Heiner Rindermann Focus-szerző ébresztő felhívása. Az Elő-Ázsiából és Afrikából való bevándorlók legtöbbjének a képzettségi szintje alacsony, képességeik korlátozottak. A következmények keserűek lesznek.
 |
Amikor az 1685. évben Frigyes Vilmos választófejedelem az üldözött hugenottákat Poroszországba hívta, azzal bölcs döntést hozott: az évszázadok során a protestáns menekültek pozitív befolyása megismerszik. Így vettek részt a Humboldt-fivérek döntő módon a tudomány helybéli fejlődésében. A városokban a gazdasági termelékenység annál magasabb volt, minél több hugenotta élt bennük. Ezen bevándorlók közé számított egyébként a de Maizière-család [Thomas de Maizière jelenlegi német szövetségi belügyminiszter felmenői].
A hugenották szakértelmet és hozzáállást hoztak magukkal. Az emberi tőke hozzátétele ezen nézőpont szerint alkalmazódik az országokra: minél jobb az emberi tőke, úgy annál több jólét és szabadság, demokrácia és jogállamiság, innováció, egyenjogúság és társadalmi béke van.
Hogyan lehet ezen háttér szerint a legújabb német migrációs politikát értékelni? Évek óta és az utóbbi hónapokban még erősebben, sok bevándorló jön Délkelet-Európából, Elő-Ázsiából és Afrikából. Közülük a többség nem mutat fel magas képzettségi profilt: nemzetközi iskolázottsági tanulmányokban ezen országok átlageredményei 400 pontnál vannak, ami több mint 110 ponttal kevesebb, mint az USA-ban vagy Németországban, ami mintegy három iskolaév szerinti szakképzettségi különbségnek felel meg. Még nagyobb a hézag Afrikában, mintegy négy és fél iskolaévvel. Európában készült, iskolai teljesítményről szóló tanulmányok migránsgyerekekre vonatkozóan, a származási országokkal összehasonlítva, némileg kedvezőbb eredményeket mutatnak. Azonban a különbség továbbra is több iskolaévre rúg.
Magában egy elit csoportban, az Öböl-államokból való mérnökhallgatóknál is, nagy különbség fedezhető fel: azok szakértelme kettőtől négy iskolaévvel van a velük összehasonlítható német mérnökhallgatóké mögött. Ezen eredményminta egy, a minap [2015 őszén] Chemnitzben végzett tanulmányt támaszt alá: egyetemi tanulmányokkal bíró menedékkérők matematikai és ábrafeladatokban átlagosan 93-as IQ-t mutatnak fel – ez a hazai reáltanulók [10-16 éves németek] képességszintje.
Magától értetődően a migránsok számára fejlődési lehetőségek állnak rendelkezésre, azonban ahogyan a korábbi európai diáknemzedékekkel való tapasztalatok mutatják, azok korlátozottak. A gyakran felhozott nyelvi probléma csak másodlagos probléma; sokkal súlyosabbak és következményekkel bíróak az alapvető képességbeli gyengeségek. Az iskolában ezen migránsok átlagban gyengébb teljesítményt fognak mutatni, és ritkábban fognak magas végzettséget elérni. A problémásság a muszlim közösségekben és Afrikában gyakrabban előforduló rokonházasságok révén, az azokkal együtt járó káros hatásokkal felerősödik. A munkanélküliségi arány magasabb lesz, a segélyezést gyakrabban fogják igénybe venni. Ezen emberek egy modern ország technikai és kulturális összetettségével kevésbé sikeresen fognak megbirkózni. A mindennapi életben való felfogásbeli hibák, mint a közlekedésben vagy a hivatásbeli és pénzügyi döntéseknél, gyakrabban fognak előjönni, másokra ható, velejáró következményekkel.
A migránscsoportok a tapasztalataikat diszkriminációként fogják értelmezni. Hogy az ilyen különbségek felett átnézzenek, a társadalmak afelé hajlanak, hogy az erről szóló információt csökkentsék, a követelményeket levigyék, és a tárgyilagos teljesítmény-felmérés szerinti kiválogatást elkerüljék. A gazdaságban nem jönnek létre gazdasági folyamatok, mint a kedvező hitelek és biztosítási díjak kihelyezése.
Egy lehetőség, hogy a nevezett bevándorlócsoportokban az érthető frusztrációval megbirkózzanak, az az alternatív célok felé törekvés, mint a sport vagy a zene, azonban akár a diszfunkcionális célok is, mint a bűnözés vagy a vallásra való összpontosítás. Mindenesetre az, ami a bűnözést illeti, egy, csupán a frusztrációval való magyarázás túlságosan szűk: belső tényezők, mint amelyeket az iszlám, valamint a származási országok kultúrájában és gyakorlatában találni, ugyancsak nagy szerepet játszanak.
Nagyszámú jelentés van erőszakról migránscsaládokon belül, más migránsokkal; nőkkel, hazaiakkal, politikai ellenfelekkel és másként gondolkodókkal szemben; menekültszállásokon, beleértve szexuális túlkapásokat is; némelykor egész városrészek kitörő erőszakának formájában. Ezek a különféle helyzetek, országok és időszakok során, ezen bevándorlócsoportoknál jelentősen magasabb agresszivitást fednek fel.
Hivatalos jelentések szerint Franciaországban az összes börtönlakó 60%-a muszlim, habár a népesség csak 12%-át teszik ki. Belgiumban a muszlimok nyolcszor gyakrabban képviseltetik magukat; Hollandiában és Nagy-Britanniában négyszer gyakrabban. Pakisztáni bevándorlók több mint ezer angol lányt erőszakoltak meg. Berlinben a migránsok az erőszakos bűncselekményeknél több mint háromszorosan felülreprezentáltak; nemi erőszaknál több mint hétszeresen.
Magától értetődően személyek, akik a törvény ellen vétenek, a migránscsoportokon belül kisebbséget alkotnak, és minden egyes elkövető életének legnagyobb részében a szabályok szerint viselkedik! Azonban a ritka kivételek azt érik el, hogy mások vonatkozásában extrém terheket hívjanak életre. Hogy egyetlenegy iszlamistát megfigyeljenek, 20-30 rendőrre van szükség. Egy gyilkosság, pénzbeli egységben kifejezve, ami bizonyosan hozzávetőleges, több millió, egy nemi erőszak több százezer, és egy lopás több ezer euró kárt okoz.
A migráció által növekszik a gyakran pozitívként értékelt sokféleség. Társadalmi szinten a nagyobb sokféleség viszont több jövedelmi egyenlőtlenséggel, az állam törékenységével, magasabb bűnözési aránnyal és kevesebb bizalommal függ össze.
Sokak számára ezen hatások meglepőek vagy akár felkavaróak lehetnek. Ez azért van, mert a politika, a média, sőt a tudomány a migrációt érintő eseményeket gyakran eltorzítva jeleníti meg. Döntések, mint Angela Merkel nyitott kapuk politikája, a társadalom iránt érzett kevés felelősségről tanúskodnak, ha a következményeket végiggondoljuk. Bár itt a haszon és a kockázat különféle személyekre és hosszú időtartamra van elosztva, a döntéshozók a hasznot általános politikai hírnév-nyereségként azonnal learatják, miközben a társadalom a költségeket évtizedek vagy akár évszázadok hosszán viselni kénytelen, kiváltképpen a sok migránst magába záró szegényebb rétegek. A nők szabadságát és mindennapi életét korlátozzák. Ugyanez érvényes a zsidókra, homoszexuálisokra, karikaturistákra és kritikus értelmiségiekre, mint Salman Rushdie vagy Ayaan Hirsi Ali. A rendőrök, igazságügyi hivatalnokok, valamint a munkaügyi hivatalok dolgozóinak szakmai mindennapjai, maguknak a tűzoltóknak, tanároknak, orvosoknak és mentőorvosoknak is, nehezebb és kockázatosabb lesz.
Ahogyan az ember azt a hugenottáknál és a de Maizière-családnál megfigyelheti, egy 300 éve meghozott bölcs döntés kihatásait máig fel lehet ismerni. Egy nem bölcs döntés kihatásai annál inkább ilyenek lesznek.
„Az Öböl-államokból való mérnökhallgatók szakképzettsége kettőtől négy iskolaévvel van a velük összehasonlítható német mérnökhallgatóké mögött.”
(Hidra - Kuruc.info)
