2019. szeptember 20., péntek, Friderika napja van.
Vakbarát/mobil
Látogatottság
RSS
Fórum
CSS váltás
Friss hírek
20:23 A saját városában nulla százalékos támogatottsággal rendelkező New York-i polgármester már nem lesz elnökjelölt19:42 Gázrobbanás történt a Kőbányai úti piacon19:18 Most meg az a baj, hogy túlságosan élethűen ábrázolják a kampósorrúakat a belgiumi jelnyelvben18:45 Hát persze hogy csak a magyar lehet rasszista: zárt kapus lesz az azeriek elleni Eb-selejtező - húszmilliós büntetés is játszik18:19 Ez egyre betegebb: gigantikus porfelhővel küzdene a klímaholokamu ellen egy nemzetközi kutatócsoport17:56 Jó sok ökörre van szüksége a Kubai Kommunista Pártnak17:23 A Mi Hazánk rendbetenné a MÁV-ot, és duplájára emelné a kalauzverő cigányok büntetését16:44 Üzemanyag-áremeléssel szállnak fel Merkelék a klímarollerre16:19 A detoxba tartó úton rugdosott egy beteget a miskolci kórház egyik beteghordója, de kirúgták15:55 Kirabolták az egyik leghíresebb és legfényűzőbb franciaországi kastélyt15:35 A csárdás és a verbunk is bekerült a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékébe14:54 Jórészt adóforintjainkból felépített francia csigazabáltató üzem átadásán büszkélkedtek a szabolcsi Fidesz-prominensek14:23 Történelmi tartozást egyenlítettek ki a sógorok: állampolgárságot kaphatnak a "nácizmus által elüldözött" zsidók13:39 Egy fekete állat akart besurranni egy házba Észak-Franciaországban13:05 A Huawei bemutatta az első Google-mentes okostelefonját
24 óra legolvasottabbjai

Publicisztika ::

Megérdemli-e Mandela azt a sok dicséretet, mellyel elhalmozzák? - Születőben a multikulti legújabb szentje

Reklám

Az egész világ ájult tisztelettel magasztalja a jobblétre szenderült Nelson Mandelát. Úgy az elnyomás alatt sínylődő afrikai, ázsiai, latin-amerikai népek, mint a nyugati birodalmat irányító elit hősként tekint rá. Más és más okból természetesen: a felszabadító mozgalmak számára Mandela a szabadság szimbóluma, míg Nyugaton a multikulturalizmus hőseként ünneplik.

Mandela és minisztere, a zsidó Joe Slovo
Manapság Nyugaton nem is ajánlatos bírálattal illetni Nelson Mandela tevékenységét. Politikailag ugyanis „nem korrekt” rámutatni néhány olyan tényre, amelyek néhány évtizeddel korábban köztudottnak számítottak. Alighanem nácinak, fasisztának és rasszistának minősül, aki emlékeztetni merészel arra, hogy Mandela egy időben elkötelezett tagja volt a Dél-Afrikai Kommunista Pártnak, majd pedig az Afrikai Nemzeti Kongresszus nevű tömörülés az ő irányítása alatt kezdett hozzá a fegyveres harchoz. Mandelát 1964-ben azért ítélték életfogytiglani börtönre, mert terrorcselekmények és szabotázsakciók megszervezésében vett részt. Továbbá joggal lehet felróni neki, hogy az a világ, amit megálmodott, súlyos katasztrófát jelentett dél-afrikaiak milliói számára. A fehér uralom összeomlását követően ugyanis hihetetlen mértékben nőtt a bűnözés az országban, válságba került az egykor kiváló eredményeket felmutató gazdaság, és gyors ütemben romlott a közszolgáltatások színvonala. Az apartheid rendszer idején még fejlett tőkés országnak tekintett Dél-Afrika az elmúlt két évtizedben káoszba és szegénységbe süllyedt. A szép jelszavak ellenére a rasszizmus nem tűnt el, csak éppen annak szenvedő alanyai nem a feketék, hanem az országot egykor felvirágoztató fehérek. Az apartheid felszámolása óta sok ezer fehér embert gyilkoltak meg elvetemült, bestiális néger bűnözők.
Mandela világszerte élvezett tekintélye ismételten ráirányítja a figyelmet arra a tényre, hogy pusztán nézőpont kérdése, kit tekintünk terroristának és kit szabadságharcosnak. Mindaddig, amíg létezett a Szovjetunió és a kommunista világrendszer, a kommunistákat is soraiba fogadó Afrikai Nemzeti Kongresszus fegyveres szárnyát – és magát Nelson Mandelát – Nyugaton is terroristának bélyegezték. Mihelyst megszűnt a kommunista fenyegetés, és nem kellett tartani többé attól, hogy a fehér uralom összeomlása után a szovjetek megvethetik a lábukat Dél-Afrikában, Mandela és elvtársai egyszeriben szabadsághősökké váltak.
A Mandela körül keltett mesterséges felhajtást látva érdemes továbbá feltenni az alábbi kérdést: vajon egy a hatalom csúcsaira került történelmi személyiség megítélésénél, a szándékoknál és a szép szavaknál nem lényegesebbek-e a konkrét eredmények? Nelson Mandela végül is elérte célját, és ő lett a fehér uralom alól "felszabadult" Dél-Afrika elnöke. Posztját öt éven keresztül töltötte be. De államfői mandátumának lejárta után is az ország legfőbb közéleti személyisége maradt. De vajon miféle „eredménynek” tekinthető, hogy a feketék irányítása alatt Dél-Afrika tönkrement, az ország egyes vidékein elszabadult a bűnözés, és szétzilálódott az oktatási és egészségügyi rendszer? Miért érdemel elismerést az a politikus, akinek kormányzása alatt egy ország végzetesen lezüllik?
Persze nem nehéz kitalálni, miért magasztalják olyannyira az elhunyt Nelson Mandelát a nyugati világban: az ő piedesztálra emelésével valójában a cionista birodalom legfőbb rendező elvének kikiáltott multikulturalizmus egyik szentjét kívánják megteremteni. Csakhogy Mandela szentté avatása és mítoszának további építgetése a visszájára is elsülhet: ha ugyanis valaki alaposabban utánanéz annak, miféle pokoli állapotok uralkodnak a mutlikulti mintaállamban, a „szivárványszínű” Dél-Afrikában, nagy az esély rá, hogy az illető a „rasszistának” és „szélsőségesnek” bélyegzett pártok szavazóbázisát gyarapítja majd.
Perge Ottó - Kuruc.info
Kapcsolódó:
Reklám


Friss hírek az elmúlt 24 órából
Kereső
Időkép
Hőtérkép
Legolvasottabb hírek
Dossziék

Készült a Kuruc.info által, minden jog fenntartva © 2006-2019 | Impresszum | Hirdetési ajánlat | Privacy Policy | About Us
CSS váltás feketére CSS váltás fehérre
Hírfolyam Lapszemle ipv6 ready