Mielőtt folytatnák Gerard (ejtsd „Zsérár”) Menuhin holokauszttagadó könyvének ismertetését, egy pár mondat a merő véletlenből az épp most is folyó holokauszt-emléknapokról. Csak tiszta forrásból idézünk ezúttal is: a Népszava tegnapi, azaz január 28-i számának címoldaláról egy olyan fotóval illusztrált rövidhírről, amely ezt a falrengető címet kapta: „Holokauszt-emléknap az aktualitások jegyében”.
Az első rész itt olvasható: Menuhin bomba könyve: "Mondd el az igazat, és szégyenítsd meg az ördögöt!" - I. rész
Amire nyilván minden olvasónk felkapja a fejét, hogy megkérdezze: micsoda? Mert ekkora marhaságokat csak a holokauszttal kapcsolatban lehet leírni. Hiszen mint tudjuk, és mint Gerard könyvében is olvasható, nincs olyan nap, hogy a zsidók által totálisan uralt médiában ne lenne a holokauszt valamilyen „aktualitás” miatt éppen „aktuális”. Amolyan breaking news: hol egy nácikok által elrabolt festmény csodálatos előkerülése, hol Hitler bajsza egy darabjának megtalálása, hol … adja az aktualitást.
 |
Most nézzük, milyen aktualitást kerít a zsigerzsidó, exkomcsi párttag főszerkesztő, Németh Péter pofára sem kisgazda lapjának szövege. Ezt: „Az antiszemitizmus elleni harc nemcsak a zsidó emberek ügye, hanem globális kihívás, s a harcot mindenkinek vállalnia kell – mondta a nemzetközi holokauszt-emléknapon az izráheli nagykövet. (Mármint Ilan Mor a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont és az izraeli nagykövetség által szervezett eseményen.) Azt mondta: „nem küzdhetünk olyasmi ellen, amit nem értünk”. Majd így folytatta: „ezért az első feladat az antiszemitizmus okainak megértése”.
Nem térünk magunkhoz. Több ezer éves aktualitás, amit a zsidók ma sem értenek – mímelik.
Pedig milyen egyszerű lenne. Nézzen körül Mor állomáshelyén.
Nem látja, hogy a magyaroknak miért nincs bajuk a svábokkal, horvátokkal, szlovákokkal, románokkal és más, itt élő kisebbségekkel? Tényleg nem akarja megérteni?
 |
Akkor vegye elő a holnapi, zsidók által irányított külföldi napilapokat és nézze meg azokat a cikkeket, amelyeket Magyarországról írnak totálisan egybehangoltan arról, hogy populizmus, autokrácia, migráns- és idegengyűlölet stb. (amely utóbbi kettő úgy terjed az eddig fasza helyeken - Németország, Svédország, Ausztria és egyéb, megfélemlített árja országokban -, hogy lassan képesek lesznek leelőzni bennünket.) E cikkekben mindazok, akiket tőlünk megszólaltatnak vajh’ melyik etnikai körből vétetnek? A horvátból, a svábból, a bunyevácból, a…? Egy fenét. Mind zsidó. De mind.
Hát ezért utálnak benneteket, te magad totál kreténnek tettető Mor.
Na, akkor menjünk tovább, és nézzük meg a „Mondd el az igazat, és szégyenítsd meg az ördögöt!” című könyvet, és annak is a 45. oldalát, ahol Gerard haver arról a témáról ír, amelyet fentebb megpendítettünk. Arról, hogy minden nap a zsidó média előrángat valami Hitler-lótúrót. Szóval:
„Add meg nekünk a mindennapi Hitlerünket”, könyörög az átnevelt Gutmensch (laposkúszásban) /az angol szövegben lévő német Gutmensch szó „jóembert” jelent/, miközben lenyűgözve néz zsidó gazdáira. Azután itt jön a dolog annyira biztosan, mint ahogyan a tojás az tojás, hogy legalább egy német tévécsatorna az este folyamán valamilyen „dokumentum”műsort vagy dokudrámát vagy fikciót mutat be ahhoz a sorstól súlyos tizenkét évhez kötődően.
Menuhin ezután felsorol néhány ilyen médiumot, mint a kölni migráns-erőszakorgia után ötnapos hallgatásba burkolódzott ZDF közszolgálati tévéállomás vagy az N-24 hírtévé.
Most pedig ugorjunk át a 110. oldalra, ahol ezt olvashatjuk:
Hitler bizalmatlansága a zsidókkal szemben nem volt monolitikus, hanem átfogó. Miközben értékelte sofőrjét, Emil Maurice-t és dr. Blochot, a linzi családi orvost, de megértette azt az idegen, démoni erőt, amely uralni akarja a világot.
És a következő oldalon:
Hitler célja az volt, hogy olyan stabil és kompetens kormányt hozzon létre, amelyet nem lehet megbuktatni minden parlamenti ülés alkalmával; hogy teljes foglalkoztatottságot érjen el és mindenkinek legyen elegendő ennivalója, fedél a feje fölött és ruhája, miközben elutasította a haza ellenségeit és azokat, akik álnok hajlamokat mutattak; hogy megszabadítsa Németországot a versailles-i szerződés valamennyi olyan pontjától, amely korlátozta a nép és az állam szuverenitását; hogy szabadságra és önbizalomra nevelje az ifjúságot és felelősséget érezzen az egész nép iránt; hogy biztosítsa Németország létét és államiságát a szomszédos államokkal kötött kereskedelmi és barátsági szerződésekkel, és Nagy-Britanniával baráti és a közös érdekeken alapuló paktummal.
A 117. oldal alján ezt olvashatjuk:
A propagandagépezet leginkább a zsidók kezében van, akik a rádió, a film, a napi és az időszaki sajtó csaknem száz százalékát irányítják. Noha ez a propaganda rendkívül durva és Németországot a lehető legfeketébbre festi, ez mégis rendkívül hatékony, mivel a nyilvánosság teljes mértékben tudatlan és semmit nem tud az európai helyzetről.
Mondanunk sem kell, hogy Menuhin ezt nem a mai helyzetről írja, amikor ugyebár a németek (még) fasza gyerekek, hiszen egy részük azelőtt, mielőtt felhajtana egy-két deci schnapszot a helyi Kneipében, a teljes agymosás állapotában kéri a napi holokrumpliját és -süteményét. Hanem idéz. És nem fogják kitalálni, kit. A washingtoni lengyel nagykövetet, Jerzy Potockit, aki 1939. január 12-én merte leírni azt, amit olvastak.
Ezután ugorjunk a 154. oldalra, ahol ez áll:
Ami fontosabb: a világ zsidósága (New York-i bázissal) 1933. január 30-án kereskedelmi háborút hirdetett meg Németország ellen és egyben meghirdette a német áruk bojkottját pusztán néhány héttel azután, hogy az NSDAP /Nemzetiszocialista Német Munkáspárt/ hatalomra került („Júdea háborút hirdet ki Németország ellen” – olvasható a Daily Express szalagcímében, amelyre Németország logikusan április 1-jén a „Kauft nicht bei Juden”-nel /”ne vásárolj zsidónál”/ (eredetileg egynapos bojkott) válaszolt.
 |
 |
Értik?!
Álljunk csak meg egy szóra!
Te kisiskolás, te anya, apa, te nagypapa és nagyanya, értitek? A Kauft nicht bei Juden tehát nem német kezdeményezés volt, hanem a német kormány egészséges visszacsapása. (Ha valaki most az Újszövetséggel jön, hogy tartsd oda a másik orcádat, azt vagy menten pofon kéne vágni, vagy azt mondani neki, hogy te kretén, Hitler nem volt akkora hülye, minthogy bevette volna, amit egy Várszegi Asztrik vagy Erdő Péter mondott volna neki, ha e díszzsidók akkor röföghettek volna Adolfunknak.)
Szóval itt történelmi lecke folyik fiúknak - és lányoknak, tegyük gyorsan hozzá, mielőtt genderizmus miatt elkárhoztatnak bennünket a liboldók.
És most folytassuk ugyanarról az oldalról:
Csupán néhány héttel azután, hogy Hitler 1933. január 30-án hatalomra került…
Itt kell félbeszakítani, hogy a kéjes kíváncsiság hajtson vissza benneteket, drága olvasók sorozatunk holnap következő harmadik részére.
Bis dann, tschüss!
Abruzzo - Kuruc.info
