Egyes liberopata újságírók (pl. Balavány, Para Kovács stb.) mindjárt rikoltozni kezdtek, s állítólagos keresztényként ugrottak Vona torkának, a tőlük megszokott, talmudi stílusban.

Vizsgáljuk meg hát a népszaporodás kérdését keresztény szempontból, hogy lássuk, Vona, vagy az ügyeletes őrjöngők képviselik-e a keresztény alapelveket.

1973-ban, mikor Vona Gábor még meg sem született, a Budapesti Piarista Gimnáziumban, Medvigy Mihály kiváló erkölcstan tanárunktól épp azt tanultuk, hogy „a felelős családtervezés nem korlátozhatja az Isten szabta termékenységet”. És hogy mi az „Isten szabta”, arra ő ugyanazt felelte, amit most a Jobbik programja mond: annyi gyermek vállalása, amennyit a szülők tisztességes munkájukból, felelős módon eltartani és felnevelni képesek. A „Bokor” mozgalomban később ezt úgy pontosítottuk, hogy családonként annyi gyerek vállalandó, amennyi egy házaspár szeretet-átadó képességéből telik.

Ám vessünk egy pillantást a bibliai alapokra is. Ismert az ősszüleinknek meghirdetett isteni felhívás: „Szaporodjatok és sokasodjatok, töltsétek be a Földet!” E „betöltés” értelemszerűen időnként népvándorlásokkal is párosult az addig még lakatlan területek felé, míg be nem telt minden lakható régió, és a helyi társadalmak önálló nemzetállamokká nem szerveződtek. De az isteni utasítást mára már végrehajtottuk, sőt, helyenként túl is teljesítettük, amint azt egyes területek túlnépesedése mutatja. Ezért az isteni parancs korunkra érvényét vesztette. Értelemszerűen mostantól az a feladatunk, hogy igyekezzünk az emberi faj lélekszámát megközelítőleg állandóan azonos szinten tartani.

Az emberi kultúra, mely részben az ember munkájának, részben viszont bűneinek története, két irányba befolyásolta a népesedés alakulását, hol fékezte, hol gyorsította. Ádám és Éva számára Isten növényi étrendet ajánlott; csak a bárkájából kimerészkedő Noénak és családjának engedte meg a húsevést. A legelő-gyűjtögető életmódot tehát felváltotta a halászó-vadászó, mely nyilvánvalóan a prométheuszi tűz birtoklásával hozható párhuzamba, hiszen a húst sütve és főzve kellett ehetővé tenni. Ám a húsevésre szokás miatt – mely egyidejűleg aktívabbá de agresszívebbé is tesz – csakhamar megcsappant a vadállomány. Ezért elkezdték a vadakat háziasítani. Emiatt azonban még nagyobb területeket kellett termelhetővé tenni, hiszen az emberiség táplálásán túl a fogyasztható háziállatok hizlalása is több terményt követelt. A földművelés terjedése következtében tehát ritkultak az oxigén-kibocsátó erdők, ugyanakkor korlátozódott a lakható területek terjedelme is. A táplálkozás gazdagodásával azonban felgyorsult a szaporodás. Ugyanakkor – a járványok és a természeti katasztrófák mellett – az állandó háborúskodások is sok emberéletet követeltek, ami természetesen lassította a demográfiai növekedés gyorsulását.

Ennek ellenére eljutottunk a túlnépesedés küszöbéhez. Ha nem akarjuk, hogy szembe kelljen néznünk oly végzetes következményeivel, amilyenek az éhezés, környezetszennyezés, és újabb járványok; akkor el kellene érnünk, hogy az egyes családok átlagosan 2-4 közti gyermeket vállaljanak. (Ez egyébként sok szempontból a minimális ideál.)

Aktuális problémánk viszont az, hogy az úgynevezett III. világ nyomorgó országaiban iszonyatos a túlnépesedés, míg a „fejlett ipari országok”, vagyis a fehér emberek lassan kipusztulnak… Részben ez az oka az újkori népvándorlásoknak, melyek sajnos feszültségekhez, villongásokhoz, sőt polgárháborúkhoz is vezethetnek.

Ahogyan hazánkban is egyidejűleg kéne megmenteni a magyarságot a kipusztulástól, s a cigányságot a túlnépesedéstől, globálisan is ugyanez a tennivaló. A III. világban a szaporodás félelmetes mértékben felgyorsult, annak ellenére, hogy iszonyú mennyiségű embertömegek pusztulnak el polgárháborúkban (Kongó, Uganda, Burundi) és járványokban (az AIDS-fertőzöttség egyes országokban 60% körüli). Közben a túlszaporodott kínaiak Afrika felvásárlását tervezik (akár Izrael Közép-Európáét!)

A III. világ viszont még alig ismeri a fogamzásgátlást. A fejlett országokban ezzel szemben mindmáig abortusszal is pusztítja magát a fehér ember. Ezen társadalmak lényegében szekularizálódtak, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy a lakosság döntő többsége rég fütyül az egyházak által hirdetett hagyományos keresztény erkölcsi törvényekre.

A katolikus egyház tanítása szerint nem csupán az öngyilkosság, az abortusz és az eutanázia tekintendő gyilkosságként halálos bűnnek, de súlyos bűn a fogamzásgátló szerek, sőt, a kondomgumi használata is! (Ám míg a tabletta-ellenességet a nem kizárható abortív hatás indokolja, a gumi-ellenességet csupán a hagyományos, de ma már megkérdőjelezhető termékenység-kultusz.) Ezeket a normákat azonban a templomba még eljáró hívek többsége nem veszi komolyan, és nem is tartja be.

Nyilvánvaló, hogy parancsra senki sem fog több vagy kevesebb gyermeket vállalni, lelki újjászületés, és felelősségteljes magatartás nélkül. Természetesen elképzelhető lenne progresszív nemzetpolitikai stratégia is, ha nemzeti radikális pártok kormányoznák országainkat. Szociális törvényekkel érdekeltté lehetne tenni a családokat a pozitív változások tekintetében. De a nemzet lelki újjászületésére ez esetben is szükség lenne, hiszen másként mindig tolvajokat, rablókat, vagy idiótákat segítenének kormányzáshoz a választásokon, akiket nem érdekelnek nemzetük demográfiai problémái!

A katolikus egyháznak se ártana – korunk kihívásai közepette – újrafogalmaznia tanítását, mert ha elismernék a III. világ túlnépesedettségének, és a fehér rassz veszélyeztetettségének tényét; akkor a két csoport számára indokolt lenne különböző erkölcsi normák alkalmazása! Egy túlnépesedett ország, ahol ennek következtében naponta halnak éhen az emberek, az „Isten szabta termékenység” családonként átlagosan nem lehet több, mint 1-2 gyermek! Egy megfogant magzat elpusztítása természetesen minden esetben gyilkosság marad, de ha pl. egy asszonyt vagy férfit 3. gyermeke után meggyőznek arról, hogy saját s a társadalom érdekében önkéntesen vállalja az ivartalanítást, akkor mi kivetnivalót talál ebben az Úristen?! Ha pedig önként ezt nem vállalja, akkor érdekeltté lehetne tenni ebben. Mielőtt az égbe kiáltó liberális sikoly felhangzana, még egyszer hangsúlyozom: Nem kényszer-, csupán önkéntes kasztrációról beszélek.

Ezek hallatán a médióta patkányok mindjárt vinnyogó nácizásba kezdenek. Naná: őket ezért fizetik. Pedig mindenki tudja, hogy a nyugat-európai kórházakban nem csak abortálás folyik, hanem (pl. Ausztriában) a 2. gyermek szülése után igény szerint ingyen végrehajtják az anyák ivartalanítását. (A kórházak, az orvosok, s a fiatalasszonyok is nácik? Egészséges társadalmakban, mint amilyen pl. a dél-koreai, azonnal reagálnak a demográfiai hullámzásokra: a ’70-es években az 1-2 gyerekeseket előnyben részesítették lakásigényléskor az ennél több gyermekesekkel szemben. Amikor azonban túlságosan elharapózott az „egykézés”, s a ’90-es években drasztikusan fogyni kezdett a népesség, akkor egyes nagyvállalatok meghirdették, hogy a családok 3. gyermekének taníttatási költségeit fedezik, egészen az egyetemig!)

Az igazság az, hogy ha a hazai cigányságnak egy kis esze lenne, mindnyájan a Jobbikra szavaznának, mert egyedül a nemzeti radikális párt programja képes rá, hogy minden problémájukat maradéktalanul megoldja, s integrálja őket a magyar őslakosság sorai közé. Ha ugyanis a magyarság kihal, a cigányság pedig gyorsuló ütemben tovább szaporodik, akkor könnyen megjósolható, hogy a „romák” a jövőben végül egymást is ki fogják rabolni, sőt, ki fogják irtani! Ez pedig aligha lehet az érdekük…