 |
Kapcsolódó:
A hivatalos történetírás verziója szerint Árpád magyarjai vert hadként érkeztek a Kárpát-medencébe, mivel keleti irányból nagyarányú besenyő támadás érte őket, s ily módon menekülniük kellett nyugati irányba, a Kárpát-medencébe. Ez az állítás azonban teljes történeti és logikai képtelenség.
A magyarságnak 895 előtt több hazája, országa is volt, másképpen fogalmazva az ősi magyarok több ágra szakadva éltek különböző területeken. Ami teljes bizonyossággal tudható, létezett egy Magyarország a Kaukázuson túli területen, itt éltek az ún. szavárd magyarok, valamint Baskíriában volt található Magna Hungaria (ősi Magyarország), sőt, az is teljesen bizonyos, hogy a Kárpát-medencében is élt magyar közösség már a 9. század vége előtt. Amikor Attila (434-453) király halála után birodalma felbomlott, a hunok egy része továbbra is ősi lakhelyén maradt, ők Csaba királyfi népe, a székelyek. Továbbá keletről, Etelköz irányából is folyamatosan érkeztek magyar népcsoportok a Kárpát-medencébe, ezen a történelmi tényen alapszik László Gyula régészprofesszor kettős honfoglalás elmélete (szégyenszemre ez a jeles magyar úgy halt meg, hogy nem volt a Magyar Tudományos Akadémia tagja, s ezt halálakor éppen azok „fájlalták” a legjobban, akik életében mindent megtettek azért, hogy ne lehessen az).
Régészeti-antropológiai bizonyítékokon túl ezt az elméletet írott források is alátámasztják. Az orosz őskrónika szerzője, Nesztor írja, hogy a 7. században ugrok, azaz magyarok jöttek a Duna mellé, majd a 9. században újabb csoportjuk (Árpád magyarjai) érkezett ugyanide. Ezenkívül két 888. évi oklevél is megőrzött közvetett bizonyítékot a magyarok Kárpát-medencei jelenlétét illetően. Az egyikben ugyanis egy Hungarus nevű püspökről olvashatunk, a másik pedig egy „strada ungarorum” (magyarok útja) elnevezésű útról tesz említést.
S a magyarságnak még egy ága ekkoriban még az Al-Duna-Dnyeper közötti régióban, azaz Etelközben élt, őket őrizte meg a történelmi emlékezet Árpád honfoglaló magyarjaiként. Első, a hagyomány által megőrzött uralkodójuk neve Ügek volt, az ő fia volt Álmos, őt pedig Árpád követte. A 840-850-es években Álmos kiterjesztette uralmát Kijevre. A magyar uralom emlékét földrajzi helynevek és a Nesztor-féle orosz őskrónika egyaránt megőrizték. Nesztor elmondja, hogy 882-ben Oleg fejedelem megölette Askold és Dyr ispánokat, majd Olma (Álmos) palotájába, az Ugorskoje Gori-ra (Magyar-hegy) vitték őket.
Álmos, illetve fia, Árpád fejedelem céltudatosan készült a Kárpát-medence birtokba vételére. 890 táján kötötték meg a vérszerződést, melynek során a hét törzs vezetői, Álmos, Előd, Ond, Kend (Kund), Tas, Huba, Tétény (Töhötöm) Anonymus szerint a következőkre tettek esküt: mindenkor Álmos leszármazottját választják meg fejedelemnek, a közösen szerzett földekből a törzsfők is részesülnek, a törzsfők lehetnek a fejedelmi tanács tagjai és az országos tisztségek betöltői, a hűtlenséget (hazaárulást) halállal büntetik, s ha a fejedelem esküjét megszegné, örök átok sújtsa. (Sok jelenlegi problémánkat megoldaná, ha ma is alkalmaznánk ősi alkotmányunk e rendelkezéseit). Ezen túlmenően is nagy fokú előkészületet és szervezettséget követelt meg egy kb. félmilliós népnek a korabeli út- és közlekedési viszonyok között történő átköltöztetése a mintegy 1500 km-re fekvő új hazába.
Akik kétségbe vonják azt, hogy a honfoglalás jól előkészített és megszervezett vállalkozás volt, azok egyszerűen nem tudják, mit beszélnek, s íróasztal mögött eszelnek ki különféle teóriákat. Gondoljunk bele: mai modern, motorizált világunkban – amikor autópályán közlekedünk, és kényelmes hotelekben szállhatunk meg útközben – is mennyire elő kell készíteni egy ilyen utat. A közösség biztonságáról és túléléséről másféleképpen is gondoskodni kellett. A nomád népeknél magától értetődő szokás volt, hogy a közösségi vezetők a megfelelő időpontban fogantatási tilalmat rendeltek el a nép valamennyi ivarérett korban lévő tagja számára, azon egyszerű oknál fogva, hogy szülő nőkkel, s egy-két hónapos csecsemőiket szoptató anyákkal nem lehetett zötykölődő szekereken utazni, mert különben az utódok a nekik életet adó anyjukkal valamennyien elpusztultak volna útközben.
Az etelközi magyarság tehát jól szervezett és felkészült állapotban várta 895 tavaszát, hogy egy nagyon nehéz, sorsdöntő vállalkozás lebonyolítását megkezdhesse és azt sikerrel végre is hajthassa.
(Folytatjuk)
Lipusz Zsolt - Kuruc.info
