Mint ismeretes és beszámoltunk róla, Gulyás Gergely nemrégiben arról beszélt, hogy Magyarország szívesen látja az antiszemitizmus elől „menekülő” zsidókat Nyugat-Európából, de kétség ne férjen hozzá, hogy ugyanilyen szívesen látja (hívja) az Izraelből érkező zsidókat is. Érdemes ezt elhelyezni egyfajta történelmi kontextusba is. Merthogy volt már ilyen. És következménye is lett. Ez volt a galíciai zsidó bevándorlás Magyarországra.
A galíciai (azaz a mai Dél-Lengyelország és Nyugat-Ukrajna területéről származó) zsidók bevándorlása a 18. század közepétől indult meg, és a 19. század végéig (nagyjából 1740–1880 között) tartott. A fő hullámok 1780–1867 között zajlottak, vagyis Mária Terézia, II. József, majd a reformkor és a kiegyezés idején.
 Így jöttek egykor - Üdvözlet Máramarosból, képeslap, 1900-as évek |
A bevándorlásnak több, egymással összefüggő gazdasági, társadalmi és vallási oka volt. Az egyik a gazdasági nyomor és túlnépesedés Galíciában. A Habsburg-birodalomhoz tartozó Galícia (1772-től osztrák tartomány) rendkívül szegény vidék volt. A zsidók többsége ott kis falvakban, szegényes körülmények között élt, sokan földbérlők, kocsmárosok vagy kereskedők voltak. A 19. század elejére a régió túlnépesedett, és nem tudott eltartani annyi embert.
Magyarországon a földesurak (különösen az északkeleti vármegyékben, pl. Zemplén, Abaúj, Bereg, Máramaros) örömmel fogadták a zsidó bérlőket, kereskedőket, pálinkafőzőket, mert serkentették a helyi gazdaságot. S bár Magyarországon is voltak korlátozó törvények, a gyakorlatban a zsidók sok helyen védelmet kaptak a földesuraktól, és viszonylag szabadon élhettek.
A pontos számokat nehéz meghatározni, mert a korabeli népszámlálások nem mindig tettek különbséget a származás szerint (és különben is csak 1784-ben rendelte el II. József a lakosság első teljes körű összeírását, és ez nem vált még utána rögtön rendszeres gyakorlattá), de a kutatások alapján a 18. század közepén csak néhány tízezer zsidó élt Magyarországon (kb. 20–25 ezer fő). 1850 körül már 250–270 ezer volt a számuk. 1880-ra pedig már legalább 540 ezer fő. A zsidóság túlnyomó része galíciai eredetű volt, vagyis közvetlenül vagy közvetve e bevándorlás révén került Magyarországra. Összességében tehát több százezer galíciai zsidó telepedett le a történelmi Magyarország területén a 18–19. század során. Számuk aztán még tovább növekedett, később elérte az 1 milliót is.
Gondolom azt nem kell ecsetelnünk, ez milyen nemzeti katasztrófába torkollott, a zsidóbolsevizmus kialakulása hazánkban, és a Trianonhoz vezető vérgőzös Tanácsköztársaság. De térjünk vissza a jelenbe, s nézzük meg, milyen veszélyeket rejt magában a mostani helyzet.
A jelenlegi adatok alapján Nyugat-Európában a zsidó lakosság nagyjából 1,3–1,5 millió fő körül van, persze lehet, hogy a valós számuk ennél magasabb. Ez tehát a kvázi a „merítési lehetőség”, és ehhez még hozzáadhatjuk Izraelt is. Így ha valóban elindulna egy tömeges zsidó bevándorlás hazánkba, az méreteiben hasonló lenne az egykori galíciai folyamathoz.
 Emlékezetes, Orbán Viktor izraeli zászlóval a háta mögött tartott közös sajtótájékoztatót a háborús bűnös Benjámin Netanjahuval (kép forrása: Népszava) |
Természetesen azt nem lehet tudni, egész pontosan mit hoz a jövő, de azért érvénnyel következtethetünk arra, mit jelentene hazánk számára egy újabb tömeges zsidó migráció. Tekintve, hogy a magyar kormány elképesztő módon kiszolgálja Izrael érdekeit, nem túlzás állítani, hogy Magyarországból egy második Izrael válhatna, vagy úgy is fogalmazhatunk, hogy új Izrael...
Henney Viktor – Kuruc.info
