Az alábbi felvétel bevándorló családból származó tizenévesekkel készült Németországban német nyelven, angol felirattal.
 |
Külön figyelmet érdemel, hogy a többségüknek, különösen a leginkább szájaló lánynak a mondatfűzése ugyan alacsony néposztályt sugall, azonban a kiejtése akcentus nélküli, azaz nagy valószínűséggel olyanokról van szó, akik ott születtek és nőttek fel, ennek ellenére utálják az őket befogadó németeket.
Használjuk az alábbi felvételt szentimentális rokonaink és ismerőseink felvilágosítására, illetve emlékezzünk arra, hogy egyes fórumozók hogyan gyalázták László Petrát azzal, hogy jaj, a szegény migráns gyerekek így, a szegény migráns gyerekek úgy…
A felvétel szövegének magyar fordítása:
Nő: Aztán hallottatok már arról a szóról, hogy integráció?
Jessikaka: Igen.
Nő: Mit jelent az integráció?
Jessikaka: Amikor az ember valakit kizár, ugyi?
Nő: Nos, éppenséggel nem. Közületek kinek vannak német barátai?
Fiú az asztal sarkán: Német barátai? (Lánynevetés a háttérben)
Nő: Jessikaka? Igen?
Jessikaka: Nekem? Egyetlenegy sincs. (Nevet)
Másik lány: Nekem sincs.
Jessikaka: Egyetlenegy sincs!
Fiú az asztal sarkán: … van egy vagy kettő…
Nő: De most teljesen őszintén mondd meg, Sangasi: vannak német barátaid?
Sangasi, egy másik fiú: Nincsenek.
Nő: Neked? (Valentina a fejét rázza.) Valentinának sincs. Miért nincsenek német barátaitok?
Jessikaka: Mert nem közénk tartoznak.
Valentina: Mert nem tudok olyan lenni, mint ők.
Nő: Nem tudja a németeket annyira szívlelni? (Valentina bólogat.)
Jessikaka: Odakint így megy: ha a németekkel lógsz, más dolgokat csinálnak, mint amit te csinálsz. Például a disznóhúsevés – az ember ettől undorodik, hogy őszinte legyek. Ha ilyesmit látok, undor fog el. (Ezután egy másik lánynak mondja) Nézd, ha az összes bevándorló Németországban maradna, ugyi, és a németek csak egy napra eltűnnének, ugyi, fel se tűnne.
(Kuruc.info)
