A közelmúltban viszonylag nagy visszhangot kapott freiburgi eset, ahol a19 éves Maria Ladenburgert erőszakolta majd gyilkolta meg egy megszálló, csak egy a rengeteg hasonló közül. Egy napokban kiadott a Szövetségi Bűnügyi Hivatal általi tanulmány szerint 2016 első fél évében 142 500 különböző bűncselekményt követtek el betolakodók Németországban. Egy megszállt ország megalázása zajlik, ahogy arra számítani is lehet. Közben Freiburg zsidó polgármestere, Dieter Salomon arra szólít fel mindenkit, hogy „ne általánosítsunk”, és hogy kezeljük a gyilkosságot „elszigetelt esetként”. Mondta ezt a napokban, holott tudta, hogy a 19 éves lány meggyilkolása óta, három héttel később egy másik hasonló eset történt ugyanazon a környéken, melyben a 27 éves Carolin Grubert erőszakolta és gyilkolta meg az elkövető, aki jelenlegi feltételezések szerint ugyanaz a „17 éves afgán” megszálló lehet. Salomon migránsvédelme nem meglepő, ismervén a jellemző zsidó mentalitást ezzel kapcsolatban: a kisebbségek karakterének felismerése és általánosítása oda vezet, hogy a zsidó csoport jellemző vonásait is felismeri és megnevezi a többség, ezért minden ilyen „megbélyegzést”, akármilyen jogos is, üldözni kell szerintük, mielőtt az őket is elérné.

 

A megszálló sötét tömegek ismerete mellett fontos újra és újra saját árulóink és nemzeti testünkbe furakodott idegen elemek irányába is tekintenünk. Az igazi veszélyt azok jelentik, akik belülről nyitják ki otthonunk ajtaját a veszedelmet hozó tömegek előtt, vagy kívülről ugyan, de ajtónk felé terelik azokat. A freiburgi eset ezt jól példázza, hiszen a 19 éves áldozat és családja segítette a megszállókat, ahogy a város polgármestere is, a kettő között viszont van különbség: az áldozat családja hasznos idiótája egy ellenséges irányelvnek, míg a polgármester, mely befogadta a megszálló hordát, az ellenséges irányelvet formáló elit tagja zsidóként is, és a fehérellenes Zöldek párt tagjaként is. Ezt a folyton felbukkanó kettősséget fogjuk látni az alábbiakban is, megismervén a „hasznos idióta” antifák és határellenes mozgalmárok, illetve ellenséges zsidó ideológusaiknak, segítőiknek viszonyát.

Mint ismeretes, a drezdai légibombázásnak több tízezernyi civil áldozata volt. A folyton „emberségesség” és „együttérzés” morálisan manipulatív jelszavaival mindenféle deviáns és beilleszthetetlen harmadik világbeli hordák betelepítését támogató „toleránsok” körében tehát népszerű a civilek tömegbombázása, a nemzet pusztulásának éltetése és sürgetése. Ennek fényében nem lehet meglepő, miért elleneznek minden nemzetvédő megnyilvánulást és támogatnak nemzethalát hozó folyamatokat. Legyenek vezérelve beteges, a „humanizmus” perverz mód kifacsart értelmezése miatti önelégültségtől vagy kóros etnomazochizmustól, rombolási vágytól, a végeredmény ugyanaz.

 

A nemzethalált azért helyeslik, mert szerintük ameddig létezik nemzet (tiszta németség, avagy fehér ember eleve) addig a „nácizmus” is létezik, és azt csak úgy lehet teljesen kiirtani, ha kipusztul a tiszta fehér ember. Így érvelve toboroznak egyik megmozdulásukra:

 

A fenti transzparensek némelyike a nemes egyszerűséggel csak Németellenesek (Antideutsche) nevet viselő mozgalomé, melyben zsidók és filoszemiták megrögzötten cionista és németellenes elveket vallanak. Miközben a drezdai német civil áldozatokkal való szolidaritás, az ország 1990-es újraegyesítése és eleve a németség ellen tevékenykedett a csoport, cionista és filoszemita propagandájuk magasabb szinteken lévő fajtársaiknak köszönhetően egyre nagyobb hatást ért el. A már említett németek demográfiai hanyatlását „szerencsés dolognak” nevező Gregor Gysi a fősodratú politikai elit tagja, az izraeli Közügyek Jeruzsálemi Központja egyik elemzésében őt nevezi meg a Németellenesek cionista propagandájának egyik fő tolmácsolójaként, s kifejti, hogy bár az Antideutsche mozgalom viszonylag kicsi, hatásuk nem elenyésző. Amit ők nem jegyeznek meg, így megteszem én, az a felismerhető tendenciája a zsidó etnikai hálózatépítésnek – mint a freudi pszichoanalitikus módszer, a kritikai elmélet frankfurti iskolája, vagy a feminizmus felforgató elvei nem azok zsenialitása miatt ért el eredményeket, hanem mert az azt már magasabb társadalmi, kulturális, politikai befolyással rendelkező, ezen elvek és célok iránt elkötelezett fajtársak sikeresen emelték be mindazt a fősodratba, a politikai, társadalmi közbeszédbe, normalizálva azt, közben patologizálva és kirekesztve más nézőpontokat. Többek között tehát így Gysi, a zsidók jóléte iránt érzékeny zsidó, az egyik nagy németországi párt kiemelkedő politikusaként egy viszonylag kis cionista csoport (mely eleve korábbi zsidók munkásságára alapozta tevékenységét) elveit sikeresen honosította meg magasabb szinteken is. Mint az izraeli központ írásában olvashatjuk a korábban gyakran antiszemita németországi baloldal növekvő filoszemitizmusáról: „A szélsőbaloldal számára ez egy paradigmaváltást jelent, valószínűleg elképzelhetetlen a Németellenesek fáradhatatlan írói munkássága nélküli”.
 

Nem túl meglepő, hogy a fent hivatkozott elemzésben is és Wikipédia-oldalukon is megemlítődik az egyértelmű: a Németellenesek az egykori Frankfurti Iskola, avagy a kritikai elmélet frankfurti iskolájának követői voltak, mely egy belterjes zsidó értelmiségi felforgató társaság volt, a hasonlóan fajtársi freudi pszichoanalitikus mozgalom nyomdokain haladva (róluk korábban írtam már részletesebben). Elsősorban Theodor W. Adorno és Max Horkheimer hatása jelentős ezen antifáknál. Nem túl meglepő ez, például Adorno a hagyományos európaiság iránti megvetése munkásságából ítélve egyértelmű, de szadisztikus németgyűlölete is világossá válik a szüleinek írt leveleiből, melyeket 2003-ban adtak ki könyvként (Briefe an die Eltern 1939-1951). Ezekben a háború vége fele közeledve perverz vágyairól ír, majd a háború végén vérszomjas örömködését vetette papírra:


Neki és fajtársainak munkássága hasonló szellemiségben eleve a nemzeti önazonosság és európai kulturális jelleg patologizálását végzi, feje tetejére állítva a normalitást: a (fehér) nemzethez kötődés vagy az európai családmodell mint beteges dolog kerül sebészi késük alá. Jellemző képlet, hogy a zsidó értelmiségi és politikai irányelvek, melyeknek normalizálását már hatalomban lévő fajtársak emelnek befolyásos pozícióba olyan áramlatokat indítanak, melyek magukba szippantják az árulásra hajlamosabb, vagy gyengébb és félrevezethetőbb fehér embereket.
 

Az elmúlt két évben lett a nagyobb nyilvánosság számára is ismert a No Borders mozgalom neve, az ezen évek közel-keleti és észak-afrikai tömegeinek Európa megszállásában kifejtett segítése miatt. A mozgalom magán hordozza a zsidó felforgatás már fentebb is vázolt vonásait, de emellett konkrétan a gyökerei és ideológiai alapjai is zsidó méregkeverők munkásságából fakad, mely ismét láthatóan magába szippantott „hasznos idiótákat” és egyéb idegen elemeket. Elvakultságukat jól jellemzi, hogy amikor egyik női aktivistájukat tömegesen megerőszakolta egy betolakodó horda (miközben az éppen segítette őket), társaira hallgatva nem beszélt az esetről, mert annak kiderülése „sértette volna az ügyüket”, mely a „szabad mozgás” támogatása és a bevándorlás mindennemű korlátozásának ellenzése, számolt be róla az Express.

Az elmúlt években többször találkozhattunk a „No One is Illegal” („senki sem illegális”), avagy németül: „Kein Mensch ist illegal” jelmondatokkal. E szavakat a holokausztiparos Elie Wiesel mondta 1985-ben az amerikai bevándorlással kapcsolatban. A szavak mögött azonban azóta egy mozgalom áll, mely a '90-es évek végén alakult ki, s a 2000-es évek elején a britanniai zsidó Steve Cohen által lett igazán ideológiai keretbe foglalva. Cohen 2009-es haláláig három évtizeden át volt menekültügyekkel foglalkozó ügyvéd, a migránsokat segítő Greater Manchester Immigration Aid Unit alapítója, kitoloncolásokat ellenző kampányok résztvevője. A Nemzetközi Marxista Csoport tagja a '60-as évek végétől a '70-es évek közepéig, majd haláláig a Zsidó Szocialista Csoport tagja is volt. Élete folyamán jogi és irodalmi úton is a bevándorlás segítésében tevékenykedett, több ilyen témájú könyv írója. A 2003-as Senki sem illegális: Menedék és migrációs kontroll a múltban és ma című könyve az, mely a határellenes ideológia alapműve. Emellett Cohen a szintén zsidó brit-izraeli újságíró, David Landau társával együtt megalapította a No One Is Illegal UK mozgalmat is. Bemutatkozásukban így írnak magukról:

 

Zsidósága mindig fontos volt Steve számára. Nem vallásos értelemben. Inkább felismervén a történelem fontosságát, egy menekült néphez, egy üldözött néphez való tartozást, és felismervén azt, hogy az antiszemitizmus nagyon is él. Ez alapozta meg a rasszizmus, a fasizmus és a migrációs kontroll ellenzését számára.

Cohen tehát Európában gazdag táptalajt és jogi, mozgalmi segítséget nyújtott a határellenes mozgalomnak. A londoni No Borders is a fenti Landau-írás leközlésével búcsúzik tőle halála után, bevezetőjükben megemlítve, hogy munkássága sokakra volt hatással. Amerikában is egy zsidó áll a határellenes mozgalom élén, a virginiai George Mason Egyetem professzora, Bryan Caplan. Egyik cikkében, melyet a Time közölt le, így érvel a határok megszüntetése mellett:

 

Így tehát minden bevándorló (és tartsuk szem előtt, hogy Caplan és társai teljesen korlátlan bevándorlást akarnak, tehát szó szerint bárki) egy értékes gyöngyszem, akik szinte a mennyekből szállnak le ide hozzánk, gazdagítva minket elfojtott zsenialitásukkal, melyet valami különös módon anyaországuk csak úgy elnyomott, ahelyett, hogy hasznosította volna, és a harmadik világbeli, szinte előember alatti életstílus és -színvonal helyett teremtett volna magának kiemelkedő civilizációt velük – például Szomáliában vagy Eritreában.

Megfigyelhető, hogy Caplan nem törődik kultúrával, nemzettel, országok egyedi karakterével, s ezek természetszerű hanyatlásával, melyet beáramló idegen – és az elmúlt jó pár évtizedek európai példája, vagy a cigányság magyarországi évszázadai alapján kijelenthetően – beilleszthetetlen tömegek okoznak. Az egyébként „humanista” Caplan számára mindenki egy lecserélhető gazdasági elem, használati tárgy, s így a magasztosabb szakrális és civilizációt megalapozó nemzeti, faji és kulturális elemeket lelketlenül figyelmen kívül hagyja. Persze még akkor sincs Caplannak igaza, ha csupán tárgyakként tekintünk emberekre és cégekként nemzetekre – számos adat igazolja a bevándorlás gazdasági hátrányait (hivatalos 2015-ös adatok szerint például a franciaországi muszlimok 40 százaléka, a németországiak 50 százaléka munkanélküli, és segélyen van, Dánia segélyeinek 40 százaléka megy el bevándorlókra, Svédország 1,5 millió bevándorlójára évi 15 milliárd dollárt költenek az adófizetők stb.). Jellemző, hogy a fehér emberek fehér országokban való munkavállalásának és beilleszkedésének sikerességével igyekeznek ezen nemzetellenes propagandisták összemosni azt a beáramló sötét hordákkal, ahogy azt lengyel agysebésszel való plakátkampánnyal teszik Angliában, de a „Magyar” Helsinki Bizottság is a külhoni magyarok és egyéb európaiak csonkahoni sikeres munkavállalásának emlegetésével igyekezett szimpátiát teremteni aljas módon tavaly a megszálló tömegek számára, elvégre mindkét eset hasonló „bevándorlás” szerintük.

A határok nélküli ország persze nem ország. Az elv beteg és abszurd, hiszen alapvetően azt hirdeti, hogy minden ország (bár valamiért csak fehér országokra vonatkozik ez: se Szudán, se Pakisztán, se Vietnam nem fontos, hogy határtalan legyen) nyitva kell álljon 7,5 milliárd ember számára. Az egész többmilliárdnyi harmadik világnak „joga” van akármelyik tehetősebb országba betódulnia. Mivel „senki sem illegális”, és így „mindenkinek joga van” oda menni és ott maradni, ahol csak akar (a „szabad mozgás” és „szabad maradás” elve alapján), sőt, a célországoknak „kötelessége” ezt nekik megengedni, így minden fehér ország milliárdnyi idegent köteles befogadni. Ha nem teszi, akkor „kirekesztő”, akkor „rasszista” és „embertelen”. Ezen multikulti szektás fanatikusok szerint legalábbis. Akárhogy csűrik-csavarják mindezt, ez a logikus és egyértelmű eredménye mindannak, amit képviselnek. Határok és szigorúan megszabott szabályok nélkül nincs ország, s annak intézményei, szociális rendszere összeomlik ha bárki jöhet-mehet korlátok nélkül, nem beszélve arról, hogy így az ennél is fontosabb (lévén, hogy ezen intézmények pont ezeknek a jólétét hivatottak biztosítani): a faj, a nemzet, a kultúra is megszűnik – ami persze nem titkolt céljuk, ezért is a „se határok, se nemzetek!” a mantrájuk. Ha korlátlan számú és fajtájú tömegek átjáróháza lesz az ország, az már nem haza többé, csak egy darab jellegtelen földterület. Természetesen a haza ezzel szemben őseink által ránk hagyott örökség, nem jöttmentek kuplerája, hanem szakrális élettér, ahol hagyomány, nyelv, kultúra él, és ahol az ezt megőrző és ránk hagyó őseink nyugszanak, szobraik, emlékhelyeik állnak. Ez a föld nem lehet mindez iránt közömbös, esetleg ellenséges tömegek martaléka. Ha már ezen szektás felforgatók folyton a „jogokról” beszélnek, jegyezzük meg, hogy mindezen értékek megőrzése és utódainkra átruházása a legfontosabb jog, a pillanatnyi egyéni kényelem és haszon „jogánál” is fontosabb, hiszen ez biztosítja civilizációnk fennmaradását.

Orbán tervének lényege a nemzeti határok megőrzése, amiben a migránsok képezik az akadályt. A mi tervünk a migránsok megsegítését célozza meg, amiben a nemzeti határok képeznek akadályt.

Az IsraAID következésképpen kiterjesztette munkásságát olyan területekre is, ahol a menekülteket átirányították, a szerb határ horvátországi oldalán számos tranzitponton, vonat és busz pályaudvarokon, illetve rögtönzött táborokban. Ennek csúcspontján az IsraAID a legelsők között volt, mely segítséget nyújtott több mint 11 ezer menekültnek a határon át Szerbiából Horvátországba jutásban 24 órán belül.