 |
Az úgynevezett holokauszt vasúti törvény (Holocaust Rail Justice Act, HRJA) tervezete értelmében azok a "túlélők", akiket a német megszállás idején a francia államvasutak (SNCF) szerelvényei szállítottak a munkatáborokba, amerikai bíróságokon perelhetnének "kártérítésért". A törvénytervezet tág értelmezései és a precedens alapján a panaszosok - akik egyaránt lehetnek amerikai és nem amerikai állampolgárok - olyan vasúti társaságok ellen is nyújthatnak majd be keresetet, mint a MÁV vagy a német Deutsche Bahn (DB).
A HRJA tervezetét beterjesztő Charles Humer szenátor szerint az SNCF 76 ezer embert - zsidókat, az ellenállás tagjait, valamint kis számú amerikai hadifoglyot - szállított koncentrációs táborokba.
A múltban a SNCF ellen az Egyesült Államokban indított perek rendre elbuktak, mert az idegen államok mentességét szavatoló törvény (Foreign Sovereign Immunities Act) rendkívüli módon megnehezítette a külföldi hatalmak vagy azok kormányzati felügyeletű intézményei elleni jogi fellépést. A szóban forgó törvénytervezet elfogadása nyomán várhatóan jóval könnyebb lesz a jogorvoslati igények érvényesítése.
Az SNCF a szenátusi meghallgatást követően, június 19-én közleményt tett közzé, amelyben egyebek mellett rámutatott: a Franciaország Zsidó Intézményeinek Reprezentatív Tanácsa (CRIF) szerint a HRJA tervezete "három alapvető elvet nem tart tiszteletben": eltekint a francia állam felelősségétől, igazságtalanul veszi célba az állami vállalatok egyikét, és egymás ellen fordítja a "túlélők" egyik csoportját a másikkal.
Az SNCF emlékeztetett rá, hogy a megszállás alatt közvetlen német utasításoknak kellett engedelmeskednie. A vasúti társaság felhívta a figyelmet arra is, hogy a francia állam már 1944-ben megkezdte kártanítási és kárpótlási programjait, amelyek a mai napig elérhetők. Az SNCF ezen kívül számos megemlékezési és holokauszt-kutatási projektet finanszírozott.
A magyar állammal, illetve a MÁV-val és a Rail Cargo Hungariával (a MÁV Cargo jogutódjával) szemben "holokauszt-túlélők" és hozzátartozóik legutóbb 2010 októberében, Washingtonban nyújtottak be keresetet, azzal a váddal, hogy a II. világháború idején "együttműködtek a nácikkal a zsidók kiirtásában". A kereset szerint a magyar állam, illetve a két vasúti társaság elkobozta a zsidók vagyonát, valamint gettókba, s Lengyelország és Ukrajna területén található koncentrációs táborokba szállította őket, ahol százezrek pusztultak el közülük.
A felperesek, akik nem neveztek meg konkrét kárösszeget, azt kívánják elérni, hogy esetüket olyan gyűjtőkeresetként ismerjék el, amelyet legkevesebb 300 azonosított "túlélő" nevében nyújtottak be, de amelynek a dokumentum szerint akár 5000 tagja is lehetne.
A felperesek - amerikai, kanadai, ausztrál és izraeli lakcímmel rendelkező magánszemélyek - ügyvédje, Chuck Fax szerint a követelés összege elérheti a több tízmillió dollárt. Mint mondta, a felperesek követelése nem évült el, mert Magyarország még nem kárpótolta a túlélőket és családtagjaikat (!!!), és nem szolgáltatta vissza nekik vagyontárgyaikat.
A MÁV ellen 2010. február 9-én Chicagóban nyújtottak be hasonló keresetet, amelyet egy szövetségi bíróság 2011 júniusában, a magyar fél nevében benyújtott óvás ellenére, jogilag megalapozottnak talált. A pert 95 személy kezdeményezte. A felperesek 1944-es értéken számolt 240 millió dollár vagyoni kár, ezenfelül egymilliárd dollár nem vagyoni kár megtérítését követelik. A vád szerint a MÁV "tudatosan biztosított szerelvényeket ahhoz, hogy 1944 márciusa és októbere között 437 ezer magyar zsidót szállítsanak az auschwitzi gázkamrákba, ezenkívül megfosztotta az áldozatokat vagyonuktól és értékeiktől".
A DB, amely ellen a "vészkorszak túlélői" már eddig is több alkalommal kezdeményeztek pert, a Der Spiegel szerint már 2011 végén felfogadott egy New York-i ügyvédi irodát és egy válságkezelésre szakosodott PR-céget, hogy felkészüljön az ellene indított, várhatóan több millió dolláros keresetre. A PR-cég feladata egyúttal az is, hogy a DB érdekében lobbizzon Washingtonban. A német vasutak ellen a legutóbb tavaly helyezett kilátásba eljárást a "nácizmus kelet-európai áldozatainak" egy csoportja.
Több szakértő ugyanakkor úgy véli, hogy az Egyesült Államok és Németország által 2000-ben megkötött Német alapítvány-egyezmény minden követelést rendezett.
(MTI nyomán)
