magyarságtudat, hit, önbizalom erősítése is. Ezek ismertetése, valamint a dohányzásról, drogokról, alkoholizálásról történő lebeszélés elvitathatatlan érdeme Kovács Andrásnak.
A kurzust a Táltos-induló bejátszása és ünnepélyes, felállva történő közös éneklése, a csatárláncszerű kézfogás, majd a kezek magasba emelése, végül vastaps zárta. Már csak a tisztelet sem engedi, hogy az ember bárki indulóját megbírálja, hiszen olyan, amilyen, amennyiben az érintettek úgy érzik jónak. Ha azonban önmaguktól felszabadulni képtelen emberekből akar valaki harcos oroszlánokat képezni, ahhoz nem biztos, hogy egy gyermekdalt kell választani.
És hogy két nap után milyen tapasztalatokkal, tudással felvértezve zárja be az ember maga mögött a Táltos iskola kapuját? Tudatában magyarként megerősödve. A lényeg a táltostudás, például a gyógyító képesség kifejlesztése azonban újabb különböző, korántsem olcsó tanfolyamok feladata lenne.
Bár manapság semmit nem adnak ingyen, a most divatos természetgyógyászati és más ezoterikus tanfolyamokhoz képest ez a kurzus egyáltalán nem olcsó. Az embernek valahogy az a kellemetlen érzése támad, hogy ebben a Táltos-birodalomban nagy pénzek összpontosulnak tanfolyamok, kazetták, videók, előadások, kiadványok, táborok képében.
Lapunk munkatársa táltostanulóhoz nem méltó módon összeszorozta szépen a kétnapos kurzus 14 ezer forintos tandíját a 600 résztvevő számával, s úgy találta, hogy abból 8 millió 400 ezer forint jött ki. Feltéve, hogy minden hallgató legalább egy füzetet is vett, ez az összeg további 600 ezer forinttal bővül, s a végső mérleg kilencmillió forint. Mínusz terembérlet. Egy hétvégén. De a jámbor hallgatók nemcsak füzeteket vettek, hanem videokazettákat, magnókazettákat, könyveket és más kiadványokat is.
Ahogyan valaki meg is jegyezte, a legsikeresebb magyar táltos mindenbe belekap a MU keletkezésétől, a Nagyboldogasszonyig, a különféle tanoktól és vallásoktól a szellemtestig, amiben üzlet van. Ugyanakkor – mint fentebb említettük – amatőr hibákat követ el. A profi ezt nem teszi. A Hit Gyülekezete vagy a Szcientológia Egyház ennél letisztultabb tantételekkel dolgozik.
Valamit még el kell mondani, amihez Molnár V József neves néplélekrajz-kutatónak a Demokrata 2000/19. számában megjelent interjújából idézünk. „...A mi táltosainkat is általában 7 évesen hívta szolgálatra a Teremtő... [...] A táltosok semmit nem tanultak úgy, mint a többi ember, mindig közvetlenül kapták a tudást. ...A táltost ...még manapság is sokan összetévesztik a javóssal, aki bár ezzel a tulajdonsággal születik, de tudását tanulni kell. [...] Soha nem föntről jön le a »szolgálatra« hívás, hanem az ember emeltetik fel hozzá."
Tegyük hozzá, ami keveset tudunk róluk, az arra int, hogy eszünkbe idézzük, a táltosok nem voltak se gazdag, se „sikeres” emberek. Igaz, parázson sem jártak. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy Németh Sándornak vagy a Szcientológia Egyház vezetőinek mégis volna mit tanulni Kovács Andrástól. Üzleti értelemben.
Szakács Gábor
(Demokrata)
