Novák Hunóra Kincsőt olykor a nagymamavagy épp Morvai Krisztina dajkálja
Újra munkába állt Dúró Dóra, akinek augusztus 21-én született meg férjével, Novák Előddel első közös gyermeke, Hunóra. A képviselő anyuka fokozatosan szokik vissza a munkába, még most is csak annyit jár be az Országgyűlésbe, amennyi feltétlen szükséges – írja az Új Ász. A cikk végén felmerül a kérdés: ha a nőktől azt várjuk, hogy már egy gyerek mellett se dolgozzanak semennyit, mert egy baba teljesen ki kell töltse az anya életét, akkor honnan volna energia még több gyerekre? Milyen további népességcsökkenést okoz ez a szemlélet akár csak azáltal is, hogy a munkáról s egyebekről való lemondás sok nőt elriaszt a gyermekvállalástól?
- Először október végén kezdtem újra bejárni a parlamentbe, kezdetben csak a szavazásokra, most pedig már néha a vitákra is. (Tiszteletdíjának arányos részéről lemond, szeptemberben a teljesről - a szerk.) Ilyenkor vagy Előd vigyáz a kicsire, ha pedig mindketten bent vagyunk, akkor az ő édesanyja, aki gyermekorvos. Olyan is előfordult már, hogy Hunóra jött velünk az Országházba, és a frakcióirodán vigyázott rá a nagyi. Bevittük neki az összes játékát. Morvai Krisztinával is hamar összebarátkoztak – mesélte az Új Ásznak a jobbikos Dúró Dóra, aki azt is elárulta, hogy Hunóra a mai napig csak anyatejet eszik, már megkapta az első oltásokat, amitől kicsit belázasodott ugyan, de szerencsére nem lett nagyobb baj. – Szépen fejlődik, ahogy egy ilyen babának kell – tette hozzá.

Míg harminc éve a nők magasabb munkaerő-piaci részvétele még alacsonyabb termékenységi mutatóval járt, ez mára megfordult

Persze a kislány és édesapja közt, ahogy az ilyenkor lenni szokott, igazi szerelem alakult ki. – Nagyon jó a kapcsolatuk. Hunóra megnyugtatásához gyakran kell táncolni, Előd szinte már többször táncolt vele, mint velem – mosolyog a fiatal édesanya, aki nem érti, miért támadják amiatt, hogy máris munkába állt. – Nem hanyagolom el a kislányom, de úgy gondolom, hogy képviselőként nem tehetem meg a választóinkkal, hogy hónapokig be se járjak a munkahelyemre, és ne képviseljem az érdekeiket. Mellesleg aki azt mondja, hogy egy babának teljesen ki kell töltenie egy nő életét, azaz nem maradhat semmi energia munkára, az egyben azt is mondja, hogy több gyereket se vállaljon se ő, se senki, hiszen akkor nyilván arra sincs több idő.
Dúró Dóra - Morvai Krisztina mellett - erről is beszélt pár hete a nők közéleti szerepvállalásáról tartott parlamenti vitanap jobbikos vezérszónokaként:
"Úgy gondolom, hogy a nők legfontosabb és legszebb hivatása az anyaság. Egy nő nem akkor veszít többet, ha a családalapítás miatt a munkahelyén nem jut előbbre vagy a politikában nem tud magas pozícióba kerülni, hanem akkor veszít, ha nem tapasztalja meg, milyen csodálatos érzés anyának lenni. Ekkor veszíti el a nőisége lényegét. Ha nincsenek gyermekeink, nincs kiért dolgozni sem, és ez össznemzeti szinten is igaz. Emiatt kell megbecsülnünk különösen azokat a nőket, akik a főállású anyaságot választják hivatásuknak, és annak szentelik egész életüket, hogy nagy családjukról gondoskodjanak.
A magyarság ilyen drasztikus arányú fogyása mellett elsődlegesen erről kell beszélni, ezért a Jobbik népesedési vitanapot kezdeményezett tavaly, amire sor is került itt az Országgyűlésben. Fontosnak tartom tehát, hogy egy ilyen kissé belterjes, női vita napirendjét egy kicsit tágítsuk, hiszen a nők tömegeinek nem az a problémája, hogy nem lehet képviselő, hanem sokkal inkább az foglalkoztatja őket, hogyan tudják a gyermekeiket tisztességgel és anyagi biztonság mellett felnevelni.
A gyermekvállalások számára kedvezően hat, hogy a XXI. században az anyaság megélése nem kell hogy azt jelentse, a nő minden másról lemond. A technikai vívmányoknak és a nők leleményességének köszönhetően azok az anyák, akik felelősen vállalnak gyermekeket, munka mellett is tisztességgel fel tudják nevelni őket, míg sajnos elsősorban a cigány családoknál hiába van otthon akár mindkét szülő, a gyermek nem kap megfelelő törődést. Erre világít rá az a kérdőíves felmérés is, amely a Nemzeti Erőforrás Minisztérium és a Tárki közösen jegyzett kötetében jelent meg idén. Ebből ugyanis kiderül, hogy azzal a kijelentéssel, hogy egy dolgozó anya ugyanolyan meleg és szoros kapcsolatban lehet gyermekeivel, mint egy olyan anya, aki nem dolgozik, a nők 75 százaléka, a férfiak 72 százaléka értett egyet. Azzal viszont, hogy a család élete megsínyli, ha a feleség teljes munkaidőben dolgozik, már csak a nők 38 százaléka, a férfiak 36 százaléka azonosul. Tehát az emberek tapasztalatai azt mutatják, hogy a dolgozó nők is megfelelő gondoskodást nyújthatnak gyermekeiknek.
A kérdés terjedelmes szakirodalma az utóbbi években figyelemre méltó átalakulásról számol be: míg harminc éve a nők magasabb munkaerő-piaci részvétele még alacsonyabb termékenységi mutatóval járt, ez mára megfordult. Tehát ahol az anyákat továbbra is kizárólag gyermekgondozói szerepükben támogatja az állam, ott csökken a népszaporulat. Egy nőnek gyermekei születése után is az élete része lehet például egy egyházi asszonykórus, egy civil szervezeti tisztség, a politika vagy a sport - akár versenyszerűen is, gondoljunk csak Janics Natasára, aki néhány hónapos babája mellett is olimpiai bajnoki címvédésre készül. Ha ugyanis egy-két gyermek megszülése után azt a látszatot keltjük a nőkben, hogy az életükbe nem fér bele más, nem fér bele több, akkor hogyan várhatjuk el, hogy még egy-két gyermeket vállaljanak? Sokkal inkább a segítséget kell megadni nekik ahhoz, hogy ez a - ha fogalmazhatok így - közérdekű álmuk valósággá váljon."
(Új Ász nyomán)