Keszthelyen nem csúsznak az utak, masszív plusz nyolc fok van (Celsius), gyenge északi szél fúj, olyan egyes, kettes lehet. Tünti nincs. Érdeklődés hiányában elmaradt. Keszthelyen. Pesten van tünti, de már nem mernek százezres tömeget hazudni. Már nem megy az utcáraterelés, a mondvacsinált hőbörgés.
Megy helyette a Che Guevara-zászló, meg az EU-zászló. Annak az EU-nak a zászlaja, amelyik könnyesre szoptatta már nemzetem, és annak a "csegevarának" orcájával díszített lobogó, aki tízezrek ártatlan legyilkolásáért bűnös, aki egy egész nemzedék számára a sztálinizmus, majd utána a maoizmus élharcosa volt és maradt. Értelmiségi fiatalok bohó tudatlanságból népszerűsítik az arcát, ahogyan a Nike Airt és a Fila táskát egykoron. Csak az már megyen kifele a divatból, Che Guevara pedig lassan hőssé válik a "demokráciáért" küzdők elitjében. A zsarnokság kutyája vagy épp maga a zsarnok. Vagy a zsarnok ellen küzdő forradalmár. Vagy az agresszor érdekében küzdő ügynök. Egyik sem dicső cím. De zászló az van. Aki Árpád-házi zászlóval vonul a tényleges szólásszabadság jegyében az náci. Fasiszta. Csak mert nem sodródik az árral. Csak mert penge. Mert ugye Radics Bélától tudjuk, a halak az árral úsznak, a pengék hasítják a vizet. Morrison szerint csupán a gyíkok szabadok. Meg az újságíróink, politikusaink. Utóbbit persze nem Morrisontól tudjuk. Olyan szabadok, hogy fel sem foghatjuk. Szabadon hazudnak következmények nélkül, szabadon manipulálják a közvéleményt. Közben Herculesek repkednek éjszakánként - már egyáltalán nem is álcázva - a balatoni égen. Hozzák a vasat, az emberanyagot. Nem sokat. 2 hét alatt alig ötezer gyilkost.
Szerintem a jó paprikás krumpli lényege a megfelelő alapanyok megléte. Füstölt szalonna, füstölt szárazkolbász, hagyma, fokhagyma, lecsópaprika, paradicsom, só, tört feketebors, cukor, tört pirospaprika no és krumpli. A szalonnát üvegesre pirítjuk a kolbászkarikákkal, apróra vágott vereshagymát dobunk rá, majd a kockázott lecsópaprikát, a paradicsomot, a zúzott fokhagymát, egy csipet cukrot, a tört paprikát, a tört borsot összerottyantjuk és felöntjük vízzel. A képviselőink például olyan tökélyre vitték a szabadságot, hogy senkinek nem tartoznak semmilyen beszámolással, nem büntethetőek, nem visszahívhatóak. Mitöbb maguknak határozzák meg a javadalmazást, kedvezményeket. Putyin a nyugati világ szerint nem demokrata. Nem szabad ember. Ugyan erről a krími népességet a nyugat sosem kérdezte, de eldöntötték, hogy ők nem szabadok. Fel kell őket szabadítani. Ahogyan a sztálini szovjet veres hadsereg felszabadította például hazánkat. Azt is nyugaton döntötték el. Ha hiszi az olvasó, ha nem. A "felszabadításunkról" mostani barátaink döntöttek. Szükségünk volt szabadságra, megerőszakolt nők százezreire, nemi betegségekre, nem kívánt terhességekre, egy életre megnyomorított lelkekre, ártatlanul legyilkolt, hazájukat szerető aggastyánokra, becsületes férfiakra. Ahogyan szüksége volt Palesztinának is a gyámkodásra. A terrorizmus elleni harcban foszforbombákkal túlvilágra küldött terrorista csecsemőket és agg, mozgásképtelen embereket kiirtó felszabadítókra. Szükség van rájuk Líbiában, Szíriában, Afganisztánban. Irakban. Iránban most nincs rájuk szükség. Amióta Putyin visszavette a Krímet, azóta - nem tudom feltűnt-e -, nos azóta Irán nem gyárt atomfegyvert, még a CNN szerint sem. A BBC is ezen a véleményen van. A BBC, a "vélemény szabadságának etalonja". Eltűnt Irán atomfegyver iránti vágya ahogyan például az AIDS, a H1N1 vagy a kergemarhakór. Jött helyette az ebola. Meg Putyin.
Figyeljünk nagyon arra, hogy a tört paprikát úgy adjuk a kajához hogy lehúzzuk előtte a lángról az egészet. Legyen forró a cucc, de ne rotyogjon. Utána vissza a lángra, legalább 25 percig főzzük, előtte felöntjük majd adjunk mindig megfelelő mennyiségű vizet a fövéshez. Dobjuk rá a burgonyát, főzzük puhára, ízesítsük, majd amikor megfőtt, 5-10 percre hagyjuk állni fedő alatt. Tartsuk az 5-10 percet. Ha tovább hagyjuk főni, izzadni a levében, akkor megette a fene az egészet. Akkor fogunk kapni egy olyan ételt, ami túlfőtt, túlhevült, mégsem az igazi. Mint a generációm. Bizonyos szempontból puhák lettünk, bizonyos szempontból kemények. Semmiképpen nem jók. Megvezetnek minket "Jóbarátok" nagykövetségi ügyvivőként, néhányunk csótány módjára a hatalom szolgálatába állt és itt nem a hatalommal van a baj. Azzal az értékrenddel van baj, amire már ember nincs aki rámondaná: na ezek fasza gyerekek! Nem vagyunk fasza gyerekek. 1989-ben nem tettünk semmit, 1994-ben sem tettünk semmit. Az egész kibaszott parlamenti bagázst mindkét évben egyszerűen fel kellett volna koncolnunk. Nem tettük. Gorenje hűtőért rohangáltunk Oberwartba bazmeg, ma meg párizsis kiflire nincs lé.
Csemege uborkával és egynapos barna kenyérrel fenséges a paprikás krumpli, ha akad mellé csípős cseresznyepaprika, az maga a tökély. Száraz fehér nagyfröccsöt javaslok hozzá, de ésszel. Ha túl sok a fröccs akkor a végén vizelési inger kapja el az embert. A tv-ből tudjuk, ha nincs "prosztamolúnó" akkor bezony behugyozik minden középkorú úr. A nőknek ezügyben inkontinenciabetétet ajánlanak. Annak idején 1986-ban az iskolám előtt álló szovjet emlékművet kellett lebrunyálnom kényszerből. Meg is mondtam a kiérkező rendőrnek, hogy sajnos egészségügyi gondjaim vannak, nem tudom magamban tartani azt aminek távoznia kell. Nem nagyon hitt nekem. Pedig a mai napig így van. Kíváncsi leszek az új sereg, a jövendő "felszabadító bőrnyakú sereg" emlékére majdan felhúzandó emlékművek láttán előjön-e a vizelettartási probléma? Vagy csupán megfordul majd a fejemben aggastyánként - ha megélem - Boris Vian, Vernon Sullivan álnéven írt regényének címe és már egyszerűen csak annyit tudok mondani: köpök a sírotokra....
Rács Balázs Gergely
(A szerző olvasónk.)
(A szerző olvasónk.)
Kapcsolódó:
