Összegzés
Miközben Merkelék még mindig azzal áltatják a németeket , hogy integrálhatók a "menekültek", a brit Egyenlőségi és Emberi Jogi Bizottság (Equality and Human Rights Commission – EHRC) volt vezetője, Trevor Phillips elismerte, hogy "majdnem mindennel rosszul számolt" a muszlim bevándorlást illetően: "Azt gondoltam, hogy a muszlimok be fognak olvadni Britanniába… Pedig hát tudnom kellett volna." Egyébként ez a bürokrata volt az, aki annak idején elterjesztette az "iszlamofóbia" kifejezést, azaz hogy a muszlimoktól félni alaptalan dolog.
Zoom
Márpedig egy, az ICM közvéleménykutató által végzett felmérés szerint a britanniai muszlimok (a polkorrekt megfogalmazás szerint brit muszlimok) nem néhány, hanem több tucat százaléka olyan véleményt vall a britekkel, a nőkkel, a többnejűséggel, a homokosokkal, a saríával (iszlám jogrenddel) kapcsolatban, ami szétzúzza a szentimentális széplelkek által elképzelt multikulturális utópiát.
Aki ért angolul, legalul, a Forrásnál megtalálja az erről szóló cikket, benne egy a cikkíróval készült interjúval együtt. Aki nem ért angolul, annak összefoglalom a lényeget, megtoldva egy-két megjegyzéssel.
Zoom
Részletek
A nagy-britanniai Egyenlőségi és Emberi Jogi Bizottság körülbelül a magyarországi Egyenlő Bánásmód Hatóságnak felel meg, és, bár nem része egyetlen minisztériumnak sem, köztestületi besorolása van. Ennek volt az elnöke 2003-2012-ben a Brit Guyanából származó felmenőkkel bíró, munkáspárti Trevor Phillips, aki egy friss, az integrációról és a szegregációról szóló tudósításban elismerte, hogy "majdnem mindennel rosszul számolt" a muszlim bevándorlást illetően.
Phillips a brit 4-es csatornán 2016. április 13-án (szerdán) mutatta be az "Amit a brit muszlimok tényleg gondolnak" (What British Muslims Really Think) című anyagot. Egy ICM általi közvélemény-kutatás, amit a Times közölt még a műsor levetítése előtt, ezt fedte fel:
• a britanniai muszlimok 20%-a sohasem lép be nem muszlimok házába
• a muszlim férfiak és nők 39%-a azt mondja, hogy egy nőnek mindig engedelmeskednie kell a férjének
• a brit muszlimok 31%-a támogatja egy férfi jogát, hogy több mint egy felesége legyen (Ez azért életbevágó, mert a muszlimok egy jó része, különösen a muszlim nők segélyen élnek, és így a többnejűség az őslakos adófizetők által pénzelt idegengyerek-gyártáshoz vezet.)
• a muszlimok 52%-a nem hiszi, hogy a homoszexualitásnak törvényesnek kellene lennie
• a muszlimok 23%-a inkább a saría (iszlám jogrend) bevezetését támogatja a parlament által elfogadott törvények helyett
Zoom
A Timesban lehozott cikkében Phillips elismeri: "A liberális vélemény Britanniában több mint két évtizedig azt tartotta, hogy a legtöbb muszlim olyan, mint bárki más (…) de köszönhetően a brit muszlim véleményről készült, valaha elvégzett legrészletesebb és legátfogóbb felmérésnek, most már tudjuk, hogy ez egész egyszerűen nem így van."
1996-ban a Runnymede Trust létrehozott egy többetnikumú, többvallású vizsgálóbizottságot a brit muszlimok és az iszlamofóbia vizsgálatára, melynek Phillips is a tagja volt. (A tapasztalt olvasó az árulkodó jelekből rögtön megérti, hogy egy agitációs és felforgató szervezet létrehozásáról volt szó.)
1997-ben a vizsgálóbizottság kiadta jelentését "Iszlamofóbia: kihívás mindannyiunk számára" (Islamophobia: a challenge for us all) címmel, és ez a kifejezés akkortól terjedt el a brit közéletben. (Most újra az olvasó tapasztalatára építek: ha egy társadalmi csoport hozzájut a bírálhatatlanság aduászához, hogyan fog vele bánni? Aki azt mondja, hogy visszaél vele, az jól látja a dolgokat: ahogyan a zsidók kijátsszák az "antiszemitizmus" kártyát a felelősség elhárítása érdekében, úgy játsszák ki a muszlimok az "iszlamofóbia" kártyát.)
Phillips azt is hozzátette, hogy az adatok szakadék létrejöttét mutatják a muszlimok és a nem muszlimok között olyan alapvető ügyekben, mint a házasság, a férfiak és nők közötti viszonyok, a beiskolázás, az önkifejezés szabadsága, vagy akár a vallás védelmében alkalmazott erőszak jogossága. Megemlíti azt is, hogy hogy a muszlim és a nem muszlim fiatalság között a rés majdnem ugyanolyan nagy, mint szüleik között. (Ez egyébként egybeesik azokkal a kutatási eredményekkel, melyek szerint Európában minél fiatalabb egy muszlim, annál inkább esélyes, hogy keményvonalas nézeteket valljon. Ennek fényében emlékszünk még a László Petra tettei miatt siránkozó széplelkekre és hőbörgő fórumozókra?).
"Nem úgy van, mintha nem láthattuk volna előre ennek eljövetelét. Azonban újra és újra elmulasztottuk a figyelmeztető jelek észrevételét", ismeri be. "Azt becsültük, hogy 2020-ra az Egyesült Királyság muszlim népessége a 2 milliót fogja megközelíteni. Közel 1 millióval becsültük alá. Az jósoltuk, hogy a muszlimok számára a leghalálosabb fenyegetés faji támadásokból és társadalmi kirekesztésből fog jönni. Teljesen kudarcot vallottunk a 2001-es utcai konfliktusok előrelátásában, melyek északi városainkat feldúlták. És természetesen nem is álmodtunk 9/11-ről, valamint a madridi, párizsi, isztambuli, brüsszeli, és londoni atrocitásokról."
"Hosszú ideig én is azt gondoltam, hogy Európa muszlimjai olyanokká fognak válni, mint a migránsok korábbi hullámai: fokozatosan elhagyják őseik útját, vallási és kulturális koloncuk terhét könnyedén viselik, és fokozatosan beolvadnak Britannia sokszínű önazonossággal bíró tájképébe. Pedig hát tudnom kellett volna."
Azt is elismeri, hogy a tömeges szexuális molesztálás és nemierőszak-botrány a muszlim – és nem az "ázsiai" - férfiak miatt van: "Néhány muszlim férfi megvetése a fehér lányok iránt az utóbbi idők rotherhami, oxfordi, rochdale-i, és más városbeli botrányok által napfényre került." (A brit polkorrektségben az "Asian" nem japánt, kínait, koreait stb. jelent, hanem pakisztáni vagy afgán muszlimot.) Ez egyfajta későn jött tiszteletadás azoknak, akik már korábban tiltakoztak ezek az ügyek miatt, melyeket egyébként a kollaboráns politikusok, újságírók, rendőrök megpróbálták eltussolni.
A multikulturális utópiáról álmodozókról megjegyzi: "Újságíró barátaim közül néhányan azt képzelik, hogy idővel a muszlimok ki fognak nőni ebből. Nem fognak." A liberális, nagyvárosi elitet, valamint a médiát emiatt hibáztatja: "Különös módon a legnagyobb akadályokat, melyekkel a növekvő ország-az-országban probléma rendezésében most szemben állunk, nem maguk a brit muszlimok teremtik. Elit politikai osztályunk és médiánk (melyek határozottan nem sokszínűek) közül sokan egyszerűen visszautasítják az igazság elfogadását (…)"
A megoldás érdekében Phillips annak a véleményének ad hangot, hogy
• a saríabíróságok továbbnövekedését meg kell állítani, és azokat jogszabályok alá kell vonni;
• biztosítani kell, hogy az iskolák vezetése sohase jusson egyelten kisebbségi csoport kezére (ez utalás lehet a Trójai faló műveletre /Operation Trojan Horse/, melynek keretében az angliai Birminghamben muszlim felforgatók beszivárogtak állami iskolákba, hogy azok légkörét és tananyagát az iszlám szája íze szerintivé alakítsák);
• biztosítani kell, hogy a mecseteket, melyek külföldi kormányzatoktól, például Szaúd-Arábiától állandó pénzügyi támogatáshoz jutnak, rákényszerítsék, hogy csökkentsék függőségüket a wahabita pártfogástól;
• véget kell vetni a hallgatás-a-szavazatokért megállapodásnak, ami helyi politikusok és muszlim vezetők között jött létre, és a rotherhami és rochdale-i katasztrofális eredményhez vezetett.
Zárásként jómagam már csak azt szeretném tudni, hogy Trevor Phillips mikor fogja a saját vagyonából kártéríteni azokat, akiket az elmúlt húsz évben akár az ő általa is vezetett Egyenlőségi és Emberi Jogi Bizottság, akár a kollaboráns brit rendőrség eljárás alá vont azért, mert ugyanazt fogalmazták meg, amit most leírt.
Kezdhetné Paul Westonnal, akit 2014-ben azért tartóztatott le a rendőrség, mert nyilvánosan idézett Churchill egyik könyvéből muszlimokat lekicsinylő részeket.
Azután folytathatná a 2006-ban 14 éves Codie Stott diáklánnyal, a Harrop Fold Gimnázium tanulójával, aki nem tudott egy diák-munkacsoport munkájában részt venni, mivel a másik öt diákból négy nem beszélt angolul. Amikor e miatt csoportváltást kért, a tanárnő rasszizmust kiáltott és rendőrséggel fenyegetőzött. Egy héttel később a rendőrség letartóztatta Codie-t, majd rabosította (lefényképezés, ujjlenyomatvétel stb.), rasszista bűncselekmény gyanújával kihallgatta, végül vádemelés nélkül szabadon engedte.
És bizony a polkorrektség oltárán feláldozott britek névsora igen hosszú…
Hidra - Kuruc.info