A köztársaságokat a jobboldali ember általában nem szokta kedvelni. Ezek a főként történelmi tapasztalatokra épülő reflexek teljesen helytállóak, azonban – mint oly sok minden más esetében is – itt is léteznek kivételek. A Salói Köztársaság, vagy más néven az Olasz Szociális Köztársaság jelképe mindannak, amely az európai helytállást és ellenállást jelentette a második világháború során.
 Az Olasz Szociális Köztársaság címere (forrás: Wikipédia) |
Miután Mussolinit 1943. szeptember 12-én kalandos körülmények között Otto Skorzeny, "Európa legveszélyesebb embere" és SS- különítménye kiszabadította fogságából, ahova III. Viktor Emánuel olasz király és csatlósai záratták, nem sokkal később, szeptember 23-án megalakult a Salói Köztársaság, amely immáron a szabad Ducéval az élen folytatni kívánta a harcot a szövetségesekkel szemben. Az 1945 áprilisáig létező állam majdnem két éven át állt még ellen a nyugati inváziónak, ami azért számít emberfeletti eredménynek, mivel Viktor Emánuel és Badoglio marsall 1943. júliusi puccsa és az ebből alakult új kormány már 1943 szeptemberében fegyverszünetet kötött a szövetségesekkel, így az Olasz Szociális Köztársaság állama nem terjedt ki az egész "olasz csizmára", melyre szavakban nyilvánvalóan igényt tartott.
Noha a Salói Köztársaságra a legtöbb történeti munkában valami érthetetlen okból kifolyólag kizárólag, mint "náci bábállamra" hivatkoznak, ez már csak azért sem állja meg a helyét, mert a fiatal államnak saját olasz kormánya volt (Mussolini vezetésével), s rendelkezett saját hadsereggel, valamint számos félkatonai szervezettel és fasiszta szabadcsapattal. A java pedig még csak most jön: a Salói Köztársaság olyan mély nyomot hagyott az olasz történelemben, hogy Benito Mussolini mind a mai napig Saló város díszpolgára, s a múlt héten kiderült, hogy ez még jó sokáig így is marad, annak ellenére, hogy korábban már több város megfosztotta őt ettől a címtől.
 Mussolini bizonyára büszke lenne méltó utódaira, a salói városi testület jobboldali tagjaira (forrás: britannica.com) |
Mivel a városi tanács, közgyűlés számára indítványok formájában is lehet javaslatot tenni bizonyos politikai ügyek mentén, beterjesztettek egyet balközép képviselők, hogy vonják vissza Benito Mussolini díszpolgári címét. Arra pedig talán ezek a hazátlan internacionalisták sem számíthattak, hogy nagy arányban (14:3) erősíti meg a testület a Duce titulusát. Giampiero Cipani polgármester és a testület jobboldali tagjai nagyon helyesen úgy vélekedtek, hogy "a történelmet nem lehet eltörölni", így anakronisztikus lenne a díszpolgári cím elvétele Mussolinitől.
Sajnos manapság egyre kevesebbszer hallunk ilyen remek érvelést, pedig ez önmagában (+ egy kis bátorság a politikai korrektség levetkőzésére) talán egy életre elvenné a kedvét a baloldalnak, hogy történelemhamisításba fogjon. Kár, hogy a jó példa nem elég ragadós, sok hasonló szituációt lehetne akár Németországban is orvosolni, vagy éppen már meghozott negatív döntést visszafordítani.
A salói városi testület jobboldali tagjai – az egykori Olasz Szociális Köztársasághoz hasonlóan – példásra vizsgáztak európai helytállásból, minden nemzetben gondolkodó patrióta és nacionalista hálával tartozhat nekik példamutatásukért. Legyen ez a jó példa intő jel és követendő minta minden érintett számára!
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
