Nem mai (2007-es) a most következő, a Zalai Hírlaptól egy az egyben, változtatás nélkül átvett cikk; érvelésre, hivatkozásra viszont tökéletes.
"NEM BAJ, HOGY CIGÁNY VAGYOK?"
Nagykanizsa – Orsós Géza és Kovács Attila álláshirdetésre jelentkezett. Orsós Géza roma, Kovács Attila nem. Egy rendhagyó kísérlettel jártunk utána, vajon hány álláshirdető tesz különbséget a jelentkezők között a romák körében gyakori vezetéknév hallatán.
Kísérletünk azt bizonyítja, erre a kérdésre még ma is gyakran "de igen" a válasz.
**
Dacára az erőfeszítéseknek, nem szűnt meg a diszkrimináció hazánkban. A megkülönböztetés tetten érhető az élet számos területén, így a munkaerőpiacon is. Ezzel magunk is szembesültünk.
Vörös Balázs átlagos fiatalember, akiről ránézésre senki se mondaná, hogy roma származású. A Pécsi Tudományegyetem nagykanizsai kihelyezett főiskola andragógus képzésére (Kuruc.info: ez is amolyan cociológus-büfé-ruhatár-fajvédő-fábólvaskarika szak: felnőttképzés) járó diák vállalta, hogy segít a kísérletben – azt kutattuk, miként jelenik meg a diszkrimináció a zalai munkaerőpiacon.
A zalai álláshirdetések közül választottunk ki tizet. Ezeket Vörös Balázs felhívta, hogy származása egyértelmű legyen, „Orsós Géza” néven mutatkozva be. Aztán a riporter következett „Kovács Attilaként” bemutatkozva – majd egybevetettük a kapott válaszokat. A módszer nem új, az Egyenlő Bánásmód Hatóság is alkalmazza, hasonló tesztekre tehát élesben is felkészülhetnek a hazai cégek.
– Jó napot kívánok, Orsós Géza vagyok Nagykanizsáról – segítőnk elsőként a Teupen Hungária Gépgyártó Kft.-nél próbálkozott. – Érdeklődnék, hogy jelentkezhetnék-e a meghirdetett lakatos állásra?
– Természetesen – reagált a vonal túlsó végén a hölgy, elsorolva a cég szakmai elvárásait, felvázolva a munkakörhöz tartozó juttatásokat is.
– És az nem baj, hogy cigány vagyok? – tette fel Balázs a nyulat a bokorból kiugrasztani képes kérdést.
A válasz: – Nálunk ebből soha nem volt probléma!
Mondhatnánk, ez így természetes, de később bebizonyosodott, hogy a diszkriminációtól még mindig nem mentes életünk. Hozzá kell tenni, hogy nem csak a romákat éri megkülönböztetés: számos hirdetésben olvasható nemi kikötés, tehát a munkaadó nem titkársági alkalmazottat keres, ahogy azt a törvény is előírná, hanem titkárnőt – kizárva tehát a férfiakat.
**
Balázs, mint Orsós Géza másodjára egy pultost kereső, a hirdetésben több adatot nem közlő vállalkozást hívott fel.
– Igen, jó számot hívott, nálam kell jelentkezni... Bocsánat, mit is mondott, hogy hívják?
– Orsós Géza.
– Elnézését kérem, de már felvettünk valakit. Talán ha pár nap múlva érdeklődne...
Kis idő múlva következett az ellenpróba.
– Persze, jó számot hívott, nagyon kellene egy pultos. Találkozzunk holnap, s akkor egyeztetjük a részleteket – hallottuk immár ugyanattól az ismeretlenségbe burkolózó hangtól. Később újságíróként bemutatkozva hívtuk fel a vállalkozót, de alig kezdtük el magyarázni a helyzetet, az illető megszakította a vonalat.
**
– Az a probléma, hogy Nagykanizsáról nehéz lenne megoldani az utazását – mentegetőzött a Zalakerámia Zrt. tófeji munkatársa Orsós Géza jelentkezése hallatán. Egy óra múlva ugyanő a szintén nagykanizsai Kovács Attilának már elmondta, hogy van lehetőség utazási hozzájárulásra is, esetleg a volánbérlet cég általi fizetését is meg lehetne beszélni, Zalaegerszegről pedig már van Kerámia-busz.
– Hangsúlyozni szeretném, cégünk elveitől nagyon messze áll a diszkrimináció. Az ominózus telefonbeszélgetés során egyik jelentkező sem lett elutasítva, mindkettőt személyes találkozóra invitáltuk. Ha diszkriminálnánk, ezt sem tettük volna, a fenti idézet véleményem szerint egy mesterségesen kiragadott rész a két beszélgetésből, amely félreértésekre adhat okot – mondta később, érdeklődésünkre Márton Péter, a Zalakerámia Zrt. elnökvezérigazgatója. – Számos roma származású kollégánk van, bérben és körülményekben pontosan ugyanolyan juttatásokban részesülve, mint a többiek. Soha nem a származás alapján döntjük el valakinek a felvételét, arra nem is vagyunk kíváncsiak. Úgy gondolom, a nálunk dolgozó roma származású kollégák bármikor hajlandóak igazolni, hogy mindez így van.
– Kedves uram, jöjjön el hozzánk, és beszéljen a kollektíva tagjaival! A kisebbségi társadalomból érkezett sok dolgozónk, kérdezze meg őket a fizetésükről, körülményeikről – reagált Orsós Géza „Nem baj, hogy cigány vagyok?” kérdésére a nagykanizsai Célpont áruház munkatársa. – Dolgozzon tisztességesen, becsületesen.
A zalaszentgróti Hotel Corvinusnál meghirdetett recepciós állásra jelentkező „Orsós Gézát” először egy másik szám felhívására kérték, ám ott sem talált illetékest. Végül az első számot újratárcsázva abban maradtak: másnap újra telefonál. „Kovács Attila” legelső próbálkozása sikerrel járt, tájékoztatták az állásajánlat részleteiről – igaz, ő sem volt megfelelő, tekintve, hogy helyi munkaerőt kerestek. Erről később beszámoltunk Szilágyiné Galácz Zsuzsanna igazgatóasszonynak, aki érdeklődésünkre elmondta: az ominózus délelőtt egy ideig olyan helyen tartózkodott, ahol nem lehetett elérni, ezért nem találta meg kísérletünk során az illetékest Orsós Géza.
**
Az ellenőrző hívások után röpke összegzést készítettünk: tíz álláshirdető céget értünk el, háromnál volt eltérés Orsós Géza, illetve Kovács Attila fogadtatásában. Harminc százalékos arány – rosszabbra számítottunk.
– Zalában nagyjából ugyanolyan a helyzet, mint az ország más megyéiben – jelezte érdeklődésünkre dr. Gyarmati Edit, az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) munkatársa. – Tapasztalataink szerint jellemző, hogy a roma álláskeresők sok esetben el sem jutnak odáig, hogy bizonyítani tudják rátermettségüket. Hiába van megfelelő végzettségük, tapasztalatuk, akár még komoly szakmai gyakorlatuk is, már az első rostán kiesnek, már az állásinterjúra sem hívják be őket. Sőt, többször előfordul, hogy a cigányság körében gyakori vezetéknév hallatán azonnali, kategorikus elutasításban van részük.
– Számos módon küzdünk ellene, de tény, hogy a megkülönböztetés még mindig jelen van a munkaerőpiacon – ezt már Pölöskei Jánostól, a Nyugat- dunántúli Regionális Munkaügyi Központ nagykanizsai vezetőjétől hallottuk. – Szóban és írásban is felhívjuk a cégek figyelmét, hogy nem lehetséges a megkülönböztetés sem nemre, sem bőrszínre, sem vallásra tekintettel. Ezt a foglalkoztatásról szóló törvény is deklarálja. Ennek ellenére észleljük, hogy a probléma fennmaradt, s mivel ellenőrizni vagy felügyelni nincs jogosítványunk, például tájékoztatással, szórólapokkal küzdünk ellene.
Gyarmati Edit hangsúlyozta: – Ha valaki úgy érzi, hogy megkülönböztetés érte, ne tétovázzon, azonnal értesítsen bennünket! A napok múlásával ugyanis egyre nagyobb az esély arra, hogy betöltik az állást, márpedig akkor már nagyon nehéz bebizonyítani a munkáltató diszkriminatív hozzáállását.
Ahol sikerül bizonyítékot szerezni – esetleg a tesztelés útján –, ott elmarasztaló határozattal, abban akár 6 millió forintig terjedő pénzbírsággal is sújthatják a vétkest. Ötven főnél több személyt foglalkoztató állami intézményeknél kötelezően előírja a törvény az esélyegyenlőségi terv elkészítését is. Van aki úgy véli, nem csak büntetésre van szükség a diszkrimináció visszaszorítása érdekében.
– Ez a 30 százalékos eredmény jobb, mint az országos átlag. Ki merem jelenteni, más megyékben a cégek felénél tapasztalni lehetett volna a diszkriminációt (Kuruc.info: természetesen hiteles bizonyítékai nincsenek. Azt is mondhatnánk, jó nagy pofont kapott azzal, hogy csupán 30% a “rászístá” cégek aránya, és próbálja menteni a menthetőt – még úgy is, hogy jókat hazudozik) – így Teleki László, országgyűlési képviselő, a kanizsai cigány kisebbségi önkormányzat elnöke. – Ezt a jelenséget sajnos nem lehet teljesen legyőzni, de a mértékét csökkenteni igen. Ehhez persze hatékony kormányzati és önkormányzati intézkedésekre, társadalmi tudatformálásra van szükség.
**
Kuruc.info: aha. “Társadalmi tudatformálásra van szükség”: azaz megint nekünk fogják elmagyarázni, hogy mi vagyunk a nácikok, mert szegín romákoknak nincs munkájuk.
De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy most (megint) egy hatalmas pofont kaptak a fajvédők, akik rendre azt bizonygatják, hogy a rászístá magyarok semmiféle munkát nem adnak szegín romákoknak. Ahogy azt más, hivatalos tanulmányok, felmérések is cáfolják – pl. EZ ITT.
"NEM BAJ, HOGY CIGÁNY VAGYOK?"
Nagykanizsa – Orsós Géza és Kovács Attila álláshirdetésre jelentkezett. Orsós Géza roma, Kovács Attila nem. Egy rendhagyó kísérlettel jártunk utána, vajon hány álláshirdető tesz különbséget a jelentkezők között a romák körében gyakori vezetéknév hallatán.
Kísérletünk azt bizonyítja, erre a kérdésre még ma is gyakran "de igen" a válasz.
**
Dacára az erőfeszítéseknek, nem szűnt meg a diszkrimináció hazánkban. A megkülönböztetés tetten érhető az élet számos területén, így a munkaerőpiacon is. Ezzel magunk is szembesültünk.
Vörös Balázs átlagos fiatalember, akiről ránézésre senki se mondaná, hogy roma származású. A Pécsi Tudományegyetem nagykanizsai kihelyezett főiskola andragógus képzésére (Kuruc.info: ez is amolyan cociológus-büfé-ruhatár-fajvédő-fábólvaskarika szak: felnőttképzés) járó diák vállalta, hogy segít a kísérletben – azt kutattuk, miként jelenik meg a diszkrimináció a zalai munkaerőpiacon.
A zalai álláshirdetések közül választottunk ki tizet. Ezeket Vörös Balázs felhívta, hogy származása egyértelmű legyen, „Orsós Géza” néven mutatkozva be. Aztán a riporter következett „Kovács Attilaként” bemutatkozva – majd egybevetettük a kapott válaszokat. A módszer nem új, az Egyenlő Bánásmód Hatóság is alkalmazza, hasonló tesztekre tehát élesben is felkészülhetnek a hazai cégek.
– Jó napot kívánok, Orsós Géza vagyok Nagykanizsáról – segítőnk elsőként a Teupen Hungária Gépgyártó Kft.-nél próbálkozott. – Érdeklődnék, hogy jelentkezhetnék-e a meghirdetett lakatos állásra?
– Természetesen – reagált a vonal túlsó végén a hölgy, elsorolva a cég szakmai elvárásait, felvázolva a munkakörhöz tartozó juttatásokat is.
– És az nem baj, hogy cigány vagyok? – tette fel Balázs a nyulat a bokorból kiugrasztani képes kérdést.
A válasz: – Nálunk ebből soha nem volt probléma!
Mondhatnánk, ez így természetes, de később bebizonyosodott, hogy a diszkriminációtól még mindig nem mentes életünk. Hozzá kell tenni, hogy nem csak a romákat éri megkülönböztetés: számos hirdetésben olvasható nemi kikötés, tehát a munkaadó nem titkársági alkalmazottat keres, ahogy azt a törvény is előírná, hanem titkárnőt – kizárva tehát a férfiakat.
**
Balázs, mint Orsós Géza másodjára egy pultost kereső, a hirdetésben több adatot nem közlő vállalkozást hívott fel.
– Igen, jó számot hívott, nálam kell jelentkezni... Bocsánat, mit is mondott, hogy hívják?
– Orsós Géza.
– Elnézését kérem, de már felvettünk valakit. Talán ha pár nap múlva érdeklődne...
Kis idő múlva következett az ellenpróba.
– Persze, jó számot hívott, nagyon kellene egy pultos. Találkozzunk holnap, s akkor egyeztetjük a részleteket – hallottuk immár ugyanattól az ismeretlenségbe burkolózó hangtól. Később újságíróként bemutatkozva hívtuk fel a vállalkozót, de alig kezdtük el magyarázni a helyzetet, az illető megszakította a vonalat.
**
– Az a probléma, hogy Nagykanizsáról nehéz lenne megoldani az utazását – mentegetőzött a Zalakerámia Zrt. tófeji munkatársa Orsós Géza jelentkezése hallatán. Egy óra múlva ugyanő a szintén nagykanizsai Kovács Attilának már elmondta, hogy van lehetőség utazási hozzájárulásra is, esetleg a volánbérlet cég általi fizetését is meg lehetne beszélni, Zalaegerszegről pedig már van Kerámia-busz.
– Hangsúlyozni szeretném, cégünk elveitől nagyon messze áll a diszkrimináció. Az ominózus telefonbeszélgetés során egyik jelentkező sem lett elutasítva, mindkettőt személyes találkozóra invitáltuk. Ha diszkriminálnánk, ezt sem tettük volna, a fenti idézet véleményem szerint egy mesterségesen kiragadott rész a két beszélgetésből, amely félreértésekre adhat okot – mondta később, érdeklődésünkre Márton Péter, a Zalakerámia Zrt. elnökvezérigazgatója. – Számos roma származású kollégánk van, bérben és körülményekben pontosan ugyanolyan juttatásokban részesülve, mint a többiek. Soha nem a származás alapján döntjük el valakinek a felvételét, arra nem is vagyunk kíváncsiak. Úgy gondolom, a nálunk dolgozó roma származású kollégák bármikor hajlandóak igazolni, hogy mindez így van.
– Kedves uram, jöjjön el hozzánk, és beszéljen a kollektíva tagjaival! A kisebbségi társadalomból érkezett sok dolgozónk, kérdezze meg őket a fizetésükről, körülményeikről – reagált Orsós Géza „Nem baj, hogy cigány vagyok?” kérdésére a nagykanizsai Célpont áruház munkatársa. – Dolgozzon tisztességesen, becsületesen.
A zalaszentgróti Hotel Corvinusnál meghirdetett recepciós állásra jelentkező „Orsós Gézát” először egy másik szám felhívására kérték, ám ott sem talált illetékest. Végül az első számot újratárcsázva abban maradtak: másnap újra telefonál. „Kovács Attila” legelső próbálkozása sikerrel járt, tájékoztatták az állásajánlat részleteiről – igaz, ő sem volt megfelelő, tekintve, hogy helyi munkaerőt kerestek. Erről később beszámoltunk Szilágyiné Galácz Zsuzsanna igazgatóasszonynak, aki érdeklődésünkre elmondta: az ominózus délelőtt egy ideig olyan helyen tartózkodott, ahol nem lehetett elérni, ezért nem találta meg kísérletünk során az illetékest Orsós Géza.
**
Az ellenőrző hívások után röpke összegzést készítettünk: tíz álláshirdető céget értünk el, háromnál volt eltérés Orsós Géza, illetve Kovács Attila fogadtatásában. Harminc százalékos arány – rosszabbra számítottunk.
– Zalában nagyjából ugyanolyan a helyzet, mint az ország más megyéiben – jelezte érdeklődésünkre dr. Gyarmati Edit, az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) munkatársa. – Tapasztalataink szerint jellemző, hogy a roma álláskeresők sok esetben el sem jutnak odáig, hogy bizonyítani tudják rátermettségüket. Hiába van megfelelő végzettségük, tapasztalatuk, akár még komoly szakmai gyakorlatuk is, már az első rostán kiesnek, már az állásinterjúra sem hívják be őket. Sőt, többször előfordul, hogy a cigányság körében gyakori vezetéknév hallatán azonnali, kategorikus elutasításban van részük.
– Számos módon küzdünk ellene, de tény, hogy a megkülönböztetés még mindig jelen van a munkaerőpiacon – ezt már Pölöskei Jánostól, a Nyugat- dunántúli Regionális Munkaügyi Központ nagykanizsai vezetőjétől hallottuk. – Szóban és írásban is felhívjuk a cégek figyelmét, hogy nem lehetséges a megkülönböztetés sem nemre, sem bőrszínre, sem vallásra tekintettel. Ezt a foglalkoztatásról szóló törvény is deklarálja. Ennek ellenére észleljük, hogy a probléma fennmaradt, s mivel ellenőrizni vagy felügyelni nincs jogosítványunk, például tájékoztatással, szórólapokkal küzdünk ellene.
Gyarmati Edit hangsúlyozta: – Ha valaki úgy érzi, hogy megkülönböztetés érte, ne tétovázzon, azonnal értesítsen bennünket! A napok múlásával ugyanis egyre nagyobb az esély arra, hogy betöltik az állást, márpedig akkor már nagyon nehéz bebizonyítani a munkáltató diszkriminatív hozzáállását.
Ahol sikerül bizonyítékot szerezni – esetleg a tesztelés útján –, ott elmarasztaló határozattal, abban akár 6 millió forintig terjedő pénzbírsággal is sújthatják a vétkest. Ötven főnél több személyt foglalkoztató állami intézményeknél kötelezően előírja a törvény az esélyegyenlőségi terv elkészítését is. Van aki úgy véli, nem csak büntetésre van szükség a diszkrimináció visszaszorítása érdekében.
– Ez a 30 százalékos eredmény jobb, mint az országos átlag. Ki merem jelenteni, más megyékben a cégek felénél tapasztalni lehetett volna a diszkriminációt (Kuruc.info: természetesen hiteles bizonyítékai nincsenek. Azt is mondhatnánk, jó nagy pofont kapott azzal, hogy csupán 30% a “rászístá” cégek aránya, és próbálja menteni a menthetőt – még úgy is, hogy jókat hazudozik) – így Teleki László, országgyűlési képviselő, a kanizsai cigány kisebbségi önkormányzat elnöke. – Ezt a jelenséget sajnos nem lehet teljesen legyőzni, de a mértékét csökkenteni igen. Ehhez persze hatékony kormányzati és önkormányzati intézkedésekre, társadalmi tudatformálásra van szükség.
**
Kuruc.info: aha. “Társadalmi tudatformálásra van szükség”: azaz megint nekünk fogják elmagyarázni, hogy mi vagyunk a nácikok, mert szegín romákoknak nincs munkájuk.
De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy most (megint) egy hatalmas pofont kaptak a fajvédők, akik rendre azt bizonygatják, hogy a rászístá magyarok semmiféle munkát nem adnak szegín romákoknak. Ahogy azt más, hivatalos tanulmányok, felmérések is cáfolják – pl. EZ ITT.
