Keszthelyen nem esik a hó és nem csúsznak az utak. Talán a Fradi is képes lesz elverni az Újpestet és nem a stadionon kívül lesz matek. Mondjuk a komoly márászkodás 1990 után lett divat. Addig sem rajongott a két tábor egymásért, de a skacok valahogy kordában tartották az indulatokat.
A tegnapi borvacsora végére már nem emlékszem, de az elején remek borokat ittunk, mondhatni Kánaán volt nekem. Bussay Esküvé, Olaszrizling, Rajnai Rizling, Tramini, Pinot Noir, Szürkebarát meg valami másik veresbor. Na az tette be a kertkaput nálam. Meg a báránysült. Nagyjából két éve nem ettem bárányhúst, igen ízletes volt. Bálint Natáliának meg zseniális hangja van. Szerintem nem merik meglépni a zárt kapus Magyar - Románt. Csurival is azt dumáltuk, nem jó az nekik, ha 100 ezer arc egyben van. Masszív arcok. A diósgyőri, debreceni, újpesti, ferencvárosi, egerszegi, győri, szombathelyi srácok egyben nagyon nagy erőt jelentenek. Meg kell osztani őket. Mondom, 1990 előtt nem voltak bebandázsolt szurkolók a meccseken. Egy-két pofon elcsattant, de nem voltak kődobálások, nem volt rendőrverés.
Mondjuk nem volt már-már vallási szertartás a levitézlett politikusok évértékelő beszédje sem. A minap is tanúi lehettünk, ennek a Mesterházy gyereknek elképesztően megcsinálták a karrierjét, meg persze a csatlósoknak is. Az egész szeánsz külsőségében olyan volt, mint egy hitgyülis jamboree. Minden mozzanata, minden hangsúly, minden gesztus előre megtervezve. Ördögi módon működött is a dolog. Szó szerint démonizáltak 12 ezer embert a helyszínen és több százezret a képernyők előtt. Természetesen nem tartozom közéjük, de értem már lassan, mivel tudják markukban tartani a tömeget. Észérvek nincsenek, de nem is kell. Hithű kommunistaként elég megnevezni az ellenséget. Őt kell gyűlölni. Csak hát most van egy kis bibi. Ott a Vona meg az Orbán. Az már nem egy, hanem kettő. A Vonát nem lehet nevén nevezni, hisz ő még nem hibázott, ezért őt nemes egyszerűséggel elég radikálisnak, nácinak, fasisztának, szélsőjobbnak stb. nevezni.
Mert a Vonához nem kötődik negatív emlék. A "mesterházihoz" sem. Még. Ezért lett ő a jelölt. A másik két paprikajancsi (a libás meg a Pinokkió) begyűjti majd a voksokat, de mindketten Mesterházy szekerét tolják, akitől igaz magyar ember még az Attila nevet is elvenné. Orbánviktoroznak. Ellenségként emlegetik. Ők. Akik a magyarság legfőbb ellenségei. Pont Orbánt cseszegetik. Aki egy tőről fakad velük.
Brazsil Jóska bora is zseniális ám, nem csak a Bussay-féle nedvek. Az olaszrizlingje nem annyira fűszeres, de legalább olyan karakteres cucc. Aranysárga színű kincs. Szó szerint kincs, mint a magyarság. Az erő, ami egyben tart. A tegnapi asztaltársaságban mindenki magyar volt. Katolikus, ateista, muszlim és Buddha-követők. Négyen négyféle világnézet hívei. Egy rossz szó nem hangzott el. Érdekes.
A Nyakó azért ott volt a háttérben a csarnokban. Az emeszpés misén. Mert ez az volt. Ateista mise. Nem nagyon előtérbe helyezve, de ott volt. Az éhező politikus. A Nyakó. A pártkatona. A sétálójancsi, aki Paprika István is lehetne. Mondjuk a kampányfilmet elqrták a szegfűs fiúk. Nem kicsit, viszont nagyon. Nem tudom, észrevette-e valaki, de eltűnt a szegfű. Már csak a piros alapon fehér felirat maradt. Szegény nagyapám hogy élvezné, ha tényleg megvernénk az Újpestet. A csarnokos misétől hányingere lenne...
Rács Balázs Gergely
(A szerző olvasónk)
(A szerző olvasónk)
Kapcsolódó:
