Bezár!
2019. november 12., kedd, Levente, Tihamér napja van.
Vakbarát/mobil
Látogatottság
RSS
Fórum
CSS váltás
Friss hírek
21:43 Ellenzéki politikust választottak a szenátus élére Lengyelországban21:28 Baseballütővel verte a kamionos az őt megállító közutast20:43 Brutálisan összevertek egy nőt egy katonai rendezvény után, nyugalmazott alezredes a tettes20:03 Gyárfás tagadta bűnösségét19:42 Erdogan a kitoloncolt dzsihadistákról: nem érdekel, hogy visszafogadják őket, vagy a határon maradnak19:27 Óvodásokat fújt le maró anyaggal egy elmebeteg Kínában19:19 Koalíciós kormányt alakítanak a "progresszív" vörösök Madridban18:48 Berlusconi beléptetné a Ligát a Néppártba18:11 Azok a jó elvtársi hagyományok: Gyöngyösi momentumos barátnője külföldről kér segítséget a diktatúra ellen17:13 Várható volt: Józsefváros bissau-guineai képviselője nem tudja értékelni az antik humort16:53 Posvány16:10 Szobrot állítana Horthynak a Mi Hazánk a fővárosban, bemutatták a gipszmintát15:46 Összefogott az ellenzék Soroksáron: fizetés nélkül maradt a polgármester15:20 "Fiatalemberek" készültek tömeggyilkosságra Merkelisztánban15:11 Hatévesre növelik a képzést az Állatorvostudományi Egyetemen
24 óra legolvasottabbjai

Tanulmányok ::

Ötvenhat éve annak, hogy két pásztói 56-os mártírt a vörös gyilkosok halálra ítéltek

Reklám

Éppen ma ötvenhat éve annak, hogy a két pásztói 56-os mártírt, Alapi Lászlót és Geczkó Istvánt mint az "öttagú diverzáns banda" első- és másodrendű vádlottait 1957. május 6-án, a hadbíróság rögtönítélő tanácsa kötél általi halálra ítélte, melyet aznap végre is hajtottak. A szintén halálra ítélt Kiss Antal negyed-, Tóth Miklós ötödrangú vádlottak kegyelmi kérvényét a rögtönítélő bíróság a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elé terjesztette. Ötödik társukat, Kelemen Károlyt 15 év börtönbüntetésre ítélték.
Az MSZMP Megyei Intéző Bizottsága és a Megyei Tanács lapja, a Nógrádi Népújság 1957. május 8-i számában diadalittasan a címoldalon számolt be a pásztói hazafiak peréről Négy halálos ítéletet és egy 15 évig tartó börtönbüntetést hozott a statáriális bíróság a Nógrád megyei hídrobbantók és fegyverrejtegetők ügyében címmel. A teljesség igénye nélkül, de mégis érdemes hosszabban idézni a kommunista lap fentebb említett írását:
"Öten ültek a vádlottak padján. Öten, szemlesütve az októberben még örömmámortól ittas 'nagy magyarok' közül" - olvasható a cikk gúnyos bevezetőjében. A folytatásban így fogalmaz a pártállam firkásza, akinek nevét sajnos tudomásunk szerint nem őrizte meg az utókor: "A bűncselekmény szervezője Alapi, rendszeresen hallgatta a Szabad Európa adót és mélységesen szégyellte úszítói előtt, hogy immár december havát mutatja a naptár, s ő és bandája még mindig nem vette ki a részét a 'hazafiúi' kötelességéből. "Lassan elmúlik a forradalom, s mi még semmit sem csináltunk, ne legyünk tétlenek!" jelszavak kíséretében elrendelte a Kövicses patak hídjának felrobbantását. A bíró kérdésére: vajon eszébe jutott-e mennyi áldozata lehetett volna tettének, ha idejében ki nem tudódik az eset, 'nem'-mel felelt. Hogyan is juthatott volna eszébe, hiszen az ő felesége és gyermekei otthon voltak, más élete pedig mit sem számított neki.
Alapi a kihallgatás során számtalanszor ellentmondásba került saját magával. Hol azt mondta tudott a híd felrobbantásának tervéről, hol pedig azt, hogy fogalma sem volt róla. Sokat hazudott és nem emlékezett arra, hogy ő biztatta volna fel bűntársait a robbanóanyag elrablására. Decemberben még naponta lelkesítette őt a Szabad Európa vicsorgása. A lelkesedés közepett természetesen nem volt ideje tudomást venni a Kossuth Rádió azon adásairól, amelyben felhívja a figyelmet a statárium kihirdetésére. ,"Hídrobbantásunkkal csupán az volt a célunk, mondja Alapi, hogy megakadályozzuk a diákok ,,deportálását" Oroszországba." Valódi céljuk viszont az volt, hogy feltartóztassák a gyárakba igyekvő dolgozókat s megbénítsák a vasúti teherforgalmat."
Pár sorral később mindezt nyomatékosítja is az bírósági tudósító elvtárs: ,,Sem Geczkónak, sem a többinek nem jutott eszébe, milyen következmények várnak egy vasúti sín levegőbe röpítésével. Aljas céljukat népköztársaságunk helyzetének nehezbítésére használták fel s használták volna továbbra is. (...) Ők nem egyszerű megtévesztettségtől, vagy a félelem szülte hallgatástól dugdosták gyilkos szerszámaikat... Nem. Nem azért, hanem aljas terveik voltak későbbi időkre nézve. Ez a banda egy újabb kedvező alkalomra várva egyszerűen gazemberségből nem vette figyelembe a statárium kihirdetését. De előbb, vagy utóbb minden gazságra fény derül. Egy bűnös sem kerülheti el a büntetést."
A záró két mondatról pásztóiként csak annyit mondhatok, szívből kívánom, úgy legyen!
Alapi László és Geczkó István mártírhalálának előzményéről, a pásztói eseményekről röviden:
(A budapesti eseményeknél jelen voltak pásztói, vagy legalábbis pásztói születésű emberek. Talán a legismertebb közülük Bangó (Dani) Pál, aki 1956. október 23-án éjszaka részt vett a Lámpagyár elleni támadásban, s az ott szerzett fegyverekkel harcolt a rádiónál. A további napokban a corvinistákkal együtt küzdött a szovjetek ellen a fegyverszünetig. November 4-én a részt vett a Kilián védelmében, Csiba százados utasítása szerint többedmagával az épület ablakából tüzelt. 1959. november 9-én letartóztatták, és vizsgálatot indítottak ellene, valamint két volt munkásszázadbeli társa ellen. 1960. április 13-án bizonyíték hiányában megszüntették ellene a nyomozást.)
1956. október 25-én egy fegyveres diákcsoportot a Pásztói Rendőrkapitányság, illetve a Megyei Rendőrkapitányság emberei üldözőbe vették és lefegyverezték. Az említett diákcsoport tagjai az elfogásuk előtt a Pásztótól mintegy 25 kilométerre lévő Szirák rendőrőrsét lefegyverezték.
Salgótarjánban 1956. október 27-én ledöntötték a diktatúra gyűlölt szimbólumát, a Szabadság téri szovjet emlékművet. Az emlékmű eltávolítása után Csákvári László acélárugyári amatőr színjátszó elszavalta a Nemzeti dalt, majd egy Gyebnár nevű diák felolvasta a pesti ifjúság 16 pontját, végül Bagó István, pásztói születésű vasutas mondott rövid beszédet. Bagó még aznap Tóth Istvánnal, aki a forradalom alatt a helyi járási nemzeti bizottság elnökhelyettese lett, felvonulást szerveztek Pásztón, amely során ledöntötték a szovjet emlékművet. Egy középiskolás lány, Schleicher Mária elszavalta a Nemzeti dalt, amiért a forradalom leverése után többször is bevitték a rendőrségre, s brutális veréssel jutalmazták hazafias tettét. Kortársai mai is szörnyülködve emlékeznek az egész testét borító fekete foltokra.

Schleicher Mária - a Nemzeti dal elszavalásáért brutális kegyetlenséggel verték meg
Még aznap a járási tanácsházat és a községi tanácsházat a tömeg feltörte, dekorációit megrongálta. A járási tanács épülete előtt Szőke Pál és Bagó István tartott rövid beszédet, majd átvonultak a járási pártbizottsághoz és követelték annak kinyitását. Amikor erre nem került sor, a tömeg behatolt az épületbe, ahol - állítólag - az első titkárt tettlegesen is bántalmazták. Ekkor terjedt el az az - egyébként valótlan - hír, hogy a közeli járási rendőrkapitányságon 12 diákot tartanak fogva. A tömeg a rendőrség elé vonult követelni a szabadon bocsátásukat, mely során riasztó lövéseket adtak le, és könnygázgránátokat dobtak közéjük. Ekkor egy visszapattanó lövedék életre szóló sebesülést okozott Sallay Éva másodikos gimnazistának. A felbőszült tüntetők erre betörték az ajtót, és lefegyverezték a rendőröket, helyükre megalapítottak egy ideiglenes nemzetőrséget.

Sallay Éva - egy életre szóló sérülést okoztak neki
Pár nappal később a szétesett rendőri intézmény következtében némileg meglazult közrend helyreállítása érdekében új nemzetőrség felállítását határozták el, melynek parancsokságával Csaba Gábor testnevelő tanárt bízták meg (akit társaival együtt majd 56. novemberének végén a Pásztó Forradalmi Tanácsa - melynek tagjai a Rákosi-Gerő-rendszert megdöntő forradalomban hittek, de szabadságharcról hallani sem akartak - röpiratában barlangjaikból előbúvó horthysta és reakciós fenevadaknak neveztek). Mátyás Istvánt, a munkástanács elnökét pedig a Pásztói Állami Gazdaság igazgatójává nevezték ki. A Pásztói Állami Gazdaság dolgozói forradalmi követeléseiket 22 pontban foglalták össze, melyek a következők voltak:
1. A szovjet haderő azonnali kivonulása Budapestről és az egész ország területéről.
2. A szovjet(ek) kivonulása után mondjon le Nagy Imre kormánya!
3. Tűzzenek ki választásokat, több párt részvételével!
4. Alakítsanak teljesen független magyar kormányt!
5. Teljes amnesztiát a felkelés minden harcosának!
6. (Követeljük) az elesett felkelők gyilkosainak azonnali felelősségre vonását, nyílt tárgyalás útján!
7. (Az) alacsony fizetések felemelését!
8. (A) pártvezérek eltávolítását!
9. (A) beszolgáltatás teljes eltörlését!
10. Új, igazságos adórendszert!
11. Új hadsereget, a régi demagóg és gyilkos elemek kizárásával!
12. Új rendőrséget ugyanilyen feltételekkel!
13. (A) családi pótlék felemelését!
14. A magyar-szovjet barátság eltörlését!
15. Rákosi, Gerő és Farkas Mihály nép előtt való elítélését!
16. A Kossuth-címer legyen nemzeti címerünk!
17. Március 15., október 6., október 23. legyen nemzeti ünnepünk!
18. (Követeljük a) gyermektelen(ségi) adó eltörlését!
19. (A) nyugdíjak rendezését!
20. Az iskolában vezessék be a vallás szabad gyakorlását!
21. (Követeljük) a kötelező orosz nyelv tanulásának eltörlését az iskolákban!
22. A normarendszer eltörlését!
Pásztó, 1956. október hó 29.
(Mátyást a Balassagyarmati Megyei Bíróság 1957. december 21-én, 3 év börtönbüntetésre, 10 év részleges jogvesztésre és harmadrész vagyonelkobzásra ítélte. A Legfelsőbb Bíróság 1958. szeptember 2-án, 4 évre csökkentette le a részleges jogvesztés idejét, valamint 500 Ft-ban állapította meg a vagyonelkobzás mértékét.)
1956. november 3-án megalakult a Pásztói Járási Forradalmi Bizottság. Az alakuló ülésen a Himnusz eléneklése után Csabai Ernő tanár megemlékezett a budapesti forradalmi harcban elesett ifjúságról és munkásokról, és utána egyperces néma felállással fejezte ki a bizottság a részvétét.
Ezek után Nagy István ideiglenes elnök egy olyan beszéddel köszöntötte a megjelenteket, melyet érdemes felidézni:
,,A jó Istennek hálát adva, felszabadult lélekkel, büszkén és bátran vallhatjuk magyarnak magunkat. Emberit, igazat, magyart és függetlenséget akarunk! Emberit, hogy ebben az országban mindenki emberhez méltóan éljen, ne nyomorogjon, és hogy egy családfő olyan keresetre tegyen szert, hogy családját rendesen el tudja tartani. Azt akarjuk, hogy a magyar anyák visszakerüljenek a házi tűzhely mellé, és nevelhessék gyermekeiket becsületes, erkölcsös, istenfélő, ízig-vérig magyarnak. Igazat akarunk, hogy amit mondunk, az valóság is legyen. Magyart, hogy a vezető állások mindegyikében magyar legyen. Nem akarunk senkit bántani, akármilyen vallású vagy pártállású, de ha ennek az országnak a kenyerét eszi, legyen becsületes dolgozója (hazánknak), tartsa be az ország törvényeit, és annak keretén belül találja meg boldogulását! (...)
Rendet, fegyelmet és biztonságot akarunk! Arra kérlek benneteket, hogy - megőrizve nyugalmatokat - hazamenve ebben a szellemben kezdjetek munkához, építsetek, dolgozzatok, hogy szabad és független hazánk felvirágozzon. (Ez kell ahhoz, hogy) nekünk ugyan erős munkával terhes, de biztos, és gyermekeinknek boldog és gondtalan élete legyen! Ehhez kérem a ti segítségeteket és az Isten bőséges áldását." (Nagy István 1957. április 1-jén előzetes letartóztatásba került. 1957. december 21-én 4 év börtönbüntetésre, 8 év részleges jogvesztésre és felerész vagyonelkobzásra ítélte a Balassagyarmati Megyei Bíróság. A Legfelsőbb Bíróság 1958. szeptember 2-án, börtönbüntetését 3 évben határozta meg, további 4 év jogvesztésre és 500 Ft vagyonelkobzásra módosította a mellékbüntetések mértékét.)
1956. november 17-én egy kb. 30-40 főből álló csoport behatolt a rendőrségre, s onnan szálfegyvereket vittek el, a kapuőrtől elvették a géppisztolyát.
Ilyen előzmények után, december 5-én az esti órákban Alapi László, Geczkó István, Kelemen Károly (neki volt helyismerete a bányában) és Tóth Miklós pásztói, valamint Kiss Antal szurdokpüspöki lakosok a mátraszőlősi kőbányából 40 kg paxitot, 370 db gyutacsot és 3 karika gyújtózsinórt vittek el, hogy később azt felhasználják. Az akcióhoz vitték magukkal azt a fékpuskát is, amelyet Tóth Miklós 1956 nyarán talált az erdőben. A robbanóanyagot Geczkónál rejtették el, míg a gyutacsot és a gyújtózsinórt Tóth Miklósnál.
Három nappal később, december 8-án Alapi mint a pásztói tejipari vállalat munkatársa éppen Salgótarjánba vitt fuvart, így szemtanúja volt a vérengzésnek, az ő kocsiját is találat érte. Keresztbe fordított gépkocsijával azt is átélte, amint egy nemzetiszínű zászlót szorongató fiatal lányt éppen mellette lőttek le. Ekkor határozta el, hogy a Mátraszőlősről elvitt robbanóanyaggal valamilyen akciót hajtanak végre. A céljuk az volt, hogy a vasúti híd felrobbantásával megakadályozzák a fiatalság deportálását. Még aznap, este fél 11-kor Geczkó felrobbantotta a Pásztó és Szurdokpüspöki közti vasúti hidat, míg Kiss Antal a falu végén az egyik gépkocsiban várta (a többieknél vagy családi összejövetel volt, vagy mint például Alapi Lászlót a felesége nem engedte el). A híd tartóoszlopai annyira megsérültek, hogy a közlekedés csak december 10-én 14 órakor indulhatott meg. (Az esetleges katasztrófa megakadályozása végett, Geczkó állítólag azonnal értesítette az állomást, míg más vélemények szerint a robbantás tényét csak reggel 7 órakor vették észre a vasutasok.
A pásztói születésű Kelemen Károlyt, aki az akcióban nem vett részt, 1957. április 23-án őrizetbe vették robbanóanyag erőszakos eltulajdonításának gyanújával, illetve azért, mert az akcióhoz használt fegyvert ő rejtette el. Mindezekért a Budapesti Katonai Bíróság 1957. május 6-án 15 év börtönbüntetésre és egyes jogainak 10 évre való eltiltására ítélte.

Kiss Antalt halálra ítélték, végül kegyelemből 15 évet kapott
A csoport egyetlen nem pásztói tagját, az apci Kiss Antalt Kelemennel egy időben, 1957. április 23-án letartóztatták. A Budapesti Katonai Bíróság, mint rögtönítélő bíróság 1957. május 6-án halálra ítélte, de még aznap ugyanezen bíróság Tóth Miklóssal együtt kegyelemre ajánlotta. Az elnöki tanács 1957. május 20-án a halálbüntetést kegyelemből 15 börtönre változtatta, míg egyes jogainak gyakorlásától 10 évre eltiltotta.
Tóth Miklóst is 1957. április 23-án tartóztatták le. A Budapesti Katonai Bíróság, mint rögtönítélő bíróság 1957. május 6-án Kiss Antallal halálra ítélte, de még aznap ugyanezen bíróság Kiss Antallal együtt kegyelemre ajánlotta. Az elnöki tanács 1957. május 20-án a halálbüntetést kegyelemből 15 börtönre változtatta, míg egyes jogainak gyakorlásától 10 évre eltiltotta.

Geczkó Istvánt, a csoport elsőrendű vádlottját a bíróság nem ajánlotta kegyelemre
Geczkó Istvánt április 24-én letartóztatták, majd május 6-án a Budapesti Katonai Bíróság, mint rögtönítélő bíróság halálra ítélte. A bíróság nem ajánlotta kegyelemre, ezért még aznap délelőtt 11 óra 37 perckor az ítéletet végrehajtották.

Alapi Lászlót, mint az akció értelmi szerzőjét halálra ítélték
Alapi Lászlót április 24-én vette őrizetbe a rendőrség a robbantás miatt, s az akció szellemi irányításával vádolták. Ezért a Budapesti Katonai Bíróság, mint rögtönítélő bíróság 1957. május 6-án halálra ítélte. Az ítélet után rögtön összeülő kegyelmi tanács nem javasolta kegyelemre. Az ítéletet 1957. május 6-án délelőtt 11 óra 40 perckor hajtották végre.
Alapi Lászlót és Geczkó Istvánt az 1956-os forradalom utáni megtorlás többi áldozatával együtt 1990-ben rehabilitálták.
Mindkettejük jócskán megkésve, de 2006. október 23-án (posztumusz) Pásztó Város Díszpolgára Kitüntető Címet kapták.
Május 6-án, a pásztóiak mártírhalála mellett a nemzeti élni akarás egyik legnagyobb XX. századi alakjára is emlékezünk. Ezen a napon dobbant utolsót Mindszenty József bíboros hercegprímás szíve. Ahogy Mindszenty hirdette és tanította: ha lesz egymillió imádkozó magyar, akkor nem kell félni a jövőtől. Nekünk is imádkozó magyaroknak kell lennünk, szem előtt tartva az örökérvényű mondást, miszerint Isten mindent megtesz értünk, de semmit sem helyettünk.
Rajtunk hát a sor. Ahogy Prohászka Ottokár mondotta: Nagy nemzedékeknek méltó és ne korcsivadékai legyünk!
Kürti Zoltán
Felhasznált irodalom:
Á. Varga László-Pásztor Cecília: Az 1956-os forradalom Nógrád megyei okmánytára II/1. (1956. október 24. – november 13.), a Nógrád Megyei Levéltár kiadványa, Salgótarján, 2001
Á. Varga László-Pásztor Cecília: Az 1956-os forradalom Nógrád megyei okmánytára II/2. (1956. november 14. – 1957. január 6.). Nógrád Megyei Levéltár, Salgótarján, 2002
Eörsi László: Corvinisták 1956, 1956-os Intézet, 2001
nmlevel2-1956.blogspot.hu
Megyei Levéltár kiadványa, Salgótarján, 1996
Nógrádi Népújság, 1957. május 8.
Reklám


Friss hírek az elmúlt 24 órából
Kereső
Időkép
Hőtérkép
Legolvasottabb hírek
Dossziék

Készült a Kuruc.info által, minden jog fenntartva © 2006-2019 | Impresszum | Hirdetési ajánlat | Privacy Policy | About Us
CSS váltás feketére CSS váltás fehérre
Hírfolyam Lapszemle ipv6 ready