Miután tegnap a „rendszerváltók” könnyesre pityeregték magukat a sükösdi tamburások performanszán, majd elmentek bulikázni, itt az ideje lassan arról is értekezni, mi jön az eufória után.
Mielőtt ezt megtennénk, négy rövid gondolat a tegnapi csinn-bumm cirkuszhoz.
1. Pénteken részletesen írtam róla, miért nincs a cigányságnak (meg az EU-nak sem) himnusza, és miért káros, sőt, veszélyes ez az egész folyamat, ami szombaton elindult. Ebben a nehéz, a magyarság jövője szempontjából aggasztó helyzetben a Mi Hazánk Mozgalom frakciója az egyetlen lehetséges, józan lépést tette meg: dacára a tiszás variálásnak, ármánykodásnak, nem adta a nevét ehhez az egész gyalázathoz és ott esküdött fel, ahol ténylegesen kell, és ahol fontos: a Szent Korona előtt.
2. A 100 Tagú Cigányzenekar jobb lenne, ha takarékra tenné magát, elvégre ők működtetnek egy faji alapon kirekesztő „zenei” bohóctársulatot.
3. Korábban Orbánéknak rótták fel, hogy milyen becstelen dolog gyerekekkel kampányolni. A Tisza ugyanezt megteheti a tamburásokkal?
4. Teljesen irreleváns, hogy az oda nem illő „himnuszokat” sükösdi gyerekek, vagy a sopronkőhidai börtönzenekar játssza el, akkor sem illenek a Parlament falai közé.
És akkor most vissza az eredeti témához.
 A NER a múlté, a Tisza frakciója pedig a kormányrúdnál bizonyíthat, mire képesek a propagandán túl (fotó: Bődey János/Telex) |
Az eufória hamarosan véget ér, a Tiszára szavazó tömegek pedig lassan, de biztosan szembesülnek vele, hogy nem lesz kolbászból a kerítés jövő héten, de két év múlva sem. A Tiszára szavazó embertípus nagy többsége pedig nem a türelméről, vagy a tiszta politikai ítélőképességéről híres. Ha csalódik, tovaszáll és új „héroszokat” keres magának, magyarul potenciálisan apadhat Magyarék szavazóbázisa, ezen a dolgon pedig csak ront az eleve heterogén támogatói bázis.
A legviccesebb pedig az, hogy ezt az új magyar miniszterelnök is átlátja, sőt, már el is kezdett megágyazni potenciális megszorításoknak, ellentéteknek.
Magyar Péter így nyilatkozott a New Yorkernek szombati beiktatása előtt: „Gyorsan kifulladhatnak a választást követő mézeshetek, kormányzás közben elkerülhetetlen lesz csalódást okozni a széles, sokszínű tábor egyes részeinek.”
 A Magyar Péter által "mézesheteknek" nevezett időszak a végéhez közeledik (fotó: Huszti István/Telex) |
Amit tehát én eufóriának neveztem, a miniszterelnök mézesheteknek, a lényeg ugyanaz, csalódás alatt pedig sok mindent lehet érteni.
Például olyan világnézetből fakadó súrlódásokat, amelyek felszínre kerülhetnek az egyes rétegek között és megtörhetik a „Szeretetország” lendületét. Vagy például gazdasági megszorításokat annak „érdekében”, hogy kilábaljanak a Fidesz által ránk hagyott problémákból. Lényeg, hogy a bulinak vége, holnap pedig kezdődik a tényleges munka, ahol már nem lesz elég a Facebookon való kommentelgetés, notórius szószegés, beállított képeken való villogás.
A napi munka ennél szürkébb, unalmasabb, még egy képviselő számára is, ezt pedig a Tisza frakciója is megtapasztalja majd. S, hogy mit villantanak majd élesben? Ez csak most fog kiderülni.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
