A hozzászólások alapján igen komoly, személyeskedésbe is átmenő vihart kavart a zenésztársadalomban a Prae.hu kritikája Mága Zoltán újévi koncertjéről. Phillip György rovatvezető-szerző az első mondatban állítja, képzett zenészként írja a kritikát.
Zoom
Írásának végén pedig saját kollégáit, zenésztársait is élesen kritizálja, miután megszólítja őket, egyebek között kijelenti:
Láttalak Titeket, hivatásos zenészeket az ő színpadán amatőrré, a tehetségtelenséget kiszolgáló bábbá válni. Anyagi okokból persze én is eladnám a lelkem, tudjátok, de Ő azok közé kell, hogy tartozzon, akiknek semmi pénzért, soha!
De miről is van szó előtte?
Íme néhány a tényszerű állítások közül a hosszú írásból, melyet az MNO szemlézett:
  • Félórás csúszás után a közönség többszöri vastapssal végül kierőszakolta a kezdést, nyilván egy fejesre vártunk annyit. Megagigashownyitány indította az estét (a műsor szerint – tévesen – Ott Rezső szerzeménye).
  • Az ország (s a koncerten többször szánkba rágva: Európa) legnagyobb, legszínvonalasabb, legnívósabb újévi koncertjén (!!!) hogyan szerepelhet ilyen szedett-vetett zenekar?
  • Aztán megjelent a sztárvendég (Mága angolságával: a gesztár), David Foster. (…) Foster először magával Mágával próbált kommunikálni (a többmilliós nézettségű Pbs kedvéért), sikertelenül. Foster: How do you say thank you in Hungarian? (Csend, bólogatás.) What is thank you in your language?? Mága: Tenkju. (Kezet nyújt.) Gesztár! (Ováció.) Vud lájk Budapest? Foster: Yes I like it very much, Bp is a great city, I like it!
A szerző állítása szerint Foster ezután a nézőtéren keresett beszélgetőpartnert. Az első pár sorban ülő mintegy 150 honfitársunk a „Do you like the show?” kérdésre nemlegesen rázta a fejét (mert nem értették a kérdést), mire Foster egy őszes urat (Schmitt Pált) szólított meg, aki helyes válaszával biztosította, hogy valamelyest tud angolul. A „gesztár” kérdezte, mivel foglalkozik, a válasz:
I was the president of Hungary.
Foster elszégyellte magát, és eztán inkább a színpadon tartózkodott.
Itt már átértünk a kritika elfogultabb részei közé, idézet azokból is:
  • Sok kusza gondolatom volt, ránézve a jegyemre, ami 13 900 Ft-ba került volna, ha nem csempésznek be ingyen a Facebooknak köszönhetően. Telt ház, az emberek arcán a kínos pillanatokban kétség, értetlenség, de a kis Magyar kultúrsznobizmus ismét győzött, ezrek posztolhatták büszkén, hogy ők bizony ott voltak egy ilyen rangos eseményen. A következőkben a művész, a maga által alapított, magáról Mága Zoltán díjat meglepő módon idén David Fosternek adta át, egy embertelen méretű Herendi amfora formájában. (Természetesen Foster semmit nem értett, hogy mit kap, és miért, angolul nem hangzott el, hogy most egy jelentős díjnak kéne örülnie.)
Aztán további megállapítások:
  • Az ország legnagyobb szabású rendezvénye: díszből gospelkórus (a playback miatt nem beadva, mert azon 3 női vokalista énekelt), repülő zongora ismeretlen játékossal, arcukat alig vállaló muzsikusok, playbackről olyan hangszerek, melyek nincsenek a színpadon (!), csoda csoda hátán.
A megannyi hozzászólásból kiderül, zenészkörökben egyebek között az váltott ki nagy vitát, mi szokott playback lenni és mi nem, Mága Zoltán esetében hogyan szokás ez. Akik játszottak vele, állítják, nem jellemző az esetében ez a módszer. Mindkét oldalról zenészek jelentkeztek be a vitába, viszont a Mága angoltudásáról szóló részt és a Schmitt Pállal kapcsolatos jelenetet nemigen cáfolta senki.
A hol személyeskedő, hol fajsúlyosnak tűnő hozzászólások közül többet is ki lehetne emelni, íme az egyik, Tóth Pétertől, aki a fotói tanúsága szerint szintén zenész:
Az egész jelenség oka a közönség. A szponzor nem az értéket támogatja, hanem azt, ami sok embert érdekel. Amíg igény van a giccsre, addig meg is lehet élni belőle. Az, hogy playback, szerintem megbocsátható ebben a műfajban. Mága biztosra megy, nem akar leégni. Az a hülye, aki kifizet 13 ezret ilyen gagyira. De ha ettől az élménytől egy kisgyerek elkezd hegedülni tanulni, akkor már megérte. A színpadon való viselkedés, az iq kínos hiánya az már ciki. Ezt az is érzi, aki egyébként megelégszik az ilyen műsorral.