Tisztelt Kurucok!
A Mercedes-gyári cikket olvasva, veszem a bátorságot, hogy elküldjem, a pest-megyei sütőipar egy része leépítésének, tönkretételének történetét.
Dunaharasztin egészen az EU-ba való belépésig, a 2000-es évek közepéig virágzott a pékipar, Pest egész vonzáskörzetét kiszolgálta a Dunakenyér, évtizedekig több száz embernek munkát adva a környéken. Aztán persze jöttek az uniós jogszabályok, a külföldi "befektetők", így rövid úton tönkre ment a Dunakenyér. Felvásárolták a csehek, a haraszti üzemet felszámolták, majd Szigetszentmiklóson az ÁTI-szigeten, Delta Pékségként ment tovább a biznisz. Ahol szlovák liszttel, és minden egyéb anyagot importálva, a multikat kiszolgálva meghatározó tudott maradni a pékség. Ameddig a csehek úgy nem döntöttek, hogy minden pénzüket kivéve, a dolgozókat, beszállítókat ki nem fizetve lelépnek. Az elmaradt munkabéreket az állam fizette ki fél évvel a csőd után. A pékséget 180 millió forintos tartozással, az egyiptomi tulajdonba került Óbuda Zrt. vette át 1 euróért. Kezdetben úgy tűnt, ismét megmenekül a pékség. Egészen ez év januárjáig, amióta nem fizettek sem a dolgozónak, sem a beszállítóknak, de még az ÁTI-szigetnek sem, így az ipari park elzárta a közműveket. A dolgozók márciusban döntöttek a munka beszüntetéséről, miután többszöri próbálkozásra sem tudtak megállapodni a tulajdonossal, aki a 180 milliós tartozást 800 milliósra duzzasztotta.
Végezetül álljon itt egy dolgozó írása:
Tisztelt Mindenki!
Ezúton szeretném figyelmüket felhívni arra, hogy mi folyik itt Szigetszentmiklóson a pékekkel.
Az ÁTI-sziget ipari parkban működött egy pékség még pár napja, Az Óbudai Sütőipari Zrt. A cég neve ismerős lehet azok számára akik pékárut vásároltak a Tesco, Spar, Penny, Aldi üzletekben. Hatalmas termelésük volt, műszakonként tíz tonna feletti lisztfelhasználással dolgozott több mint 160 ember, mígnem körülbelül fél éve megvette a céget egy arab tulaj; Kaled. Logisztikai igazgatónak megtette rokonát, Hajdu Déviszt, vezérigazgatói posztra pedig Csihony Józsefet találta leginkább alkalmasnak, aki ült helyette pár évet börtönben, plusz egy badacsonyi villát is kapott.
Ettől kezdve a pékek nem kapták meg időben a fizetésüket: sem a hivatalos átutalásos pénzt (minimálbér körüli összeg), sem pedig a túlórákért járó pénzt amit borítékban „zsebből-zsebbe”, NAV-ot megkerülve kaptak teljesen feketén.
A dolgozók sohasem tudták, mennyi pénzt fognak kapni munkájukért, és mikor, mert a bérpapíron ugye csak az szerepelt, hogy napi nyolc órát dolgoztak, a borítékost is csak saccolni tudták, hogy körülbelül jó-e. Ha valaki felment, hogy számolják ki neki még egyszer, sosem jött ki ugyanaz az eredmény. Ennek ellenére a dolgozók csak dolgoztak tovább, mígnem 2013. február 25-én, az ÁTI-sziget ipari park el nem zárta a pékség irodarészlegének áram, illetve a termelő rész ivóvíz ellátását, mivel az üzem tartozott 110 000 000 HUF közüzemi elmaradással az ipari park felé. Mivel nem volt víz, a termelés megállt, majd hosszas tárgyalások után visszakapcsoltak mindent, de a dolgozók nem álltak vissza a munkába, hiszen a januári bérből volt, aki csak tizedét kapta meg, volt, aki semmit, annak ellenére, hogy a munkaszerződésünkben az áll, hogy: munkáltató vállalja, hogy a munkavállalónak minden hónap 10. napjáig a munkabér jogszabályok szerinti levonásokkal csökkentett összegét a munkavállaló által megadott bankszámlára átutalni.
Tizedike ekkor már ugye elmúlt legalább két héttel. A pékek kérdezgették, mikor lesz pénz, a válasz az volt, hogy március 20-tól, előbb nem valószínű. Nem tetszett senkinek a válasz, hiszen valamiből élni kell, és nem hinném, hogy sokan megengedhetnék maguknak, hogy a januári bérüket március végén vegyék fel, ha megkapják egyáltalán. Nincs fizetés, nincs munka. A pékek, árukiadók, logisztika, hazamentek, másnap a boltok, nagyüzemi konyhák nem kaptak friss pékárut.
Vezérkarnak fel volt dobva a labda: szerezzenek pénzt a bérekre. Másnap nagy tanácskozások zajlottak, alamizsnát kínáltak, ismét nem dolgoztak az emberek. Eljött a harmadik nap, mindenkinek csengett a telefonja: „Ha ma felveszed a munkát, másnap kifizetik az egész januárt, de CSAK annak, aki felveszi a munkát”. Mindenki ment is, mint a kisangyal, mire beértek, már csak az utalásos legális pénzről volt szó, ami csak a harmada a beígértnek, majd egy fél óra múlva már csak 30 000 forint. Tanakodtak, mi legyen, de ha már úgyis bejöttek akkor megcsinálják, legalább ennyivel beljebb vannak.
Szépen lement a tizenkét órás termelés, reggel mindenki hazament és várták az utalást. Délután még senkinek nem volt a számláján az összeg, így tehát újra bementek dolgozni, hátha adómentesen borítékba kapják, de semmi nem volt. Az eredmény borítékolható: ismét nem volt termelés.
A helyzet most úgy áll, hogy 160-170 embernek sem munkája, sem pénze, de még csak papírjai sincsenek, ugyanis a cég nem adta ki a dokumentumaikat, mondván nincsenek itt, elkeveredtek stb. Viszont a dolgozó felmondhat - ha akar - közös megegyezéssel. Nehogy végkielégítés is járjon neki, ha már kéthavi bérét is tudja mellőzni. Akik jelenleg táppénzen illetve GYED-en, GYES-en vannak, ők se kapnak ugyanúgy semmifajta fizetést, mivel ráadásként ez a cég Tb-kifizetőhely is. Bele lehet gondolni, vajon a friss kismamák vagy nyugdíj előtt álló emberek, albérletben lakók és még sorolhatnám, most mit érezhetnek. Ezért dolgoztak, ennyit érnek?
A cég, mivel nem hajlandó kiadni a kilépő papírokat, ezért ennek a sok embernek esélye sincs sehol elhelyezkedni, munkanélkülire nem tudnak menni és csak telik-múlik az idő, semmi se történik.
Nem tudom, hogy ezen levelemmel kavarok-e egyáltalán némi port a mai magyar feketegazdaság sivatagában, de remélem, valamit megmozgatok.
Tisztelettel,
egy pénz és munka nélküli sütőipari dolgozó
egy pénz és munka nélküli sütőipari dolgozó
Kapcsolódó:
- Bebliccelünk a munkahelyre és talán még egy kiflire is futja - Flextronics-dolgozó olvasónk levele
