Hol volt, hol nem volt... volt az Amerikai Egyesült Államokban, a demokraták és másként szexualizálók örökös hivatkozási alapjául szolgáló csoda országában egy keresztény cukrászda, aminek a tulajdonosai saját belső működési szabályzatukra hivatkozva nem akarták kielégíteni egy ferde hajlamú pár kérését. Nagy felháborodás lett az ügyből, hiszen a nyugati kapitalizmusban a vevő (legyen bármily deviáns) mindig az első, vásárláshoz való jogosultságát eképpen korlátozni is szigorúan tilos.
 Illusztráció |
Ebben az esetben a kérdéses cukrászda a saját, keresztény ihletésű vallási dogmákra épülő szabályzatára hivatkozott, mely szabad vallási meggyőződést az USA alkotmánya a szólásszabadsághoz hasonlóan ugyancsak kiemelt védelemben részesíti. A cukrászda tehát működési szabályzatának megfelelően utasította rendre a végbél rendellenes felhasználásának híveit, akik természetesen nem nyugodhattak bele a szerintük diszkriminatív döntésbe, és végül a lobbistáik (meseország genderhősei) erőfeszítései ellenére csatát vesztettek! Ha az államok alkotmánya nem részesítette volna kiemelt védelemben a vallási meggyőződés szabadságát, a cukrászda tulajdonosainak nem lett volna jogalapjuk elhajtani a szexualitásról másként gondolkodó vevőket. Mert az államok törvénye nem tűrheti, hogy a vásárlók egy bizonyos köre pusztán sajátosan deviáns szexuális szokásainál fogva szoruljon ki az elérhető szolgáltatások szabad igénybevételétől. Tehát a cukrászda tulajdonosai végül csak azért úszták meg a felelősségre vonást, mert szerencséjükre a vallásszabadság gyakorlása a szólásszabadsághoz hasonló mértékű alkotmányos védelmet élvez.
A Facebook még ilyen mértékben sem gyakorolhatna önkényt, nem válogathatna vevő és vevő között, hiszen a szolgáltatáshoz való szabad hozzáférést - mivel azt magasabb rendű törvény garantálja - saját belső szabályzata alapján nem korlátozhatja. Így nem hozhat olyan belső szabályokat, amik mondjuk hajviselet, vallás, szexus, esetleg vélemény (!) alapján szelektálnak a vevők (jelen esetben felhasználók) között. Amit a Facebook kínál, az egy szolgáltatás. Létrehozhat ugyan belső szabályzatot, de nem gyakorolhat a törvénnyel ellentétes önkényt, így a szolgáltatásához való hozzáférést sem kötheti olyan szabályokhoz, amiket egyébként a törvény maga nem szentesít. A javak (áruk) szabad mozgása, a vásárlás joga egy piacgazdaságban mindenkit megillet. Amennyiben a Facebook törvénysértésről értesül (ilyen lehet a gyűlöletbeszéd), köteles értesíteni a hatóságokat, de mivel maga nem hatóság, így jogerős bírói ítélet nélkül nem járhat el például a szólásszabadság védelme érdekében sem! Hogy mindenki megértse, jogállamban csak a bíróság korlátozhat, más senki!
Azzal, hogy a Facebook jogerős bírói ítélet nélkül eltilt embereket a szolgáltatás igénybevételétől, hatóságot játszik. Hiába szajkózzák egyesek, hogy a belső szabályzatára hivatkozva teszi ezt, a keresztény cukrászda példája mutatja, hogy hosszas jogi huzavona után végül csak azért nem ítélték el a tulajdonosokat, mert az amerikai alkotmány szigorúan védi a szabad vallásgyakorlást. Ellenkező esetben a keresztény cukrászda tulajdonosainak bizony eleget kellett volna tenniük a deviáns pár kérésének, függetlenül attól, hogy ők maguk nem értenek egyet a seggbekuki intézményével. A Facebook sem állíthat fel olyan belső szabályzatot, ami ellentétes azzal a törvényi kerettel, amely felé engedelmességgel tartozik. Csak hát a kibertér egy szürke zóna, így az ott lévő cégek sikeresen vonják ki magukat a törvény hatálya alól, miközben úgy játszanak hatóságot, hogy arra törvényi felhatalmazásuk egyébként nincs. Az árucikkekhez, szolgáltatásokhoz való hozzáférés szabadságát törvény garantálja, azzal ellentétes szabályozást sem a Facebook, sem egyik másik cég nem hozhat különutas belső szabályzat címén. Ha pedig törvénysértést gyanít (például gyűlöletbeszéd formájában), felettes szervhez, rendőrséghez, bírósághoz kell fordulnia, mert önmaga nem rendelkezik arra vonatkozó jogosítványokkal, sem joghatósággal, hogy valakit a szolgáltatáshoz való szabad hozzáférésében korlátozzon.
Nagyon fontos megérteni, hogy a kígyó méregfogát (belső szabályzatra hivatkozásul gyakorolt önkény) nagyon könnyen ki tudnák húzni a jogalkotók, amíg viszont a Facebook nincs arra kötelezve, hogy minden országban, aminek az internetes infrastruktúráján keresztül jelen van (ilyen Magyarország is, hiszen a Facebook lokalizáltá válik például nyelv és hirdetések tekintetében) hozzon létre kirendeltséget, addig nem lehet érdemben felelősségre vonni. Az nem elég, hogy az EU-n belül Dublinban kirendeltséggel bír, működési feltételéül kellene szabni, hogy amennyiben a szolgáltatása lokalizáltá válik (úgy a hirdetések, mint a nyelv tekintetében), kötelezően hozzon létre adott országban is kirendeltséget. Ebben az esetben a Facebook elveszítené globális jellegét, és a helyi törvényekhez is alkalmazkodnia kellene. Ez többek között egy sor adózási kötelezettséget is magával hozna, ami jelenleg rendre elmarad (kivétel a magánhirdetések) hiszen a Facebook (lévén, hogy semmi nem köti Magyarországhoz), nem kötelezhető sem helyi adózásra, sem adóbevallásra, sem a törvényeknek alávetett működésre. Ezt az állapotot meg kell szüntetni! Ha a Facebook bevételt generál a regisztrált magyar felhasználók után, fizessen!
 Plakát 1928-ból - a kígyó ugyanaz, csak a marxista bőrét cserélte liberálisra |
Nyugodtan mondjuk ki a nyilvánvalót a cenzúra tekintetében: a Facebook nem hatósági szerv! Magyarországi működésének feltételéül kellene szabni, hogy rendelkezzen törvényesen bejegyzett kirendeltséggel, másként nem lehet rá kiterjeszteni a hazai szervek joghatóságát és törvényi felügyeletét. A Facebook bírói döntés nélkül már most sem korlátozhatná a szolgáltatásához való szabad hozzáférést, ahogy nem gyakorolhatna olyan önkényt se, ami alapján bírói ítélet nélkül tilt el embereket a szolgáltatás igénybevételétől például a gyűlöletbeszéd elleni "szent" harcra hivatkozásul. Hiába a belső szabályzat, a gyűlöletbeszéd egészen addig csak egy szubjektum, amíg arról jogerős bírói döntés nem születik. Jelentse a hatóságnak ha bármilyen törvénysértést szimatol az egyébként hatalmas, elefánt méretű ormányával, majd pedig ha arra felszólítja a hatóság, tegyen eleget törvényi kötelezettségének, és távolítsa el a törvénysértő tartalmat! Ezt a jogelvet ideje lenne átültetni a gyakorlatba is, és az internet egészére kivetítve alkalmazni, mert nem engedhetjük meg, hogy az internet, ami az évek során a legerősebb (politikát és más társadalmi viszonyokat befolyásoló) hatalmi ággá nemesült, korlátok nélkül gyakoroljon önkényt a felhasználók felett. Nem engedhetjük meg, hogy egy göthös moderátor, akit semmiféle törvény nem jogosított fel az ég egy adta világon semmire, hatóságot játszva tiltson el minket a szolgáltatáshoz való szabad hozzáféréstől. Véget kell vetni a netes moderáció önkényének, és azt szigorú feltételekhez kell kötni, mert itt bizony virtuális javakról van szó, mérhető értékkel bíró szolgáltatásokról, amiktől ha önkényesen, jogerős bírói ítélet hiányában tiltanak el, azzal komoly jogsérelmet okoznak a felhasználóknak.
Ezek a dolgok nincsenek megfelelően szabályozva, és mi már teljesen természetesnek vesszük, hogy egy göthös moderátor a mi szellemi tulajdonunkat csak úgy kitörli a Facebookról. De ez már régen nem a közösségi médiáról szól, hanem arról a tényről, hogy az IT szektor általam megvetett emberei Istent és hatóságot játszva, magukat valami erkölcsi felsőbbséggel felkenve szabadultak el az online térben, miközben legtöbbük még a saját nemi identitását is képtelen meghatározni. Ezek az emberek tartják kezükben az életünk online vetületét, miközben arra semmilyen törvényi felhatalmazással nem bírnak. A valóságban évszázadokon keresztül harcoltunk azért, hogy például egy földesúr vagy egy király ne gyakorolhasson felettünk önkényt, hanem legyen bíróság, hatóság, valami olyan hatalmi rendszer, ami demokratikus pilléreken áll, tehát a nép által is ellenőrizhető és számon kérhető. Erre jön az internet, amit birtokba vesz néhány széplelkű programozó, akikben ott munkál a sértettség, és akik úgy döntöttek, hogy az általuk üzemeltetett online térben márpedig nem lesznek érvényesek azok a regulák, amiket az emberek a valóságban jogok és kötelezettségek címén kivívtak a szélesebb társadalom számára. Ez az önkény olyan kiszolgáltatottságot eredményezett, ami a valóságban már régen nincs. És az online tér olyan mértékben ken fel bizonyos (többnyire baloldali, szexuálisan deviáns, tehát logikus gondolkodásukban sérült) csoportokat és embereket, hogy azok szó szerint hisztériarohamban törnek ki, ha valaki megálljt parancsolva szeretné a valóságban is alkalmazott demokratikus jogelveket viszontlátni az online tér működésében.
Nincs mese, rá kell törni az internetre az ajtót. Be kell rontani a szobába, ki kell szellőztetni az áporodott légkört. Ki kell nyitni az ablakokat. Átláthatóvá, ellenőrizhetővé kell tenni a működést. Meg kell szüntetni a bírói ítélet nélküli moderáció gyakorlatát. Totális törvényi kontroll alá kell venni a közösségi médiát, vagy ha most feladjuk, és elfogadjuk, hogy az online teret márpedig eluralták a mindenről másként gondolkodók, azzal gyakorlatilag lemondunk úgy az önrendelkezésről, mint az egyéb évszázados demokratikus jogi vívmányainkról is. Most kell cselekedni, mert nem lesz holnap! És az sajnos nem megoldás, hogy a Facebook esetén visszavonulót fújunk, aztán átmegyünk egy lazábban ellenőrzött platformra, hátha ott nem érnek minket utol az emberféltés és jogvédelem CEU-s majmai. Miért mi meneküljünk? A vadat be kell törni. Ha nem lehet betörni, nem hagyjuk garázdálkodni az emberek lakta világban, hanem leöljük, vagy korlátok közé szorítjuk. Én úgy vélem, hogy a Facebook egy megvadult - paripának nem nevezném, tulajdonosi köre okán jobb szó rá a patkány -, szóval egy megvadult patkány, amit nem szabad engedni, hogy a magtárban szabadon garázdálkodva lehugyozza kezünk értékes gyümölcsét, ami a valóságban a törvényi garanciákban öltött testet. Ezt a harcot sajnos nekünk kell megvívnunk, mert más nem fogja helyettünk megvívni. Az eljövendő generációk ugyanis teljesen természetesnek fogják venni, hogy életük minden mozzanatát hitványabb emberek tartják irányításuk alatt. A felelősség a miénk, ideje elővenni a patkányölő szert, vagy ha kell, lángszóróval kifüstölni az online térből azokat, akik hitványabb erkölcsi minőségük ellenére játszanának társadalommérnökösdit a Föld valamennyi lakójával, miközben erre senki nem hívta el őket!
Aláírás helyett:
szerintem nagyon sokan, de egészen biztos, hogy nem kevesen
Korábban írtuk:
