 Ön megnézi a filmet, esetleg már látta is? Voksolhat szavazásunkon a portál jobb oldalán |
Vetítések, közönségtalálkozók: http://alovasijasz.hu/
Frissítés: olvasónk beszámolója:
Pár napja tudtam meg itt, a Kuruc.infón, hogy van egy ilyen filmünk is. Mást nem hallottam mostanság, csak a Saul fiát (az nem is a miénk - a szerk.) - pedig konzekvensen kerültem az erről szóló híreket -, ami természetesen a csapból is folyt. Nem lepődtem meg, ez is egy holodráma, kitüntetik egymást, díjak, jó sok pénz (természetesen állami), minden, ami kell.
Azután láttam egy cikket az Indexen A lovasíjászról. Lehúzták rendesen, jöttek a fröcsögős „turbómagyar” kommentek stb. Rögtön jegyet is foglaltam. Először csak megpróbáltam, mert csak 2 napra rá tudtam, foglalt volt már minden hely. Na, ez megint adott egy kis löketet, most már tényleg kíváncsi voltam rá.
Itt szeretném megjegyezni, hogy rendszeres moziba járó vagyok, de csakis a nagyképernyős, jó hangzású, látványos mozikért vagyok oda (az ilyen filmek 99%-a amerikai), magyar filmre még soha nem adtam pénzt. Erre nem vagyok büszke, de ez van. Moziba a látványért megyek. Pont.
Az Aréna pláza volt a helyszín, minden nap 19:10-kor vetítik. Itt kell megjegyezni, hogy minden terem nyitva szokott lenni 20 perccel filmkezdés előtt, csak a 17-es terem nem volt (ebben a teremben vetítik csak a filmet). Csendben várakozott türelmesen a nagyérdemű, 19:08-kor ki is nyitották az ajtót. Véletlen volt vagy sem, nem tudom, de őszintén, már nem is számít.
Nehezen fogalmazódik meg bennem, hogy mit is láttam. Máskor egyszerű a dolgom, a filmnek van egy cselekménye, szála, eleje-közepe-vége. Természetesen itt is megtalálható ez a szál, csak nem a klasszikus értelemben. Megnéztem/elolvastam előtte pár kommentet, hogy miről is szól a film, de nem tudtam meg sokat. Magyarságról. Milyen magyarnak lenni. Hazaszeretet. Klisé, klisé, klisé. Na jó, nem lettem okosabb, majd én jól megírom, miután láttam, gondoltam. Hát nem tudom leírni. Ez a film olyan, Kaszás Géza olyat alkotott, amit tényleg minden magyarnak látnia kell. Mert ez a film tényleg a hazaszeretetről, a magyarságról szól. Ahogyan végigvezeti ezt az életérzést egy harcos szemével, a gyönyörű felvételekkel, a lovasíjász egyszerű, de mégis mély gondolatain keresztül. És ami még fontosabb: a tettein keresztül. Mert szükségünk van példaképekre. Kassai Lajos pedig egy példakép, nagyon is élő, tenni akaró, hazáját szerető példakép. Hitet önt az emberekbe. Hitet önt azokba a magyarokba, akik tenni akarnak, de még nem tették meg az első lépést (nagyon szép csónakos példát hozott fel erre Lajos). Hitet azokba, akik már elkezdtek valamit tenni a hazájukért. Tényleg, egyszerűen nem lehet erre a műre mást mondani, írni. Látni kell.
115 perc a film, ami úgy elröppent, hogy a végén nem akartunk felállni a székből. Ennyi? - tettük fel a kérdést egymásnak a feleségemmel. Pedig ő nem bír 90 percet sem végigülni... És még egy dolog: soha nem láttam, halottam az Aréna Pláza Cinema City mozitermében a film végeztével hangosan tapsoló és kurjongó tömeget. Nem vicc. Taps. Vastaps. 2016-ban Budapesten egy pláza termében. Pedig nem volt ott Kaszás Géza vagy Kassai Lajos. De mégis ott voltak mindketten.
Kifele menet direkt utolsóként mentünk ki. Végignéztünk a székek közt. Egy darab szemét sem volt eldobva. A takarító kislány meg mosolygott. Ő is nézte az elvonuló tömeget, nem fanyalgott, nem volt bús a tekintete, mint ahogyan megszokhattuk. Remélem őt is megfogta valami. Mert aki ott ült, és nézte a művet, azokat biztosan.
Hobbizó Nethuszár
Kapcsolódó:
