Rigában a német hadsereggel együtt harcoló Lett Légió veteránjai és mintegy kétezer érdeklődő emlékezett arra, hogy 69 esztendővel ezelőtt a Wehrmacht ezen a napon szabadította föl Lettországot a szovjet rémuralom alól. A Simon Wiesenthal Központ az eddigi normák durva fölrúgásával vádolta meg a letteket, miközben szépen elhallgatta, hogy az 1940 júniusa és 1941. július 1. közötti szovjet megszállás legszörnyűbb bűneinek jelentős részét a zsidók követték el a lett nemzet ellen.
Rigában a német hadsereggel együtt küzdő egykori Lett Légió veteránjai a kárminvörös-fehér-kárminvörös nemzeti lobogók alatt vonultak utcára 2010. július 1-jén, hogy a mintegy kétezer érdeklődővel közösen emlékezzenek arra, hogy a Szovjetuniót megtámadó Németország hatvankilenc esztendővel ezelőtt fölszabadította Lettországot a bolsevik elnyomás alól. Efrájim Zuroff, a Simon Wiesenthal Központ jeruzsálemi igazgatója hisztérikus hangvételű közleményben tiltakozott a rigai megemlékezés ellen.
Zuroff a szokásos fenyegető hangnemben „az eddigi európai normák durva fölrúgásával” vádolta a letteket, fölemlítve, hogy Lettország német megszállása ennyi és ennyi zsidó elpusztítását eredményezte. A Simon Wiesental Központ jeruzsálemi igazgatója arról persze nem tett említést, hogy a német hadsereg bevonulásáig a Lettországban elkövetett szovjet rémtettek kivitelezői között igen sok volt a zsidó. A július 1-jei megemlékezést a rendezők már jó előre bejelentették a rendőrségnek, s a hatályos gyülekezési szabadság értelmében azt még a nemzetközi cionistáktól rettegő lett elnök és külügyminiszter személyes beavatkozása nyomán sem tiltották be.
A 64 589 négyzetkilométer nagyságú Lett Köztársaságnak (lettül: Latvijas Republika) mindössze 2,3 millió lakosa van, s ebből több mint harminc százalék az orosz, ukrán és más, a megszálló szovjetek által betelepített népség, amely a Szovjetunió fölbomlása után ottragadt a jóval magasabb szintű kultúrával rendelkező lettek nyakán.
A mai Lettország a környező területekkel együtt a XIII. századtól fogva a német Kard Testvériség (Schwertbrüderordens) nevű keresztes lovagrend uralma, kulturális és vallási befolyása alatt volt, míg a XIX. században végleg maga alá gyűrte az egyre terjeszkedő orosz cári birodalom. Csakhogy a cár atyuskát 1917-ben eltették láb alól a bolsevikok, s az első világháború egyik hozadékaként Lettország 1918 novemberében kikiáltotta önállóságát. A bolsevikok persze 1919-ben betörtek a fiatal lett állam területére és már akkor is kegyetlen gyilkosságokat követtek el az őket nem kívánó lett hazafiak körében.
Moszkva a második világháború kitörése után nem sokkal, 1939 októberében fenyegetéssel és zsarolással kicsikart a lettektől egy egyezményt, amelynek értelmében a Vörös Hadsereg egységei, úgymond a saját biztonságuk érdekében, állomásozhatnak a kis balti állam területén. Márpedig ha máshonnan nem, a magyar történelemből jól tudjuk, hogy ahol az oroszok egyszer katonailag megvetik a lábukat, ott sokáig szoktak (ideiglenesen) állomásozni. Egy Moszkva által megrendezett határincidensre hivatkozva a Szovjetunió 1940 júniusában előbb megszállta, majd a lett elvtársak határozott kérésére két hónappal később bekebelezte Lettországot.
A lettországi kommunisták és zsidók hathatós támogatásával megkezdődött a szovjet NKDV, Cseka, KGB és más kegyetlen állami terrorszervezetek garázdálkodása, a lett hazafiak módszeres irtása, deportálása és újabb megszálló orosz telepesek ráültetése az őslakosok nyakára.
Döbbenetes látvány tárult a Lettországba 1941. július 1-jén bevonuló német hadsereg katonáinak szeme elé. A Rigából elmenekült NKDV gyilkosai maguk mögött fölgyújtották a fővárost, az erdőkben, a börtönök udvarain, repülőtereken, templomok területén és szinte mindenütt a meggyilkolásuk előtt megkínzott emberek tetemeit találták.
Képünkön is látható az NKDV nevű szovjet terrorszervezet három zsidó tömeggyilkosa, balról jobbra: S, Sustins, az NKDV belső munkatársa, majd később államtitkár, A. Noviks belső komisszár és Mose Citrons, a Cseka igazgatója Daugavpils lett városban.
Csak az ellenérdekeltek róhatják föl a lett népnek azt, hogy felszabadítóként köszöntötték az 1941. július 1-jén Lettországba bevonuló német katonákat.
A hazájuk függetlenségéért és szabadságáért a németek oldalán küzdő lett veteránok Rigában az idén is méltóságteljesen emlékeztek meg Lettország 1941-es német fölszabadításáról.
S kik fenyegetőztek, tiltakoztak a leghangosabban a megemlékezés és a megemlékezők ellen? A lettek nyakára ültetett orosz bevándorlók, illetve a megszállókat kiszolgált, kollaborálásukból hasznot húzó lett kommunisták és zsidók. A jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ igazgatója is ezért fenyegetőzik.
Mikó Áron – Kuruc.info
 Veteránok fölvonulása Rigában |
Rigában a német hadsereggel együtt küzdő egykori Lett Légió veteránjai a kárminvörös-fehér-kárminvörös nemzeti lobogók alatt vonultak utcára 2010. július 1-jén, hogy a mintegy kétezer érdeklődővel közösen emlékezzenek arra, hogy a Szovjetuniót megtámadó Németország hatvankilenc esztendővel ezelőtt fölszabadította Lettországot a bolsevik elnyomás alól. Efrájim Zuroff, a Simon Wiesenthal Központ jeruzsálemi igazgatója hisztérikus hangvételű közleményben tiltakozott a rigai megemlékezés ellen.
Zuroff a szokásos fenyegető hangnemben „az eddigi európai normák durva fölrúgásával” vádolta a letteket, fölemlítve, hogy Lettország német megszállása ennyi és ennyi zsidó elpusztítását eredményezte. A Simon Wiesental Központ jeruzsálemi igazgatója arról persze nem tett említést, hogy a német hadsereg bevonulásáig a Lettországban elkövetett szovjet rémtettek kivitelezői között igen sok volt a zsidó. A július 1-jei megemlékezést a rendezők már jó előre bejelentették a rendőrségnek, s a hatályos gyülekezési szabadság értelmében azt még a nemzetközi cionistáktól rettegő lett elnök és külügyminiszter személyes beavatkozása nyomán sem tiltották be.
A 64 589 négyzetkilométer nagyságú Lett Köztársaságnak (lettül: Latvijas Republika) mindössze 2,3 millió lakosa van, s ebből több mint harminc százalék az orosz, ukrán és más, a megszálló szovjetek által betelepített népség, amely a Szovjetunió fölbomlása után ottragadt a jóval magasabb szintű kultúrával rendelkező lettek nyakán.
A mai Lettország a környező területekkel együtt a XIII. századtól fogva a német Kard Testvériség (Schwertbrüderordens) nevű keresztes lovagrend uralma, kulturális és vallási befolyása alatt volt, míg a XIX. században végleg maga alá gyűrte az egyre terjeszkedő orosz cári birodalom. Csakhogy a cár atyuskát 1917-ben eltették láb alól a bolsevikok, s az első világháború egyik hozadékaként Lettország 1918 novemberében kikiáltotta önállóságát. A bolsevikok persze 1919-ben betörtek a fiatal lett állam területére és már akkor is kegyetlen gyilkosságokat követtek el az őket nem kívánó lett hazafiak körében.
Moszkva a második világháború kitörése után nem sokkal, 1939 októberében fenyegetéssel és zsarolással kicsikart a lettektől egy egyezményt, amelynek értelmében a Vörös Hadsereg egységei, úgymond a saját biztonságuk érdekében, állomásozhatnak a kis balti állam területén. Márpedig ha máshonnan nem, a magyar történelemből jól tudjuk, hogy ahol az oroszok egyszer katonailag megvetik a lábukat, ott sokáig szoktak (ideiglenesen) állomásozni. Egy Moszkva által megrendezett határincidensre hivatkozva a Szovjetunió 1940 júniusában előbb megszállta, majd a lett elvtársak határozott kérésére két hónappal később bekebelezte Lettországot.
 Lettek deportálása Szibériába |
A lettországi kommunisták és zsidók hathatós támogatásával megkezdődött a szovjet NKDV, Cseka, KGB és más kegyetlen állami terrorszervezetek garázdálkodása, a lett hazafiak módszeres irtása, deportálása és újabb megszálló orosz telepesek ráültetése az őslakosok nyakára.
 A szovjetek egy áldozata (a módszer ismert) |
Döbbenetes látvány tárult a Lettországba 1941. július 1-jén bevonuló német hadsereg katonáinak szeme elé. A Rigából elmenekült NKDV gyilkosai maguk mögött fölgyújtották a fővárost, az erdőkben, a börtönök udvarain, repülőtereken, templomok területén és szinte mindenütt a meggyilkolásuk előtt megkínzott emberek tetemeit találták.
 Hozzátartozóját kereső lett |
Képünkön is látható az NKDV nevű szovjet terrorszervezet három zsidó tömeggyilkosa, balról jobbra: S, Sustins, az NKDV belső munkatársa, majd később államtitkár, A. Noviks belső komisszár és Mose Citrons, a Cseka igazgatója Daugavpils lett városban.
 S. Sustins, A. Noviks és Mose Citrons |
Csak az ellenérdekeltek róhatják föl a lett népnek azt, hogy felszabadítóként köszöntötték az 1941. július 1-jén Lettországba bevonuló német katonákat.
 A Rigába bevonuló németek üdvözlése |
A hazájuk függetlenségéért és szabadságáért a németek oldalán küzdő lett veteránok Rigában az idén is méltóságteljesen emlékeztek meg Lettország 1941-es német fölszabadításáról.
 A Lett Légió Riga utcáin |
S kik fenyegetőztek, tiltakoztak a leghangosabban a megemlékezés és a megemlékezők ellen? A lettek nyakára ültetett orosz bevándorlók, illetve a megszállókat kiszolgált, kollaborálásukból hasznot húzó lett kommunisták és zsidók. A jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ igazgatója is ezért fenyegetőzik.
Mikó Áron – Kuruc.info
