Az egész Európát, sőt, a civilizált világot megrázó hírt közöltek tegnap a hírügynökségek. A görög főváros központjában kedd hajnalban „ismeretlen bevándorlók” meggyilkoltak egy 44 éves görög családapát, aki épp várandós feleségét akarta szülőotthonba szállítani. A férfit – az efféle jövevényekre oly jellemző mentalitásból eredően – hárman támadták meg, amikor be kívánt ülni az autójába. Előbb kirabolták, kitépvén kezéből a videokamerát, mellyel második gyermekének világra jövetelét szándékozott megörökíteni. A fenevadak azonban ezzel nem érték be, hanem az áldott állapotban lévő asszony szeme láttára bestiálisan meggyilkolták férjét. Ezt követően – ismét csak tipikusan fajspecifikus módon – gyáván elmenekültek zsákmányukkal a helyszínről.
 |
A döbbenetből felocsúdva, első kérdésünk az, hogy vajon mivel magyarázható, hogy a színesbőrű népcsoportok nem tudnak és nem is akarnak az általuk önként választott európai, új hazájuk erkölcsi normáit, jogrendszerét, kulturális hagyományait elfogadva annak társadalmába beilleszkedni? Miért kerülnek permanens, napi konfliktusba az őslakos, őshonos néppel? Nyilvánvalóan ennek gyökerei szerteágazóak, genetikai, rasszhoz köthető, etnokulturális és történelmi okok egyaránt szerepet játszanak benne. A tények, a bűnügyi statisztikák azonban a maguk rideg valóságában azt mutatják, hogy minden európai országban a színesbőrű, erőszakos bűnelkövetők – össznépességen belüli arányukhoz viszonyítva – sokszorosan felülreprezentáltak a fehér bűnözők számához képest. S ez érvényes a bűntett elkövetése kegyetlenségének, brutalitásának és bestialitásának mértékére nézve is
Több mint fél évszázados történelmi tapasztalatok birtokában nyugodt lelkiismerettel kijelenthetjük, hogy a fehér civilizáció és a nem fehér, civilizáció előtti barbárság karakterjegyeit hordozó törzsi társadalom nem tud egy hazában egymás mellett, egy fedél alatt létezni. Az ún. multikulturalizmus eszméje látványosan megbukott, a történelem nem igazolta ennek a tévtannak a megvalósíthatóságát.
Európa előtt a jövőt illetően két történelmi út áll: vagy képes lesz a fehér emberfaj önmaga demográfiai reprodukciójával az antik-keresztény talapzatokon nyugvó civilizációját megújítva továbbra is életben tartani, vagy a limest teljesen áttörve folytatódik az újbarbárok beáramlása kontinensünkre, s akkor történelmi perspektívában tekintve igen rövid időn belül megsemmisül minden európai tradíció, illetve annak letéteményese és hordozója, a fehér emberfaj, ily módon a színesbőrű jövevények lakják majd be teljesen őseink földjét, ennek következtében pedig mind kulturális, mind társadalmi és politikai szempontból Európa helyén megszületik az új Észak-Afrika.
Napjaink tipikus összeurópai politikai fejleménye, s markánsan kirajzolódó trendje, hogy minden országban előretörnek és megerősödnek a nemzeti és faji önvédelmet, a tradicionális európai értékek megőrzését politikai krédójukként hirdető pártok és mozgalmak, amelyek egyúttal a további bevándorlással szemben a zéró tolerancia elvét vallják, a már Európában tartózkodó színesbőrű népességgel kapcsolatosan pedig arra az álláspontra helyezkednek, hogy az antiszociális életvitelű, a legelemibb emberi együttélési normák betartására is képtelen etnikumokat ki kell toloncolni földrészünkről. Úgy tűnik tehát, hogy szerte Európában az őslakos társadalmak természetes immunrendszere működni kezdett, a jövőt illetően csak az a remény éltethet bennünket, hogy ez nem a történelmi 24. óra után történik már, s Európa barbarizálódásának vészes folyamata nem visszafordíthatatlan.
Végül, de nem utolsósorban a fentebbi problémafelvetésünkhöz kapcsolódik egy megkerülhetetlen kérdés. Mi legyen a multikulturalizmus eszméjének destruktív és gyilkos ideológiáját hirdető prófétákkal és médialakájaikkal? Hiszen, akik az európai apokalipszis eljövetelét segítik elő tevékenységükkel, tisztán látva a végkifejletet – mert ne legyenek illúzióink, a neoliberális igehirdetők is látják –, azok vagy elmebetegek vagy bűnözők. Ehhez a problémakörhöz óhatatlanul kapcsolódik adekvát észrevételünk: vajon az ún. holokauszt „tagadásának” a társadalmi veszélyessége nagyobb-e, vagy a „szent másság”, a deviancia kultuszát, „az idegen szép és jó”, s minden áron szeretendő paranoid téveszméjét hirdető, nagyhatalmú politikai és médiaguruk tevékenységéé?
Kérdésünk, sajnos, még ma is költőinek számít, de őszintén reméljük, hogy a nagy európai ébredés következményeként a multikulturaliznust kedvező kontextusban feltüntető, azt helyeslő és kívánatos civlizációs végkifejletként beállító és mindezt nagy nyilvánosság előtt hirdető mozgalmak, politikai pártok és egyéb szervezetek képviselői rövidesen hosszú börtönbüntetéssel lesznek sújthatók. Tegyük fel, akár 20 évvel is, ami jelenleg Ausztriában dukál a visszaeső „notórius holokauszttagadók”-nak.
Kereszteslovag – Kuruc.info
