Az első eset volt ez a rendszerváltásnak hazudott szemfényvesztés 25 elvesztegetett éve alatt, hogy ténylegesen, törvényi erővel tiltanak be egy írást a szólásszabadsággal éjjel-nappal takarózó nagy demokraták.

Ezzel a sajtótörténeti, de mondhatjuk bátran, történelmi epizóddal indítjuk útjára a magyarság korlátlan szolgálatába állított kilencedik évünket is.

Mert pontosan kilenc esztendeje már annak, hogy létrejött ez a sziget a magyarellenesség háborgó tengerén, ahol menedékre lelhetett minden hajótörött, aki a keresztény magyarság szebb jövőjének megteremtése miatti igyekezetében ütközött láthatatlan zátonyoknak. Az itt kimentett fuldoklók egyre többen és többen lettek, majd amikor a nálunk menedékre lelő tömegek közös kiáltása akkora hangorkánná változott, hogy már az őket száműző kontinens partjait is elérte, eldöntötte a hatalom, hogy tiltással ver szabadságot a renitensek fejébe.

Bizony, ránk szabták a szájkosártörvényt, majd világra izzadták a lex Kuruc.infót, mesebeli összegekkel tömték ki és bízták meg levadászásunkkal a legaljasabb ószövetségi fejvadászokat. De hiába nagy a nevünk hallatára a sötét kaftán rejteke alatt szaporábban szívverők igyekezete, megszületésünk óta már az ötödik kormányt tapossuk - reményeink szerint a szó szoros értelmében is. Követelte elhallgattatásunkat az összes kormányfő, miniszterek és államtitkárok hada, a jogvédelem álarca mögé bújó megmondóemberek, és természetesen a 4-es, 6-os vonalának ölelő biztonságát soha el nem hagyó, hatezer éve gyűlölködők is. Nekik nem sikerült. De az új Júdásoknak és megbízóiknak sem fog.

Pedig mi nem akarjuk ezt csinálni.

Azért létezünk, mert bántják nemzetünk. Azért létezhetünk, mert van miről írnunk.

Pont a sakterkést nyakunknak szorítók nem veszik észre kilenc éve, hogy ha nem a kiválasztotti gőg által feltüzelve, magukat az őslakosok feletti kizárólagos uraknak kikiáltva vennék el maradék életterünket, vagy nem az általuk tollbamondott törvények szuronyaival tartanának mesterségesen életben egy népeket kifosztó hazugságot, akkor egész egyszerűen nem létezhetne a zsidóbűnözés rovatunk.

De ha kilenc éve nem azzal törődnének a legcifrább adófajtákat megálmodó, soha semmihez nem értő gazemberek, akiknek egyetlen tudományuk az, hogy egy nemzet vagyonát hogyan varázsolhatják át annak szeme láttára (a mutatványt négyévente sokak biztató tapsával kísérve) saját feneketlen zsebük általuk jogosnak vélt töltelékévé, akkor nem tudnánk mit írni politikusbűnözés rovatunkba.

Ha nem a száz éve elrohadt őszirózsa hervadt bűzét árasztó felvilágosult unokák, vagy a sarlót és a kalapácsot munkaeszközül soha nem használók szégyenszemre ma is létező elvtársi hada tematizálná kilenc éve a közéletet, nem bújhatnának elő a csak papíron letűnt diktatúra csicskásai vagy éppen alakítói a vörös kanálisból, cikkek nélkül árválkodna antimagyarizmus fejlécünk is.

De a gazdanép halálát kívánó sötét paraziták sem ébredtek rá kilenc év alatt - ők talán önerőből nem is képesek erre -, hogy ösztönből fakadó gyilkos primitivitásuk nemcsak a megyei lapok gyászrovatait, hanem cigánybűnözés fejezetünket is szakadatlanul feltöltik.

És ha a jó Isten segítségével egyszer felvirradna a várva várt szebb jövő nemzetegyesítő napja, mikortól nem aláznák meg nap mint nap nemzettestvéreinket az ősi földünket hirtelen ölükben találó orgazdák, akkor végre a gyúnyhatárral karöltve tűnhetne el a feledés homályában az elcsatolt részek rovatunk is.

És akkor nem lenne miről írnunk.

Akkor - de csakis akkor - végre letehetjük a tollat, pihenni térhet a legderekasabban velünk együtt küzdő kuruc sereg.

A magyarok Istene adjon kellő kitartást ennek a minket naggyá tevő, kilenc éve szakadatlanul velünk küzdő hadnak a jövőben is, és adjon reményt, hogy eljöhessen az az idő, amikor ránk már nem lesz többé szükség a Kárpát-medencében.

(Kuruc.info)