Se szeri, se száma az olyan híreknek (egyik legutolsó ITT, benne plusz hivatkozásokkal), melyek arról számolnak be, mit csináltak a cigányok az őket jóhiszeműen befogadó főbérlőkkel, idősekkel stb. Igen: rossz esetben szinte azonnal megölik őket, „jobb” esetben meg földönfutóvá teszik. Ez utóbbi történt a következő történet hősével is.
Jellemző, hogy a rendőrség nem csinál semmit ("A rendőrök azonban tehetetlenek voltak, mert az ingatlan önkormányzati tulajdonú."), és ezt a cigányok jól tudják is, hiszen, büntethetetlenségük biztos tudatában mindenhol ugyanezt csinálják. Mernék csak ugyanezt megcsinálni mondjuk Finnországban vagy az USA-ban, ott helyben lemészárolnák őket a helybéliek, minimum passzív („félrenézős”, az esetet balesetként vagy önvédelemként elkönyvelő, majd pillanatok alatt lezáró) rendőri segédlettel. De az Finnország (meg az USA), nekik, úgy látszik, kőkeményen fel szabad lépniük ez ellen az ember alatti „kultúra” ellen...
Jellemző, hogy a rendőrség nem csinál semmit ("A rendőrök azonban tehetetlenek voltak, mert az ingatlan önkormányzati tulajdonú."), és ezt a cigányok jól tudják is, hiszen, büntethetetlenségük biztos tudatában mindenhol ugyanezt csinálják. Mernék csak ugyanezt megcsinálni mondjuk Finnországban vagy az USA-ban, ott helyben lemészárolnák őket a helybéliek, minimum passzív („félrenézős”, az esetet balesetként vagy önvédelemként elkönyvelő, majd pillanatok alatt lezáró) rendőri segédlettel. De az Finnország (meg az USA), nekik, úgy látszik, kőkeményen fel szabad lépniük ez ellen az ember alatti „kultúra” ellen...
Nem lehet elégszer hangsúlyozni: amíg a rendőrség deklaráltan nem csinál semmit az ilyenekkel, addig csak egyvalamit tehetünk: összezárunk a cigányok ellen, nem engedünk senkit betelepülni, ha kell, összedobjuk a pénzt a megüresedő lakásokra és felvásároljuk azokat, hogy aztán közösen adjuk el valami nemcigánynak, és mindenkivel, ismerőssel, rokonnal, szomszéddal, megértetjük, hogy elmúltak a boldog békeidők, nem számíthatunk senkire a cigányokkal szemben, így meg kell előznünk a bajt. Azzal, hogy nem állunk velük szóba, lakást szobát meg még csak véletlenül sem adunk ki nekik, eltartási szerződést (=garantált, pár héten-hónapon belüli gyilkosság) nem kötünk velük.
Az eredeti cikk:
Lakásfoglalás, csalás és kilakoltatás
Évek óta nem fizette az albérleti díjat és a közüzemi számlákat a roma család a velük együtt élő főbérlőnek. A férfi iratainak felhasználásával tíz-húszmilliós hitel-, és lízingszerződéseket kötöttek jogtalanul. Péntek délelőtt mindannyiukat kilakoltatták a budapesti bérházukból.
A Mandiner riportere a helyszínen járt, ahol a lakást bérlő férfi jogi képviselőjével, és az éppen sietős pakolásban lévő romákkal váltott néhány szót. Az ügyvédnő elmondta, képviseltje szándékosan nincs jelen, korábban szólni sem mert a kiköltöztetésről a romáknak.
A cigánycsalád egyik női tagja felháborodva mesélte, nem érti mi történik, és erről miért nem tudtak korábban. Az asztalon félig elfogyasztott reggeli is bizonyítja, nem számítottak a felszámolókra, de hangsúlyozta : „természetesen elhagyjuk a lakást minden probléma nélkül.” A felszámoló cég emberei segítségül dobozokat és zsákokat hoztak nekik, bútoraikat pedig közraktárba szállítják, ahol 30 napig térítésmentesen tárolják, bármikor elhozhatják onnan őket.
A lakás főbérlőjét telefonon sikerült elérnünk, aki neve és korábbi címe elhallgatását kérve elmesélte az esettel kapcsolatban, hogy két éve döntött úgy rossz anyagi helyzete miatt, hogy kiadja a nagy, önkormányzattól bérelt lakása két szobáját. „Az utcabeli ismerős cigányok mondták, hogy szívesen segítenek nekem albérlőt találni, így nemsokára be is költözött egy fiatal roma nő a gyermekével és a férjével. A későbbiekben egyre többen lettek a romák, esténként nyolcan-tízen hangoskodtak a két szobában.” - mondta a férfi, aki jelenleg fedél nélküli.
Elmesélte, hogy az együttlakás egyáltalán nem volt felhőtlen. Gyakran nyoma veszett értékeinek, személyes iratai több alkalommal napokra „elvesztek”, de előfordult olyan is, hogy éjszaka, alvás közben vitték el a pénztárcáját teljes havi fizetésével együtt.
A legnagyobb megdöbbenés tavaly érte, amikor be kellett mennie az egyik budapesti rendőrkapitányságra. Tudatták vele, hogy a nevén lévő gépkocsi eltűnt. Kiderült, hogy több hitel-, és lízingszerződést is kötöttek saját bérlői az adatai felhasználásával, tudta nélkül körülbelül 20-30 milliós tartozása van. Ekkor tett feljelentést bérlői ellen, és kérte a hatóságokat, hogy költöztessék ki a lakást önkényesen és ingyen használó romákat.
A rendőrök azonban tehetetlenek voltak, mert az ingatlan önkormányzati tulajdonú. A férfi azidőtájt kórházba került, ahol a romák megkeresték, és ügyvédjük jelenlétében felszólították a feljelentés visszavonására, azonban erre ő nem volt hajlandó. Ekkor a rendőrségen elmesélték, hogy főbérlőjük pszichikailag beszámíthatatlan, és szívesen gyámkodnának felette. A vizsgálatok azonban igazolták, hogy nincs szó beszámíthatatlanságról.
A lakáson lévő közüzemi és önkormányzati tartozásokat a férfi alkalmi munkával szerzett fizetéséből nem tudta fizetni, több alkalommal kérvényezte, hogy részletekben törleszthessen. A tartozások azonban mára 2-3 millióra nőttek, így az önkormányzat, élve jogaival, mindenkit kilakoltatott.
A Mandiner riporterének kérdéseire a roma család hölgy tagja elmondta, teljesen értetlenül áll az események előtt. Úgy gondolja, remek viszonyban voltak főbérlőjével, tartozásuk nem áll fenn sem vele, sem más szervezetekkel szemben. A főbérlő állítja, hogy esete nem egyedülálló a fővárosban, véleménye szerint szervezett lakásbitorlásról és adateltulajdonításról, –felhasználásról van szó.
(Mandiner)
Lakásfoglalás, csalás és kilakoltatás
Évek óta nem fizette az albérleti díjat és a közüzemi számlákat a roma család a velük együtt élő főbérlőnek. A férfi iratainak felhasználásával tíz-húszmilliós hitel-, és lízingszerződéseket kötöttek jogtalanul. Péntek délelőtt mindannyiukat kilakoltatták a budapesti bérházukból.
A Mandiner riportere a helyszínen járt, ahol a lakást bérlő férfi jogi képviselőjével, és az éppen sietős pakolásban lévő romákkal váltott néhány szót. Az ügyvédnő elmondta, képviseltje szándékosan nincs jelen, korábban szólni sem mert a kiköltöztetésről a romáknak.
A cigánycsalád egyik női tagja felháborodva mesélte, nem érti mi történik, és erről miért nem tudtak korábban. Az asztalon félig elfogyasztott reggeli is bizonyítja, nem számítottak a felszámolókra, de hangsúlyozta : „természetesen elhagyjuk a lakást minden probléma nélkül.” A felszámoló cég emberei segítségül dobozokat és zsákokat hoztak nekik, bútoraikat pedig közraktárba szállítják, ahol 30 napig térítésmentesen tárolják, bármikor elhozhatják onnan őket.
A lakás főbérlőjét telefonon sikerült elérnünk, aki neve és korábbi címe elhallgatását kérve elmesélte az esettel kapcsolatban, hogy két éve döntött úgy rossz anyagi helyzete miatt, hogy kiadja a nagy, önkormányzattól bérelt lakása két szobáját. „Az utcabeli ismerős cigányok mondták, hogy szívesen segítenek nekem albérlőt találni, így nemsokára be is költözött egy fiatal roma nő a gyermekével és a férjével. A későbbiekben egyre többen lettek a romák, esténként nyolcan-tízen hangoskodtak a két szobában.” - mondta a férfi, aki jelenleg fedél nélküli.
Elmesélte, hogy az együttlakás egyáltalán nem volt felhőtlen. Gyakran nyoma veszett értékeinek, személyes iratai több alkalommal napokra „elvesztek”, de előfordult olyan is, hogy éjszaka, alvás közben vitték el a pénztárcáját teljes havi fizetésével együtt.
A legnagyobb megdöbbenés tavaly érte, amikor be kellett mennie az egyik budapesti rendőrkapitányságra. Tudatták vele, hogy a nevén lévő gépkocsi eltűnt. Kiderült, hogy több hitel-, és lízingszerződést is kötöttek saját bérlői az adatai felhasználásával, tudta nélkül körülbelül 20-30 milliós tartozása van. Ekkor tett feljelentést bérlői ellen, és kérte a hatóságokat, hogy költöztessék ki a lakást önkényesen és ingyen használó romákat.
A rendőrök azonban tehetetlenek voltak, mert az ingatlan önkormányzati tulajdonú. A férfi azidőtájt kórházba került, ahol a romák megkeresték, és ügyvédjük jelenlétében felszólították a feljelentés visszavonására, azonban erre ő nem volt hajlandó. Ekkor a rendőrségen elmesélték, hogy főbérlőjük pszichikailag beszámíthatatlan, és szívesen gyámkodnának felette. A vizsgálatok azonban igazolták, hogy nincs szó beszámíthatatlanságról.
A lakáson lévő közüzemi és önkormányzati tartozásokat a férfi alkalmi munkával szerzett fizetéséből nem tudta fizetni, több alkalommal kérvényezte, hogy részletekben törleszthessen. A tartozások azonban mára 2-3 millióra nőttek, így az önkormányzat, élve jogaival, mindenkit kilakoltatott.
A Mandiner riporterének kérdéseire a roma család hölgy tagja elmondta, teljesen értetlenül áll az események előtt. Úgy gondolja, remek viszonyban voltak főbérlőjével, tartozásuk nem áll fenn sem vele, sem más szervezetekkel szemben. A főbérlő állítja, hogy esete nem egyedülálló a fővárosban, véleménye szerint szervezett lakásbitorlásról és adateltulajdonításról, –felhasználásról van szó.
(Mandiner)
