– mondta Tarsoly Róbert, a Zalai Borvidék Hegyközségi Tanács elnöke, szőlész-borász.

Az amerikai szőlőkabóca jelenlétét először 2006-ban mutatták ki Magyarországon, a már akkor is hírhedt rovar Szlovénia felől érkezett, és nálunk is alkalmasnak találta az életfeltételeket. Ahogy a neve is mutatja, az amerikai kontinensről érkezett, és a szőlőhöz kötődik. Európába importált gyökérdugványokkal került be, Franciaországban 1958-ban azonosították először. Aztán gyorsan elterjedt a kontinens déli részén, főként fertőzött növényanyaggal, és például Olaszország északi részén is nagy területen járult hozzá a szőlők kipusztulásához.

Maga a szőlőkabóca táplálkozik ugyan a szőlőből, de nem pusztítja el. A rovar az általa terjesztett baktérium, a fitoplazmák közé tartozó aranyszínű sárgaság miatt félelmetes. A kórokozó a rovar testében szaporodik fel, majd a kabóca szívogató táplálkozása közben kerül át egyik növényről a másikra. A megfertőzött tőke fejlődése elmarad, levelei elszíneződnek, ősszel sárga foltok jelennek meg a leveleken, majd a növény minden része elsorvad.

Az aranyszínű sárgaságot nem csupán az amerikai szőlőkabóca képes terjeszteni, magát a baktériumot már az 1960–1970-es években is megfigyelték itthon, de az elmúlt időszakban egyértelműen ez a rovar lett a legjobb vektor. Magyarországon, a zalai Lenti térségében 2013-ban mutatták ki a fertőzést, de nem tudták lokalizálni és megsemmisíteni.

Zsolnai Balázs kertészmérnök, növényorvos akkoriban a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalnál (Nébih) dolgozott. Az amerikai szőlőkabóca megjelenése után az összes hazai borvidékre kimentek szemlézni, és gazdáknak is tartottak előadásokat arról, hogyan érdemes ellene védekezni.

„A növényvédelmi munkákat augusztus elején befejezik, a szőlőszüret előtt nem permeteznek, utána meg a téli metszéséig általában magára hagyják az ültetvényt. A szőlőkabócák párosodása és tojásrakása pedig pont augusztus közepén kezdődik, így bizony a szüret után ki kell menni permetezni, hiába drágák a növényvédő szerek” – mondta Zsolnai, aki azt tapasztalta, hogy a gazdák nem vették elég komolyan őket, nem érezték az ügy súlyát. Az azóta eltelt bő tíz évben viszont még látványosabb lett a felmelegedés, a szőlőkabóca így jobb feltételeket talált a szaporodásához.

Zsolnai szerint történt már ilyen, hogy hiába kongatták meg idejében a vészharangot: annak idején a franciák is figyelmeztették az olaszokat, de ők sokáig nem hozták meg a megfelelő intézkedéseket.

A növényorvos szerint ahol megjelenik az amerikai szőlőkabóca, azon a területen nagyon gyorsan végigsöpör, egy-két éven belül az állomány 70-90 százalékát képes letarolni.

Az aranyszínű sárgaság jelenlétét szinte már az összes hazai borvidéken (22-ből 17-ben) kimutatták, legutóbb például az Egri borvidékről jelentették, így már biztosan nem beszélhetünk arról, hogy csak a melegebb, déli területeinken fordul elő. A szőlőkabóca röpképessége nem túl jó, de a szelekkel azért messzire tud jutni, és ha a szőlő szaporítóanyaga fertőzött, akkor maga az ember is segíthet a távolságok gyors leküzdésében. A leglátványosabb károkat eddig a Soproni, a Badacsonyi, a Somlói és a Zalai borvidéken okozta a baktérium. Ezekben közös, hogy elaprózódott a birtokszerkezet, és viszonylag sok elhanyagolt parcella is beékelődik a művelt ültetvényeken.

„Hiába védekezel táblán belül, a rovarok bármikor berepülnek, nagyon sok a felhagyott ültetvény, vadszőlő tenyészik, és egyre több az özönnövény, az iszalag, az éger, a bálványfa is hordozza a fitoplazmát, és azokról bekerülhet a fertőzés” – mondta Tarsoly Róbert. Szerinte az amerikai szőlőkabócák szaporodását az is segítette, hogy elmaradtak a keményebb telek, néhány fagyosabb év még most is meg tudná tizedelni a populációjukat.

Ha egy ültetvényben fertőzött tőkét találnak, a Nébih zárlat alá helyezi az egész ültetvényt, és az összes fertőzött növény megsemmisítését elrendeli. Ha a fertőzött tőkék aránya eléri a 30 százalékot, akkor az egész ültetvényt ki kell vágni. Hatósági rendelkezés szerint így kell eljárni a fertőzött tőkék egy kilométeres sugarú körében is, és abban tilos szaporítóanyagot forgalmazni vagy szállítani is.

A fertőzött egyedek kivágása jó védekezési módszer, de mindenki érdeke inkább a megelőzés lenne, mert évekbe és rengeteg pénzbe kerül, mire egy új telepítés termőre fordulhat.

Az amerikai szőlőkabóca ellen vannak hatásos növényvédő szerek, de ezek egy részét az Európai Unió szabályozása miatt ki kellett vonni a forgalomból környezeti és egészségi okokból, bár olykor Szerbiából azért hoznak be illegálisan ilyen szereket. A jelenleg forgalomban lévők inkább generalisták, nemcsak az amerikai szőlőkabócát pusztítják el, hanem minden más rovart is. Zsolnai Balázs szerint új hatóanyagok is vannak, de azokat nehéz átverni a rendszeren, sok nagy gyártó nem is próbálkozik már ezzel. Más készítményeket pedig a magyar hatóságoknak kellene engedélyezniük.

„A hivatalos ajánlás szerint évente háromszor kell kabóca elleni permetezést végezni, de a négy-öt se állítja meg. Mi az összes gyanús és fertőzött tőkét kivágjuk, mert egyről is szét tud terjedni” – mondta Tarsoly Róbert.

A borász látott már jól külföldi példákat, a franciaországi Cognac régióban is egy szindikátus irányítja a védekezést, egyszerre permeteznek, folyamatosan szemlézik a területeiket, és a hatósági felügyelet is szigorú. Szerinte itthon is ezt kellene követni, és most lát is erre szándékot az agrárigazgatás részéről. Úgy tűnik, hogy lesznek források az elhanyagolt szőlőterületek felszámolására, és kártérítésre is több juthat a korábban megállapított összegeknél. Eddig a növényvédelmi támogatás szinte meg sem érte, mert az összegéhez képest sok volt az adminisztráció.

Tarsoly fura jelenségekkel is szembesült. Tud olyan 80-100 hektáros gazdáról, aki nem tett eleget a fertőzöttségi bejelentési kötelezettségének, mert nem akarta, hogy a hatóságok a nyakára járjanak. Van olyan, aki attól tart, hogy az aranyszínű sárgaság miatt rossz híre megy a borának, és majd nem tudja eladni, ezért nem tesz jelentést. „Ennek nincs is alapja. Az a növény, amelyik megbetegszik, nem is hoz termést. Ha öt év múlva szőlő se lesz, akkor nem tudom, hogy mi a rosszabb.”

A borász azt mondta, hogy Zalaszentgróton már szemlecsoportok járják a szőlőt, és több olyan kistermelővel is találkozott, aki csak a betegség tüneteit mutató vesszőt vágta le ahelyett, hogy az egész növényt kivágta volna – így újabb gócpontok kialakulásának ágyazhatnak meg. Külföldön egyébként a szemlecsoportok tagjai mindig mások szőlőit járják, nehogy valaki megsajnálja a saját ültetvényét, és ezért ne vágassa ki.

Zsolnai Balázs is az országos összefogásban látja a sikerességet, de szkeptikus is. Úgy véli, hogy a kisebb területek gazdái nem fognak erőfeszítéseket tenni, vagy hanyagságból, vagy mert nincs rá forrásuk. Szerinte a nagyobb, egybefüggő területeket kezelő borászatok tudnak csak talpon maradni. A kicsik feladják, és az egész szőlőtermesztés hasonló pályára kerülhet, mint amit itthon a fokhagymánál, a hagymánál, a málnánál vagy a szilvánál lehetett látni, és elsorvad az ágazat.

– mondta Zsolnai.

A növényorvos azt mondta, hogy a tudás rendelkezésre áll a védekezésre, már korábban is készültek kutatási tervek, de azokat nem finanszírozta senki. Szerinte most arra lenne szükség, hogy a meglévő fizikai, kémiai és biológiai védekezési módszerből összerakjanak egy hatásos mixet, és el kéne indítani kis és nagy parcellás kísérleteket is.

„Egyelőre hiányoznak a kutatási eredmények, például nem tudjuk, hogy mennyi a fertőzés lappangási ideje, mikor fertőződtek meg a tüneteket mutató egyedek” – mondta Tarsoly Róbert.

Azt már tapasztalták, hogy néhány fajtát, mint a shirazt, a cserszegi fűszerest vagy a sárga muskotályt kevéssé támadja meg a kabóca, jóval kevesebb tünetet mutatnak egy táblában, de azt még nem tudják, hogy ennek genetikai okai lehetnek-e, vagy egyszerűen más fajták jobban ízlenek a kabócáknak. Olaszországban egyébként már vannak olyan kísérleti eredmények, amelyek ellenálló nemesítéseket hoznak. Zsolnai tud olyan kutatásokról, amelyekben például vizsgálják, milyen hangokkal tudják megzavarni a kabócák párosodását, és keresik azt is, hogy milyen gomba betegítheti meg a kórokozót.

Egy szintén Amerikából származó kártevő, a filoxéraként ismert szőlőgyökértetű a 19. század végén, a 20. század elején egész Európában a padlóra küldte a szőlőtermesztést, és Magyarországon is elpusztította a termőszőlők körülbelül kétharmadát. Az amerikai szőlőkabócát és az aranyszínű sárgaságot sokan hasonlóan veszélyesnek írják le, és sem Zsolnai, sem Tarsoly szerint nem hatásvadász kijelentés a filoxérához hasonlítani.

„Éppen azon gondolkodtam, hogy ez lehet a szőlőtermesztés Trianonja, mert területi veszteséggel is számolni kell. Nagyon jelentősen csökkenni fognak a termőterületek. Ez veszteség az országnak, a kultúrának és az ebből élőknek. Sokaknak ez egzisztenciális kérdés, évekbe telhet, mire egy új telepítésű szőlő termőre fordul, és addig nincs bevétel. Kár a szőlőért, mert egész jók” – mondta Zsolnai Balázs.

„Egy entomológus [rovartani szakember] azt mondta, és ez a legszélsőségesebb vélemény, hogy esélyünk sincs, mert nincs, ami megállítsa az amerikai szőlőkabócát. Én azért hiszek abban, hogy összehangolt, szigorú és egységes védekezéssel legalább azt el tudjuk érni, hogy elviselhető szinten tartsuk” – mondta Tarsoly Róbert.