Egyetemi diplomám van az ókori, középkori és kora újkori történelemből, de hiába keresek, nem találok történelmi példát arra, hogy egy kicsiny, alacsony népességű, nagyrészt természeti erőforrásokat nélkülöző állam képes lett volna valaha is irányítani egy nála sokkal nagyobb hatalom tevékenységét. Márpedig Izrael ellenőrzi az USA gazdaságát, oktatási rendszerét, médiáját, és legfőképpen persze kül- és nemzetbiztonsági politikáját. A kis Izrael parancsol, és az Egyesült Államok, a nagyhatalom pedig engedelmeskedik. Ez a különleges kapcsolat szülte meg a „farok csóválja a kutyát” kifejezést.

Kétségtelen, Izrael olyan erőforrással rendelkezik, amely a világ legtöbb nemzetállamában szokatlannak tekinthető: az elképesztően gazdag és befolyásos, vallásos „diaszpóra” hálózatával, amely kész korrumpálni a kormányokat a zsidó állam érdekében. A politikusokat könnyen megvehetik zsidó milliárdosok, ahogy Donald Trump elnök esetében is történt, aki állítólag 100 millió dolláros kampányadományt kapott többek között Miriam Adelson izraeli kaszinómágnástól, cserébe azért, hogy Tel-Aviv szabad kezet kapjon a Gázai övezetben és Ciszjordániában, beleértve a terület teljes annektálását és a lakosság deportálását is a palesztin állam létrehozásának megakadályozása érdekében. Az Egyesült Államokban a cionista lobbi egy sor olyan elnököt állított az ország élére, akik rettegtek Izrael akaratával és érdekeivel szembeszállni, valamint egy olyan Kongresszust hozott létre, amelyet megvásároltak és manipuláltak olyan háborús bűnösök kénye-kedve szerint, mint amilyen Benjamin Netanjahu. Még az amerikai alkotmány sem nyújt védelmet Izrael érdekeinek mindenek fölé helyezésével szemben, mivel az első alkotmánykiegészítésben kinyilvánított szólásszabadsághoz való jogot korlátozza az az értelmezés, mely szerint a zsidó állammal szembeni bármilyen kritika eleve „gyűlölet-bűncselekménynek” minősül.

Ez a teljesen természetellenes kapcsolat – amely rendkívül költséges az Egyesült Államok számára, és káros a valódi érdekeire nézve – azonban szerencsére kezd egyre inkább láthatóvá válni, immár az átlagszavazó számára is. A közvélemény-kutatások szerint a legtöbb amerikai ellenzi mindazt a szörnyűséget, amit Izrael tesz a palesztinokkal, azonban Donald Trump elnök és az általa magas tisztségbe kinevezett bohócok mind cionisták, őket nem rendíti meg a tömegek véleményének változása. Remélhetően a novemberi választásokon a szavazók határozott üzenetet küldenek a politikusoknak.

Egy nemrégiben adott interjúban arról beszéltem, hogy az Egyesült Államok számára az egyetlen valódi nemzetbiztonsági fenyegetést Izrael jelenti, mivel a zsidó állam ismételten teljesen rossz, saját érdekeivel elentétes döntésekre kényszeríti Amerikát. A politikusok és újságírók, amikor az „USA első számú ellenségét” keresik a világban, tekintsenek csak Izraelre. Azonnal el kellene határolódni az zsidó állam politikájától! Az Egyesült Államokat veszélyeztető állítólagos fenyegetésekkel kapcsolatos elemzések nagy többsége hamis, céljuk pedig nem más, mint elterelni a figyelmet a valós problémákról, így például arról, miképpen viszonyuljunk Izraelhez és a mindenható zsidó lobbihoz. Melyet a „megváltásra szomjazó” keresztény cionisták is erősítenek, akik átvették az uralmat az USA kormányzatának jelentős része felett. Sajnálom, Marco Rubio, de Oroszország, Kína, Irán és Venezuela nem fenyegeti az Amerikai Egyesült Államokat! Ezzel szemben az izraeliekkel folytatott haláltánc folytatása valószínűleg Amerika teljes romlásához vezet.

Szomorú igazság, de az Egyesült Államok semmit sem nyer Izrael kiszolgálásával. Azonban annál többet veszíthet. Amikor jómagam fontos kormányzati pozíciókat töltöttem be a CIA európai és közel-keleti állomásain és bázisain, gyakran hallottam amerikai politikusokat arról beszélni, hogy Izrael (a Moszad) csodálatos hírszerzési információkat osztott meg, amelyek biztonságosabbá tették Amerikát. Az igazság egészen más volt. Saját szememmel láttam ugyanis izraeli forrásokból származó jelentéseket, melyek mind üres fecsegések voltak, és semmi más céljuk nem volt, mint az arabokat és az irániakat rossz színben feltüntetni, különböző nem létező „fenyegetések” kitalálásával. Az ilyen típusú információk, például a zsidó neokonok által terjesztett vádaskodások az iraki tömegpusztító fegyverek létezésével kapcsolatban, vezettek az USA számára semmiféle veszélyt nem jelentő bagdadi rezsim elleni háborúhoz, amelyben hozzávetőleg 600 ezer iraki veszíthette az életét. A legújabb fejlemények is rávilágítanak arra, mennyire mérgező az USA Izraelhez fűződő kapcsolata. De már régebben is történtek álnok cselekedetek: gondoljunk az USS Liberty elleni 1967-ben történt, 34 tengerész halálát követelő támadásra. Továbbá máig él a gyanú, hogy Izraelnek szerepe volt mind Kennedy elnök meggyilkolásában, mind pedig a 2001. szeptember 11-i terrortámadásban. Mindkét döbbenetes bűncselekmény nyomozását mellékvágányra terelték, számos információt pedig egyszerűen elhallgattak a közvélemény elől.

Ezzel szemben Izrael nem habozik amerikaiakat ölni: gondoljunk csak a palesztinok mellett kiálló Rachel Corrie-ra vagy éppen Shireen Abu Akleh újságíróra. Mindkettőjükkel az izraeli hadsereg katonái végeztek. Az amerikai nagykövetség egyik esetben sem követelt magyarázatot az izraeliektől. Ez év júniusában Izrael úgy döntött, megtámadja Iránt, és meggyőzte Donald Trump elnököt, hogy csatlakozzon az agresszióhoz, mivel Irán állítólag titokban nukleáris fegyverek létrehozásán fáradozik. Csakhogy a vád nem volt megalapozott. Izraelnek természetesen van saját titkos nukleáris arzenálja, sőt az úgynevezett Sámson-opció keretében atomfegyvereinek bevetésével is fenyegetőzött. Így az Egyesült Államok, Izrael kedvét keresve és Tel-Aviv akaratának megfelelően, folytatta az izraeli támadást, és kiválasztott célpontokat támadott Iránban. Az egész akció ismételten csak újabb hazugságokhoz vagy éppen tudatlanságból fakadó megnyilatkozásokhoz vezetett: Trump az iráni nukleáris fegyverek létrehozását szolgáló állítólagos létesítmények megsemmisítésével hencegett, de persze amit mondott, nem volt igaz. Mit nyert tehát az USA a perzsa állam elleni támadással? Ismét „semmit”, viszont az Egyesült Államok agressziót hajtott végre, ezzel bűncselekményt követett el, elköltött továbbá hozzávetőleg 1 milliárd dollárt, és tette mindezt kizárólag Izrael megnyugtatása érdekében.

Nemrégiben Izrael egy lakóépületet bombázott Dohában, Katar fővárosában, azzal a céllal, hogy megölje a Hamász tisztviselőit, akik a gázai tűzszünetről akartak tárgyalni az izraeliekkel. A tervezett megbeszéléseket állítólag Washington támogatta és „garantálta”, most azonban úgy tűnik, Trump, illetve munkatársai Izraellel szövetkeztek a Hamász képviselőinek meggyilkolása céljából. Az Egyesült Államoknak Katarban, Al Udeidben van a legnagyobb légibázisa a Közel-Keleten, ahol 10 ezer amerikai katona állomásozik. Rejtélyes módon a bázis radarját és légvédelmi rendszerét kikapcsolták, amikor az izraeli repülőgépek közeledtek a célponthoz. De vajon ki adta ki a parancsot az amerikai katonaság számára a rendszerek kikapcsolására? Továbbá a támadó izraeli repülőgépeket is fel kellett tankolni, hogy a támadás után visszatérhessenek bázisaikra. Mivel a Brit Királyi Légierő tankerei tartózkodtak a környéken, minden bizonnyal azok segítségével hajtották végre ezt a feladatot. A katari katonai akcióról rendelkezésre álló információk alapján egy izraeli-amerikai-brit terv körvonalai bontakoznak ki, amelynek célja a tűzszünet minden esélyének ellehetetlenítése volt a Hamász küldötteinek megölésével egy biztonságosnak hitt országban.

És mit nyert a Katarban történt agresszióval az Amerikai Egyesült Államok? „Semmit!” Pontosabban szólva: annyit ért el, hogy a Washingtonnal szembeni világszerte tapasztalható gyűlölet hatalmas mértékben nőtt Izrael alázatos kiszolgálása miatt! És akkor még ott van maga a népirtás Gázában. Amennyiben továbbra is kétségeink lennének Donald Trump valódi szándékaival kapcsolatban, idézzük emlékezetünkbe Benjamin Netanjahu szavait, aki hangsúlyozta: kormánya az USA teljes támogatását élvezi abban a tekintetben, hogy azt tegyen Gázában, amit akar, ezen kívül, mint mondta, „nincsenek részmegállapodások a Hamásszal, teljes erővel haladunk előre”. De elképzelni sem tudom, az átlag amerikaiaknak miféle előnyük származik az emberiség elleni bűncselekmények elkövetéséből a Gázai övezetben. Holott egyetlen telefonhívással meg lehetne állítani a borzalmakat, ha Donald Trumpnak akár csak egy cseppnyi együttérzés is rejtőzne valahol abban az üres fejében. Sajnálatos módon az Egyesült Államok teljes mértékben bűnrészes a Gázában zajló atrocitásokban, a világ pedig tisztán látja, mi történik. Az USA még a mészárláshoz szükséges fegyvereket is biztosítja Izrael számára. Van abban egy bizonyos irónia, hogy Washington finanszírozza annak az államnak a háborúját, amely ingyenes orvosi ellátást és ingyenes felsőoktatást biztosít saját állampolgárainak, miközben az amerikaiaknak ugyanezek a lehetőségen nem állnak rendelkezésükre. Mondhatnánk persze, elvétettük valahol a prioritások sorrendjét, azonban valójában inkább az USA fölött az élet majd minden területén gyakorolt izraeli uralom egyik megnyilvánulási formájáról beszélhetünk.

Végül, egy további bizonyítéka Izraelnek az Egyesült Államok felett gyakorolt hatalmának tényére, hogy Washington a közelmúltban blokkolta az ENSZ Közgyűlésének New York-i megnyitó ülésére érkező palesztin diplomaták vízumainak kiadását, valamint nem hajlandó elfogadni a Palesztin Hatóság által kiállított útleveleket. Az Egyesül Államok ismét csak Izrael akaratát hajtja végre, amely ugyanis lehetetlenné kívánja tenni a palesztinok számára, hogy a nemzetközi fórumokon érveljenek saját államuk megteremtésének szükségessége és a velük szembeni tisztességes bánásmód mellett. És mit nyer a palesztin diplomaták beutazásának akadályozásával az Egyesült Államok, amely elméletileg támogatja a kétállami megoldást Izrael/Palesztina számára? Semmit.

Látva a borzalmakat, sokan gondolják, bármi megtörténhet. A szerdán meggyilkolt konzervatív aktivista, Charlie Kirk állítólag elkezdte bírálni Izraelt, ezután azonban fenyegetéseket kapott, így testőröket fogadott fel. De, mint látjuk, hiába. Ennek és más fejleményeknek az eredményeként egyre többen fejezik ki a véleményüket: valamit tenni kellene, mert Izrael sokak számára fenyegetést jelent, mert teljesen felelőtlenül viselkedik, és „titkos” nukleáris fegyverekkel rendelkezik, amelyeket egyes vélemények szerint kész lenne bevetni. Az „Együttműködés a békéért” elnevezésű kezdeményezés keretében Tel-Aviv ENSZ-tagságának felfüggesztését és a népirtás megállítása érdekében egy nemzetközi védelmi erő Gázába telepítését javasolják a Közgyűlés számára. Az indítvány megfogalmazói szerint a zsidó állam nem vehetne részt az ENSZ intézményeinek munkájában mindaddig, amíg véget nem érnek a palesztinok elleni atrocitások, és be nem engedik újból a humanitárius segélyeket a palesztin enklávéba. (A Biztonsági Tanácsban azonban az USA alighanem megvétózza az izraeli háborúskodás beszüntetését célzó javaslatokat.) De „nincs mitől tartani”, Donald Trump Benjamin Netanjahutól kapja az utasításait. Így az USA, mint egy igazi „latorállam”, amivé vált, mindent megtesz majd, hogy útját állja az Izrael megrendszabályozását és a közel-keleti béke megteremtését szolgáló kezdeményezéseknek, akár szankciós fenyegetések, sőt erőszak alkalmazásának kilátásba helyezése révén is, mint tette azt a Nemzetközi Büntetőbírósággal és mindazokkal a testületekkel szemben, amelyek felemelték szavukat az izraeli háborús bűncselekmények beszüntetése érdekében. Ez a sajnálatos valóság.