A cégiratok tanúsága szerint az 1993-as alapítástól a 2011-es kényszertörlésig a fantomcégnek minősülő Casus Művészeti Bt. kültagja volt Vida Ildikó adóhivatali elnök. Hasonló posztot viselt a társaságban Halasi Tibor, a vagyonkezelő (MNV) Fidesz-támogatású elnöke is. Ráadásul a vonatkozó iratokban kettejük zuglói lakcíme megegyezett.

A bt. székhelye azonos volt a kilencvenes évek derekán működő Casus Művészeti Menedzserképző Kollégium, illetve a Casus Alapítvány a Kortárs Művészetekért nevű szervezetével. Kultúrkörökben máig emlékeznek az érettségi utáni fizetős oktatást nyújtó intézményre, amely azonban egy szülő megfogalmazása szerint „idővel kikopott a diákok alól”.

A bt., egyszersmind az iskola egykori irányítóját, Pocsai Józsefet ugyan nem értük el, de feltehetőleg a bt. is részesült a tandíjakból: a kültagok között találunk egykori tanárokat is. A nyugdíjintézet későbbi vizsgálata szintén együtt kezelte az alapítványt és a bt.-t. Halasi Tibor a cég ügyvédjeként is eljárt, Vida Ildikóra könyvelőként emlékeznek. Ők ketten igen jól ismerhették egymást, hiszen Orbán Viktorral és Simicska Lajossal együtt egyaránt Bibó-kollégisták voltak, és ekkoriban együtt dolgoztak a 124. számú ügyvédi irodában.

Mi több, Vida Ildikó menedzserként, Halasi Tibor pedig külsős jogászként a Simicska-féle Mahir-csoportnál is feltűnt. Az ügyvédi-könyvelői tevékenység nem indokol kültagságot, mint ahogy közös lakcímet sem: egy forrásunk Vida és Halasi belépése mögött baráti gesztust feltételez.

Az iratok szerint a bt.-t Halasi Tibor közbenjárására 1995-ben jegyezték be. Ezután viszont semmi jele annak, hogy a cég bármely közkötelezettségének eleget tett volna. Egyetlen mérleget sem adott le, továbbá egyetlen fillér adót sem fizetett. Ez 2001-ig különösebben nem is zavarta a hatóságokat. Nem meglepő módon egyebek mellett azt az adóhivatalt sem, amelyet a jelenlegi NAV-vezető 1998–1999-ben Simicska Lajos akkori elnök helyetteseként, 1999 és 2002 között pedig elnökként irányított.

Annak sincs semmi nyoma, hogy akár Vida, akár az akkori állami vagyonkezelő és számos nagy állami vállalat vezetőségében dolgozó Halasi bármilyen módon rákoppintott volna a bt-vezető körmére. Így annak sincs, hogy a hatóságok a társaság egy évtizedig elnyúló agóniája alatt a felszívódott cégen és beltagon túl a kültagokat is keresték volna.

Pedig 2002-ben a nyugdíjfolyósító arról tudósított, hogy már négy éve nem éri el az iskolát, amely nem jelezte a fővárosnak, hogy költözne vagy megszűnne. Ezután bírságok, sikertelen végrehajtások, majd rendre megszakított törlések következtek. 2005-ben az A Cont(ó)-roll Kft.-t képviselő Zöld Lászlót nevezték ki végelszámolónak, aki sikertelenül kísérletezett. Egy levele szerint nem kezdeményezhetett fizetésképtelenségi eljárást, mert a bt. sosem nyújtott be mérleget, így adótartozása sem keletkezett.

Októberben soha nem látott mértékű, összesen négyezer céget törölt a bíróság – közölte az Opten. Az idén 40 ezer lehet az éves szám, ami több mint 20 százalékos emelkedés a múlt évhez képest. 2014-ben az induló eljárások között már a kényszertörlés az elsődleges: míg tavalyelőtt egész évben 16 ezer 500 ilyen határozat született, addig az idén csak az utolsó három hónapban már közel kilencezer. A céginformációs szolgáltató ebben annak bizonyítékát látja, hogy a hatóságok elkötelezték magukat a rendelkezésükre álló eszközök alkalmazása mellett.

Zöld László 2010-ben a céget fantomnak nevezte, s a felmentését kérte. Erre törlési eljárás indult, ami 2011 elején teljesült. Kommunikációs zavarok okán a végelszámoló korábbi kezdeményezésére augusztusban a cég felszámolását is elrendelték, de ezt a megszűnésre tekintettel később törölték. Az utolsó üzenet 2013-ban a Vida Ildikó vezette NAV-tól érkezett: részükről nincs akadálya a törlésnek. A nyilvántartások szerint Vida Ildikó és Halasi Tibor kültagi pozíciója a 2011. áprilisi kényszertörléssel szűnt meg.

Zöld László lapunk érdeklődésére felhívta a figyelmet arra: sem őt, sem a hatóságokat nem kötelezi semmi a bt. vagy a társaság vezetője eltűnésekor a kültagok keresésére. Kiemelte azt is: ha a kültagok éveken át nem kapnak meghívót az éves mérlegelfogadó taggyűlésre, legalábbis gyanakodhatnának az esetleg nem teljesen kiegyensúlyozott működésre.

Megkeresésünkre a NAV sajtóosztálya elismerte: „Vida Ildikó 1993-ban kültag volt a Casus Művészeti Szolgáltató Bt.-ben". Azt nem tudhattuk meg, mi okból és milyen erőfeszítéseket tett a gondok feltárására, rendezésére, netán a kilépésre, illetve miért volt azonos a címe Halasi Tiborral. Azt viszont megjegyezték, hogy a kültag sem a társaság képviseletére, sem vezetésére, sem a beszámolója elkészítésére, sem a megszüntetésére nem volt jogosult.

Az MNV válaszában – Halasi Tibor kültagságát szintén elismerve, a felelősségét ugyanakkor elhárítva – rögzítették, az elnöküknek több mint tíz éve a cégben lévő összes személlyel megszűnt mindennemű kapcsolata, és már az iratok megőrzési kötelezettsége is lejárt. Úgy vélik, azért nem volt a cégbíróságon mérleg, mert ilyet 2000-ig nem is kellett leadni. Azt sem érzik etikátlannak, hogy Halasi olyan társasági szerződést látott el ügyvédi szignójával, amit kültagként is aláírt.

Szerintük a kamara többször is kimondta, hogy ilyen esetben lehetséges az ellenjegyzés. Noha 1993-ban az eljárás még valóban nem volt tilos, Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke ezt a jelenre vonatkozólag határozottan cáfolta. A szabályra Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter cégügyvédi minőségében elkövetett hasonló etikátlanságai irányították a közfigyelmet.

Bánáti János lapunknak a „jogászkolléga" kijelentése nyomán újfent leszögezte: az ügyvédi kamara etikai szabályzata értelmében 1999 óta az ügyvéd nem szerkesztheti és ellenjegyzésével nem láthatja el azt a szerződést, amelyben ő maga szerződő fél, és ez alól nincs semmilyen kivétel.

Vida Ildikó és Halasi Tibor később is együtt lakott: 2000-ben már egy II. kerületi lakcím szerepelt a nevük mellett. Később viszont csak Vida Ildikót lehetett ott elérni. Az Átlátszó anyaga szerint egy háromemeletes, az elit negyed közelében fekvő, korábban részben tanácsi házról van szó, amit 1999-ben ketten vásároltak meg. 2000-ben viszont már Vida Ildikó volt az egyedüli tulajdonos. 2010-ben, néhány nappal az adóhivatal élére történő másodszori kinevezése után az ingatlant a Simicska Lajoshoz tartozó Közgép ingatlanfejlesztőjének értékesítette – írja az oknyomozó portál.