3. Baloldali exodus című, tegnap megjelent cikkemre visszautalva érdemes kiemelni egy reakciót, amely a balliberális oldal választási megsemmisülése után keletkezett. Az elbukott választás másnapján Lukácsi Katalin, Márki-Zay Péter kvázi jobbkeze Bibó István sírjához zarándokolt, hogy ott leljen megnyugvást. Lukácsi szerint a gondolkodót pont azok árulták el, akik korábban útmutatást kaptak tőle, majd „zokogva átölelte a sírkövet”.

Bibó István munkássága több baloldali, vagy éppen „szalonjobboldali” személyiség számára példa. Lukácsi Katalin szerint Bibó másmilyennek remélte Magyarországot és a rendszerváltáskor úgy hitték, ez az álom majd teljesül is.

„Van remény álmaim Magyarországára? Nem lehet reménytelen, hiszen nem vagyunk egyedül. Mások is őrizték és őrzik szívükben ezt az álmot” - zárta színpadias Facebook-bejegyzését Lukácsi. Mondjuk, látva a széttöredezett baloldalt, nagy tétet azért ne rakjon „álmai Magyarországára”.

2. Nem csak Puskin járta meg, hogy holtából nem határolódott el Putyintól, de a „Z” betű is egyre több helyen válik nemkívánatos elemmé. Feltételezem, hogy a Zurich Insurance nevű biztosító nem sokak számára ismert, mindenesetre a logójuk – ez idáig – egy kék alapon nyugvó „Z” betű volt. Ezt azonban nemrégiben eltávolították, mivel nem akarják, hogy az emberek félreértelmezzék, mintha Oroszországot támogatnák a fegyveres konfliktusban. A betű használatát a közösségi csatornákon is megszüntetik (reméljük azért, ha egy mondatban kell leírni a „z” betűt, nem hagyják majd ki), egyszersmind „figyelemmel kísérik a helyzetet, és további lépéseket tesznek, ha szükséges”.

1. Végül áttérünk egy másik frontra, az LMBTQ-lobbi harcmezejére. Az Oreo cég már többször hitet tett a „másság” elfogadására, szivárványszínű kekszeik után most a „coming out” jelenségére hívták fel a figyelmet. A „coming out” ugyebár az a metódus, amelynek során a homoszexuálisok közlik a többségi társadalommal (család, munkahely stb.), hogy ők bizony mások, mint az átlag. Ez manapság mára már átfordult egy egészen szürreális, agresszív nyomulásba, az Oreo kisfilmje alapján – amely egy Amerikában élő ázsiai közegbe helyezte a cselekményt – pedig megtudhatjuk, hogy a „coming out” bizony nem is egyszeri alkalom, hanem egy kvázi állandó állapot, amely újra és újra megtörténik az említett közegekben.

Az Oreo által támogatott kisfilmet az a nyíltan leszbikus amerikai rendező, Alice Wu jegyzi, aki – meglepő módon a Netflixen – rendezett már queer témájú romantikus komédiát is. Egyébként ez szubjektív vélemény, de ez az oreós vergődés – elvonatkoztatva a témától – még kisfilmnek is gyenge. De hát ez lényegtelen, a téma a „fontos” ugyebár.

Nos, én ezekkel a hírekkel köszönöm meg az ismételt figyelmet, ettől fogva a rovat visszarázódik a rendes kerékvágásba. E-mail címünk, a hetiprogresszio@protonmail.com is változatlanul üzemel, az elmúlt időszak olvasói leveleit is szintén ezúton köszönöm.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info