Bár május elsejéről sokaknak reflexszerűen a vörös zászlók és a huszadik századi munkásmozgalmak politikai öröksége jut eszébe, ez a kép teljes mértékben hamis. Tévedés lenne május elsejét kizárólag a huszadik századi kommunista szimbolikával azonosítani. A nap jelentése ennél sokkal rétegzettebb: a munkások védelme és tisztelete a múlt század antikommunista mozgalmaiban is központi szerepet kapott, szakrális értelemben pedig a keresztény hagyomány teszi teljessé e nap üzenetét. Május elseje tehát egyszerre társadalmi és lelki ünnep, amely messze túlmutat a vörös zászlók világán.
 |
A katolikus egyház már 1955-ben – XII. Piusz pápa kezdeményezésére – május elsejét Munkás Szent József ünnepévé nyilvánította. Ez a döntés mély szimbolikával bírt: József, az ács, a kétkezi munkás, csendes és kitartó szorgalommal oltalmazta családját. Alakja így a munka méltóságának és szentségének egyik legtisztább keresztény példaképévé vált.
Ez az egyházi döntés nem csupán a kommunista május elsejére adott válaszreakció vagy afféle „ellenünnep” volt. Sokkal inkább egy örök érvényű emlékeztető: a munka tisztelete nem politikai ideológia, hanem az emberi lét alapköve. Az egyházi tanítás fényében a munka nem teher vagy büntetés, hanem nemes hivatás, amely által az ember alkotó módon válhat a teremtés folyamatának részesévé.
A történelmi visszatekintés igazolja, hogy a dolgozó ember védelme és méltóságának megőrzése sohasem volt egyetlen politikai oldal kizárólagos hivatása, és végképp nem sajátítható ki a baloldali ideológiák által.
Már a tizenkilencedik század alkonyán, a modern kor kihívásaira válaszolva, XIII. Leó pápa a mérföldkőnek számító Rerum novarum enciklikájában emelt szót a munkásság jogaiért. Tanításában hitet tett amellett, hogy a dolgozó ember nem süllyeszthető puszta gazdasági eszközzé: a tisztességes bér és az emberi méltósághoz való jog mindenkit megillet. Ez az iránytűként szolgáló gondolat köszönt vissza a közelmúltban is, amikor Ferenc pápa egy május elsejei homíliájában így fogalmazott:
Imádkozzunk (…), hogy senkinek ne hiányozzon a munka, hogy mindenkit igazságosan megfizessenek.
A keresztény hagyomány tehát nemcsak elfogadja a munka ünnepét, hanem saját, mélyebb jelentéssel tölti meg: a munka méltóságáról, a családról, a felelősségről és a közjó szolgálatáról szól.
Valójában a keresztény szemlélet sokszor kritikusabb éllel fordult a kizsákmányolás ellen, mint bármely politikai rendszer, hiszen nem az absztrakt munkafolyamatot dicsőíti, hanem magát a dolgozó embert. Nem a termelési mutatókat, hanem az emberi méltóságot állítja a középpontba. Éppen ezért végletesen leegyszerűsítő május elsejét csupán „kommunista ünnepnek” bélyegezni. Ez a nap ugyanis az emberi munka, a tisztességes megélhetés és a család fenntartásának egyetemes, ősi tapasztalatából fakad.
Kemény János - Magyar Jelen
Kapcsolódó:
