- Hülyén hangzik, de először is fel kell tegyük a kérdést, mert sokan ebben a hitben élnek: a Kuruc.info szerkesztője vagy?
- Nem szeretek más tollával ékeskedni, így sokakat ki kell ábrándítsak válaszommal: nem vagyok a portál szerkesztője – bár attól függ, mit tekintünk annak. Mert ha pl. valaki beküld ezt-azt, vagy van olyan bajtársi viszonyban veletek, hogy kérésének többnyire eleget tesztek, akkor én is ebbe a kategóriába tartozom, hiszen bizony még a parlamenti ülésteremből, a hivatali laptopomról is szoktam levelezni veletek, akár exkluzív anyagokat is küldve. De hogy is érnék rá szerkeszteni, miközben az egyik legaktívabb honatya és Jobbik-alelnök, no meg apa vagyok? Apropó, hadd tegyek „terhelő vallomást” is magamra, illetve kuruc identitásomra: tavasszal születendő fiunk neve Novák Bottyán János lesz, a legendás kuruc hadvezér ("Vak" Bottyán János – szerk. megj.) előtt is tisztelegve (bár Novák Jánosnak is élő emléket állítva, aki 1566-ban Szigetvár védelmében halt hősi halált, Zrínyi Miklós hadnagyaként). Most akkor lebuktam, hogy „kuruc” vagyok?
Amúgy teljesen érthető és helyes, hogy a Kuruc.info szerkesztői nem fedik fel magukat (vagy akár tagadják mivoltukat), mondván: „Ide lőjetek!” Példaképeimnek, az ’56-os pesti srácoknak sem róhatja fel senki, hogy nem leplezték le magukat a hatalom előtt, még ha büszkék is voltak tetteikre. S ahogy nekik, úgy a jelenlegi ellenállóknak, Budaházy Györgytől a Kuruc.info szerkesztőiig sem lehet könnyű, hogy most még nem vállalhatják nyíltan minden tettüket, még ha lelkiismeretük tiszta is. Tehát valóban kissé hülye volt a kényszerű kérdés, s kellemetlen inkább az lett volna: ismerem-e a Kuruc.info szerkesztőit?
Azt azonban még le kell írnom válaszomban, hogy én sem mindenben értek egyet a Kuruc.infóval. Ez nem a szokásos polkorrekt szöveg, sőt gyorsan ki is jelentem, hogy vannak antiszemita barátaim, akik rosszul vannak már egy tipikus zsidónak a közelségétől is. (Na és? Ennél érthetetlenebb számomra az, aki meg a szilvás gombóctól undorodik, de azt sem ítélem el.) Viszont a portál bizonyos cikkeit vagy címeit sokszor polgárpukkasztónak tartom, ami a Jobbiknak sem jön jól. És okozott már kérésem ellenére számomra kellemetlen helyzetet is a portál, és keveredtünk már nyilvános vitába is. Összességében azonban rendkívül hasznosnak tartom a Kuruc.infót, főként a média sajnálatos kiegyensúlyozatlansága miatt, mely törvénytelen is, de a csak fideszes tagokból álló Médiatanács ezt szó nélkül tűri – no, máris itt egy másik dolog, amihez nem tudok tapsolni Nektek, mert eltér az álláspontom a Kurucétól. De a lényeg, hogy a kiegyensúlyozatlanság miatt a legolvasottabb jobboldali hírportál lett a Kuruc.info, s már a Jobbik egykori sajtófőnökeként jó kapcsolatot alakítottam ki többek közt e hírportállal is. A városi legendákat pedig tehát hagyjuk…
- A rendszerváltás óta mindig volt férj-feleség tagja az Országgyűlésnek, egyszerre akár öt pár is. Más pártok képviselői közti házasságra is volt példa, de hát a szerelmet megtiltani nem lehet… Az esetünkben biztosan nem. Miután életemet a közügyeknek szenteltem, Dórit is – hol máshol? – közéleti tevékenységem során, a Jobbikban ismertem meg, tehát nem arról van szó, hogy „behozom a feleségemet a politikába”. Egy, a lakóhelyünkön vont párhuzamot mutatva ahhoz tudnám hasonlítani esetünket, amikor a Fidesz XI. kerületi frakcióvezetője elvette a polgármester asszonyt (aki később országgyűlési képviselő, sőt parlamenti frakcióigazgató is lett). De gyakoribb ez tanár kollégák közt, és még sorolhatnánk a példákat.
Feleségem jóval megismerkedésünk előtt, már 2004 februárjában egy dombóvári bemutatkozó rendezvényünkön feliratkozott a Jobbik szimpatizánsi listájára, majd Budapesten a kőbányai szervezet alapító tagjaként lépett be. 2007-ben Vona Gábor felkérésére lett a Jobbik sajtóreferense, amikor én még nem voltam sajtófőnök; szóvivővé is akkor választotta az Országos Elnökség, amikor én még nem voltam annak tagja. Dórit később újbudai alelnöknek, majd képviselőjelöltnek is a legnépesebb fővárosi kerület tagsága választotta, több jelölt közül, titkos szavazással, tiszta versenyben. Kíváncsi vagyok viszont, Orbán Viktor felesége miként lett a Fidesz egyéni és listás országgyűlési jelöltje korábban…
Hogy a politikusi álláshalmozás a munka rovására megy, az tény. De miért akadályozná képviselőségünket, hogy egy pár vagyunk?
Sőt nagy segítség a munkában, hogy sokat vagyunk együtt, bár mi ketten összevetve sem töltünk be annyi közmegbízatást, mint egyesek. Persze mondhatja bárki, hogy pl. a gyerekeink miatt mondjon le valamelyikünk, de megint a kettős mércét érzem, hiszen többen szültek már honanyaként, akár még az Országgyűlés alelnökeként is, s náluk ilyen követelésekre nem emlékszem. Hála most a négy nagyszülőnek, hogy segítségükkel kisgyermekes szülőkként és képviselőkként is helyt tudunk állni, Dóri minden statisztikában a 386 képviselő közül az 50 legaktívabb, a frakciónkon belül a 15 legaktívabb közé tartozik.
Az egész család a Parlamentbe jár |
Határozottan vissza kell utasítsam tehát az efféle suttogó propagandát, hogy Dóri nekem köszönheti képviselőségét. Amit viszont büszkén vállalok, hogy pl. Volner Jánost – aki mára a Jobbik legjobb kommunikátora lett – korábban én javasoltam képviselőjelöltnek, illetve azt megelőzően kabinetvezetőnek. Elnökségi döntéseimet tehát szerintem sikeresen függetlenítem személyes viszonyaimtól. A női kvótát amúgy „családi érdekeinket” felülírva, elvi okok miatt ellenezzük Dórival mindketten, szemben pl. Gaudi-Nagy Tamás szintén szilárd meggyőződésével.
- Nem túlzás a magánéleteteket, gyermekeiteket ilyen nyíltan bemutatni?
Forrás: facebook.com/novakelod |
Kényszerű kiskapu: templomban tartották polgári házasságkötésüket is |
2010-es óriásplakátjuk arcai a Jobbik legismertebb politikusai |
- Melyik a kellemetlenebb: dupla országgyűlési tiszteletdíjatok vagy egykori európai parlamenti titkári fizetésed?
- Nemzetközi összehasonlításban vagy akár hazai cégvezetőkéhez viszonyítva nem a képviselők fizetése sok, hanem a Nagy-Magyarországra méretezett Országgyűlés 386 fős létszáma eltúlzott ma már, és a politikusi álláshalmozásnak kéne véget vetni, no meg persze az átlagfizetésekkel van átfogó probléma. Mi ketten más-más bizottságban, más ügyek jobbikos témafelelőseiként elvégezzük a munkánkat. Mindketten minden statisztikában a 386 képviselő közül az 50 legaktívabb, a frakciónkon belül a 15 legaktívabb közé tartozunk. Ennek ellenére a 386 képviselő közül a 10 legkevesebbet kereső közé tartozunk mindketten (tisztség nélküli budapestiekként), persze nem panaszkodom, de nem pont minket kéne ilyen olcsó vádakkal illessenek, amikor még saját frakciónkban, álláshalmozás nélkül is vannak többen, akik egymaguk kapnak annyi képviselői javadalmazást ugyanazért a munkáért, mint mi ketten együttvéve (!), s akkor még nem beszéltünk a kormánypárti álláshalmozókról… Egyébként pedig nem mi szabtuk meg a tiszteletdíjat, melyből adakozunk is különböző célokra.
- A 2010-es választásokon – igaz, a XI. kerületben, ami a Jobbik számára az egyik legnehezebb terület – csak 7,8%-ot értél el, ami nem túl fényes teljesítmény. Nem volna jobb máshol indulnod, vagy elkerülnöd a személyes megmérettetést?
A XI. kerületi Jobbik-jelöltek 2010-ben |
- Miért vagy megosztó személy?
- Az Országgyűlésben ellenzékből, pláne a kétharmaddal szemben szinte semmit sem tudtatok elérni. Van értelme így ott a munkának?
- Esküt tettünk, hogy képviselői feladatunkat becsülettel ellátjuk, s a látszattal szemben igenis vannak eredmények még ebben a helyzetben is. Ha nem végeznénk alapos munkát, rögtön bemutatnák, hogy kormányképtelen erő vagyunk. Másrészt a parlamenti létünknek köszönhetően nagyságrendekkel több médiabeli megjelenéshez jutunk, még ha nem is elegendőhöz és annyihoz, amennyi törvény szerint járna a kiegyensúlyozott tájékoztatás jegyében. Aztán köztudottan vannak olyan javaslataink, melyek végül hivatalosan kormánypárti kezdeményezésként kerülnek elfogadásra. (Hogy csak saját területemről mondjak egy példát: 2014-től a honatyák nem lehetnek egyszerre polgármesterek vagy önkormányzati képviselők). Sőt számos pozitív változtatásra, amit akár tényleg Orbánék találnak ki, nem is kerülne sor, ha nem lenne a Jobbik, melynek vitorlájából ki akarják fogni a szelet. Végül igenis vannak apróbb sikerek, melyek akár a mi nevünk alatt valósulhatnak meg, mint pl. a kommunista kitüntetések után járó nyugdíjpótlékok felülvizsgálata, még ha a Biszkut is érintő alapluxusnyugdíjakhoz nem is mer nyúlni a Fidesz.
- Mivé lett a régi, „kisdobos” Novák Előd és az utcai politizálás, nem szakadtatok el a párttagságtól, a mozgalomtól?
- Kövér László és a média meg azért panaszkodik, hogy nem illeszkedtünk be eléggé, s nem tartjuk be a parlamenti normákat. Persze nem akarok én megfelelni nekik. De változnak az idők. Több mint 15 éve aktívan politizálok (hiszen az 1997-es, NATO-csatlakozásról szóló népszavazáson már szórólapoztam hazánk függetlensége érdekében, s fórumot is szerveztem akkor), azóta megszakítás nélkül ilyen-olyan módon formálom a közéletet én is, s rengeteg tapasztalatra tettem szert a bölcsesség felé vezető úton az elmúlt másfél évtizedben. Ha kellett, egy-egy tüntetésen dobbal váltam „hangadóvá”, de ma sem öncélúak a performanszaim, hanem a figyelemfelkeltést célozzák. Persze szűk mezsgye ez, hogy míg a média ingerküszöbét igyekszünk áttörni, közben ne váljon kontraproduktívvá az adott akció, ráadásul a média jelentős része jó eséllyel csúsztatva fog arról is beszámolni. Pl. a legtöbb helyen úgy tudósítottak, hogy én egyszer csak előkaptam a Parlamentben a megafonomat, s mintha nem is kaptam volna szót, csak mondtam a magamét. Ezzel szemben szabályos felszólalásaimban többször kértem, hogy hangosítsanak ki rendesen, mert a fideszes mamelukok elnyomnak, s mivel a házvezetés nem lépett, hát meg(t)oldottam én a hangerőt, miután egyszer szót kaptam, szabályosan.
A Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatának lecserélése az egypárti Alaptörvény aláírásának napján, húsvét hétfőn |
A Bajtársiasság napjára emlékezve... |
- A szakmaiságra vagy a radikalizmusra építenéd inkább a Jobbikot?
- Nem szeretem az afféle helyezkedőket, akik mindig minden kérdésben a két álláspont között helyezkednek el. Most azonban mégis azt kell mondanom: a kettő ötvözetére lehet igazán építeni. Csurka mondta állítólag, hogy a szakmaiság bolsevik trükk. Szerintem viszont ha nem csak gőzlevezetést akarunk, hanem valódi változást, s ha nem elégszünk meg az ellenzék ellenzéke szereppel, ami a MIÉP volt, akkor bizony nem elég merészen álmodnunk és radikálisan fogalmaznunk, szükség van a megfelelő receptekre is. Ebben a ciklusban a Jobbik több határozati és törvényjavaslatot nyújtott be, mint az összes többi ellenzéki képviselő, ráadásul ezek igen precíz, színvonalas anyagok. Nemcsak kormányon, hanem már győzelmünk érdekében is szükség van ezekre; nem elég kormányképesnek lenni, annak is kell látszani, azaz nem elég, ha a háttérben folyik szakmai munka, azt meg is kell jelenítenünk.
Ez ugyanakkor nem jelent besimulást, lehet olyan szakmai radikalizmussal küzdeni, hogy azt nem is tudják elviselni. Engem pl. ezért váltottak le az Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottsága Ellenőrző Albizottságának elnöki székéből, miután a korábban megszokott láblógatás helyett rendszeresen összehívtam üléseket pl. Alföldi Róbert botrányainak és a média kiegyensúlyozatlanságának kivizsgálása érdekében. Kezdetben obstrukcióval akadályozták a munkát, majd erőből leváltottak, ahogy talán Gyöngyösi Mártonnal is megteszik majd.
Aki nem bújik meg csendben ellenzékben, hanem aktívan, szakmailag kifogásolhatatlan módon keresztbe tesz a kormánypártiaknak, attól megvonják a tisztségeket, s lesznek olyan „talpas” képviselők, mint én.
A Nemzeti Együttműködés Rendszere |
Egy másik prototípust is javasolt a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatának helyére Novák, miután az új Alaptörvényhez benyújtott összes jobbikos módosító javaslatot leszavazták a Nemzeti Együttműködés Rendszerében |
- Miért nem látunk értelmiségi holdudvart a Jobbik környékén?
- Ez bizony nem érzéki csalódás, valóban elég rejtőzködőek sajnos. Pedig sokan szimpatizálnak velünk. Amikor azonban pl. az Alföldi Róbert leváltását célzó tüntetésre hívogattam végig a szimpatizáns színészismerősöket egy felszólalás érdekében, valahogy egyikük sem vállalta. Ez nem jelenti persze azt, hogy a programírásban nem segítenének, vagy hogy kormányon nem tudnánk kit ültetni a liberális színházigazgatók helyére. Egyszerűen féltik munkahelyüket, illetve ennyire azért nem vagyok megértő, mert az értelmiség gyávasága, cinkos hallgatása, árulása már eddig is komoly károkat okozott a nemzetnek. Lehet finnyáskodni, hogy így ellenzékben, az üldözöttek csapatához szegődni nem az igazi, de II. Rákóczi Ferenc sem fordult vissza a lengyel-magyar határról, amikor hazatérésekor csak egy-két száz, többnyire csak botokkal felfegyverkezett, rongyos paraszt fogadta, hanem velük indult harcba a vezérlő fejedelem, no meg „Istennel a hazáért és szabadságért”.
(Kuruc.info)