A Magyar Igazság és Élet Pártjának közleménye:
A népesedési katasztrófa majálisa
A Magyar Igazság és Élet Pártja értelmezésében május elseje a munkás ember ünnepe. Sokkal nagyobb múltra tekint vissza, mint ahogy a tömegmédia igyekszik velünk elhitetni. Munkás Szent József, a munkások védőszentje Jézus nevelőapja, aki a keresztény alapértékeket, a közösségi összetartást, azaz szolidaritást, és minden olyan hagyományt megtestesít, melyet feje tetejére állítottak. Marx, Engels, Lenin a Jóistentől megfosztva úgy tette az őskeresztény értékeket közzé, mintha azok az ő zseniális gondolataik lennének egy elképzelt jövőbeli társadalomról, miközben a gyakorlatban kipróbált és bevált közösségi formák, persze csak akkor, ha van rajtuk áldás.
Mára bebizonyosodott, hogy a szocializmusnak és kommunizmusnak nevezett szabadrablásos társadalmak minden álságos hívószó ellenére életképtelenek, még az ezer sebből vérző kapitalizmussal szemben is. Nemhogy a boldog jövőt, de nyomorúságosabb múltat hoztak vissza a XX. század nagy társadalmi kísérletei során. Amikor zsákutcába jut egy világmodell, akkor addig kell hátrálnunk, amíg az út- és tudatbeszűkülés kezdetéig vissza nem érünk, és onnan kell újra elindulnunk. Így kell most is tennünk, az 1990-ben hivatalosan véget ért szocialista állampárt nyomán. Egyelőre még hátrább értünk, tehát harminc év alatt nem sikerült leépítenünk és meghaladnunk a diktatúrát. Sőt: a szemünk előtt tovább él és virágzik, minden hibájával együtt. Említhetjük az államadósság felpörgetésétől az olajszőkítésen és privatizáción át egészen a devizahitel-csalássorozatig a legsúlyosabb tételeket, egészen az állampárt besúgó- és titkosszolgálati hálózat jelenéig.
 |
Mindezt meghaladja a népesedési helyzet, amely Magyarországot a világátlagnál is jobban sújtja. Mondhatjuk, a beteg kor viszonyaira adott legtermészetesebb válasz az, ha egyre kevesebb gyermek születik, figyelmeztetvén a politikusokat, az ország vezetőit és felelős döntéshozóit, hogy rossz úton járnak. Ám ami Magyarországon manapság folyik, az több mint mélyrepülés, egyenesen katasztrófa. Az 1956-os forradalom leverői – mintegy a bűnös népnek járó legsúlyosabb büntetésként az akasztások és sortüzek mellett – liberalizálták és a magyar társadalomra szabadították az abortuszt. A magzatgyilkosság az anyaméhben szörnyűbb és kegyetlenebb bármilyen korábbi kivégzésnél, ennek látszólagosan törvényesített formája igazi XX. századi orvosipari módszer, azaz a magyar történelem legnagyobb méretű népirtása. A máig kivégzett, több mint tízmillió magzat messze felülmúlja háborúink, szabadságharcaink és világháborúink emberveszteségét. Igazából ez lett a legnagyobb magyar tragédia. Azt hihetnők, felülmúlni lehetetlen! Ám a szellemünkben abortált magzatok száma még ennél is nagyobb. A magyar társadalom mélységesen mély válságának felelősei a szemünk előtt vannak, a tévéhíradókban naponta nemzetiszalag-átvágásos rendezvényeken szerepelnek, avatnak és kitüntetnek, nyilatkoznak és páváskodnak a szolgálataikért hűbérül nyert ország kárára. És közben pusztul a magyar. Haláltánc ez a javából.
A Magyar Igazság és Élet Pártja emlékeztet arra, hogy a májusfaállítás magyar néphagyománya belesimul a keresztény világ szokásrendjébe, miközben a kereszténység előtti szeretetvallásunk, őshagyományát élteti tovább. Semmi köze nincs az Adam Weisshaupt által 1776-ban megalapított illuminátus rendhez, amely május elsejét, a legszebb természeti ünnepet szemelte ki arra, hogy a világfelforgató szabadkőműves hagyományokat tovább csiszolja. Végleg felszámolni kívánják a hagyományos társadalmakat a néphagyományokkal, népszokásokkal, nyelvvel, vallással, családdal, nemzettel, hazával, Istennel együtt. Amit helyette adnak, az tökéletesen megfelel annak, amit mi, magyarok Kun Béla, Rákosi Mátyás és Kádár János társadalomkísérleteiből megismerhettünk. Számunkra nem meglepő Brüsszel központi parancsokban és tiltásokban megnyilvánuló arroganciája, hiszen a Szovjetunió is ugyanazt tette. Akkor is volt élet, pedig ha néhány magyar összehajolt, hamarosan megjelent az ávó, és a spiclik, besúgók, házmesterek tanúvallomása alapján börtönbe zárták a jó magyar embert, aki örülhetett – vagy szomorkodhatott –, ha nem akasztották fel. Ez a halál kultúrája. Ennek kell véget vetnünk. Május elsején, 1817-ben Robert Owen gyáros – megismerve munkásai sanyarú sorsát – kihirdette a munkásparadicsomot: nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás! Mi lett belőle? Habókos filantrópnak mondták Owent, így a legtöbb gyáros megmaradt a 10, 14, (sőt!) 18 órás műszaknál, különösen ha asszonyok, vagy gyermekek dolgoztak, és adták életüket a gyáros jobblétéért. 1856. április 21-én Melbourne-ben a kőművesek és építőmunkások kikövetelték a 3x8-as munkaidő-beosztást, ám mindez nem hozott gyökeres változást. Mára ócska sláger lett a három nyolcas, mégpedig cinikus felhanggal: napi nyolc óra rabszolgaság – megfejelve A munka törvénykönyvének évi 400 túlórás módosításával – alig különbözik a gályarabok időbeosztásától. Bizony, ma is rabszolgatartó társadalomban élünk, ezt neveztetik velünk demokráciának, szabadságnak, jogállamnak. Kövér László, az Országgyűlés elnöke arról nyilatkozik, hogy a bírákat az állam nevezi ki, és ítélkezésük ezért sem független. És ráadásul ez az igazság! Magyarországon a hatalmi ágak szétválasztása jelképes, valójában minden szál a bábmester Orbán Viktor kezében fut össze, és ha úgy gondolja, tetszése szerint hoz ítéleteket, vagy éppen ment fel az ítélkezés alól tömeggyilkosokat, ahogyan Biszku Bélával tette. A rendszer tovább él, a rendszert lényegében ma is Kádár titkosszolgálata felügyeli. Ezért nincs börtönben Gyurcsány, Orbán, Mészáros Lőrinc és a többi szélhámos.
 |
A Magyar Igazság és Élet Pártja 2019 majálisán a magyar néphez fordul: ne elégedjünk meg a hideg virsli, meleg sör párosításával! Követeljük szabadságjogainkat! A négyszáz túlórás rabszolgatörvény eltörlésén túl a munkásjóléti intézmények állami- és magánhálózata, a pihenési-, sportolási- és üdülési lehetőségek állampolgári jogon történő megadása a 13. havi nyugdíjjal együtt semmit nem ér, ha nem párosul európai – mi több: nyugati-európai – átlagbérrel, magas szintű társadalombiztosítási és nyugdíjellátással, a globálisan elbutító oktatási rendszer nemzeti szelleművé tételével, a létbiztonság és a közbiztonság korunknak és a magyar hagyományoknak megfelelő reformjával. Mindez kiindulási alap ahhoz, hogy a magyar gyermek világra jöjjön, hogy ne népesedési konferenciák, hanem a megvalósult népesedési feltételek érvényesüljenek e hazában.
1886. május elsején Chicagóban még mindig teljesítetlen követelés volt a nyolcórás munkanap. A sztrájkoló 350 ezer munkás jogos követelését szocialista-anarchisták lehetetlenítették el, amikor bombát dobtak a kivezényelt rendőrök közé, aminek szükségszerű viszonzása volt a rendőrsortűz. Intő példa ez arra, hogy ahol a szocialisták megjelennek, ott szükségszerűen jelen vannak az anarchista-terrorista aktivisták, akik ellenkezőjére fordítják a munkások jogos követelését, és végső soron a leghitványabb emberalatti szintre rángatják le a tömeg követeléseit. Tanuljunk a példából. Ne vállaljunk semmiféle közösséget a letűnt állampárt egyetlen jogutódjával, az MSZP-vel, DK-val, és hozzájuk csapódó társaikkal, az LMP-vel, Momentummal, Jobbikkal és hasonlókkal. Aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók – tartja a közmondás. Ezek a pártok kezdettől, vagy éppen pálfordulásuktól kezdve disznók kondáivá változtak az által, hogy a terrorizmusban gyökerező állampárt egyenes ágú jogutódaival kötöttek szövetséget, és ezzel elárulták a munkások és parasztok természetes szövetségét. A két keze erejéből élő magyar embernek egyszer és mindenkorra meg kell szabadulnia a munkásárulóktól, a sztrájktörőktől, a nemzeti gondolat hamis hangoztatóitól, a beépített ügynököktől, a kollaboráns politikusbűnözőktől. Harminc évnyi hamis rendszerváltás után ki kell mondanunk: a jelenkori országgyűlési képviselők döntő többsége lényegében semmiben sem különbözik az állampárti szerepvállalóktól, mert semmit nem tesznek a népképviseletért, semmit nem tesznek a választóikért.
A Magyar Igazság és Élet Pártja számára május elseje nemzeti gyásznap, hiszen e napra esik 1711-ben a magyar történelem leghosszabb küzdelmének, a Rákóczi szabadságharcnak véget vető szatmári békekötés. 1463-ban e napon kötött rossz emlékű házasságot Mátyás király Podjebrád Katalinnal, mely frigyből egy halva született trónörökös és gyorsan utána halt királyné jelezi a balsors kezdetét, miből máig nem tudtunk kilábalni. E napon halt meg 1900-ban a legnagyobb romantikus festőnk, Munkácsy Mihály, és e napon léptettek be bennünket 2004-ben az Európai Unióba. Mi mást kérhetünk a majálisra kivonuló támogatóinktól, szavazóinktól és szimpatizánsainktól, mint hogy hajtsanak fejet, emlékezzenek nemzetünk tragédiájára, miközben az ellenérdekeltek közpénzen rendezett csinnadrattával bódítanak. Emlékezzünk e munkásünnepen arra, hogy úttévesztéseink soha nem feleslegesek, ha jön egy olyan nemzedék, amely felelősséggel mérleget tud vonni erényeink és hibáink egyenlegében.
 |
Országunk vezető politikusainak legnagyobb hibája, hogy miközben a bevándorlással naponta 3x8 órában koptatják az átlagpolgár tűrőképességét, a jogos félelmet kizárólag azért keltik oly aránytalan mértékben, hogy ne kelljen beszélni a még nagyobb bajokról. A kivándorlás a jelenlegi kormányzat legnagyobb bűne. Nem ejtenek szót arról, hogy a milliónál több idegenbe szakadt munkavállalónk feleséget és gyermekeket visz magával, és sokan kifejezetten azért vándorolnak ki, hogy gyermekük ne a nyomorúságos hazai körülmények között jöjjön a világra. Ott tartunk, hogy Németországban több magyar születik, mint jó néhány magyar megyében. 2018 végén a német statisztikai hivatal, a Destatis adatai szerint több mint 210 ezer magyar élt, és ezek a nyilvántartott adatok lényegesen kevesebbet mutatnak a valóságosnál, mivel a szürke- és feketegazdaságban annál is többen kényszerülnek megélhetést találni. A Nagy-Britanniába és Nyugat-Európába emigrált magyarok lassan nagyobb életerőt, bátorságot és tettrekészséget testesítenek meg, mint az itthon maradottak. A nemzeti katasztrófa ezzel beteljesedettnek gondolható, ám a legsúlyosabb csapás még hátra van. Idén a születések és halálozások terén újabb csapás érte a nemzetet. Az elmúlt év hasonló időszakához képest öt százalékkal kevesebb gyermek született, és tizenegy százalékkal többen haltak meg. Mindezt a központi kormányzat hírgépezetén keresztül influenzajárvánnyal és hasonlókkal magyarázza, miközben sokkal mélyebb összefüggések feltárására, nyilvánosságra hozatalára és módszeres kezelésére van szükség ahhoz, hogy a nemzetpusztító folyamat megforduljon. A KSH adatai szerint a száz éve még 250 ezerre tehető élve születések száma az elmúlt években 80 ezerre csökkent. Száz éve a természetes szaporodás évi 80.000-re volt tehető, manapság 40.000 fővel fogy évente a magyar. Egy-egy vidéki nagyvárost törölhetünk le a térképről, akár Cegléd, vagy Békéscsaba nagyságrendjében is. Mindezek mellett a cigányság által leginkább fertőzött északkeleti megyéinkben a megszülető gyermekek 80-90 százaléka olyan családokba születik, ahol többségükben a családfők nem ismerik a munkába járást, nem kapnak rendszeres fizetést. Nemzedékek sora nő úgy föl, hogy nem tanul becsületet, igazságot és emberi jóságot, csak haszonlesést, segélyvárást, lopást-csalást, bűnözést. Mindez oda vezet, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Heves és Nógrád megyében immáron egy cigány tartomány kikiáltását készítik elő annak ellenére, hogy e legszegényebb területen is többségben vannak a dolgos magyar emberek.
2019. május elsején a Magyar Igazság és Élet Pártjának elhallgatott információival figyelmeztetnünk kell a magyar embereket: társadalmi katasztrófa fenyegeti Magyarországot! Ennek megállítására nem elegendő a jelenleg semmittevő országgyűlési erők teszetoszasága. Új vérre, nemzeti megújulásra, friss parlamenti pártokra van szükség ahhoz, hogy e gyászos folyamat lassuljon, megálljon, megforduljon, és Magyarország ismét emelkedő pályára kerüljön. A Jóisten segítsen bennünket, és adjon erőt, hogy mindezt meg tudjuk valósítani!
Tiszaeszlár, 2019. május 1-én.
Nagy Tibor, a MIÉP elnöke
Kapcsolódó:
