A Kuruc.info olvasóink által kedvelt és elismert munkatársa 2015. január 15-én reggel váratlanul visszaadta lelkét Teremtőnknek. Portálunk régi, rendszeres szerzőjeként jobbnál jobb írásokkal, gondolatokkal gyarapította olvasóink tudását, tartotta életben vagy gyújtotta újra lángra Istenbe és nemzetünk felemelkedésébe vetett hitünket. 58 éves volt.
 |
Soha egy pillanatig nem ingott meg az a meggyőződése, hogy közös ügyünket győzelemre tudjuk vinni, buzdító hangvételű cikkei mellett - melyeket gyakran a hegyeshalmi Jobbik elnökeként fogalmazott meg -, olyan kérdésekben is rendkívül tájékozottan és bátran foglalt állást, mint a zsidóság kártékony szerepe életünkben és vallásunkban, vagy akár Szálasi Ferenc igazsága. S közben tájékoztatott, művelt, zenét hallgatni tanított.
Munkásságát a végtelen alázat jellemezte, ha valamiben nem értettünk egyet, pillanatokon belül annyi kompromisszumot javasolt, hogy szinte elszégyelltük magunkat; számára csak az volt fontos, hogy üzenete eljuthasson az olvasókhoz, hogy erőt adjon a küzdelemhez, de ugyanakkor szellemi alapot is biztosítson hozzá.
Hirtelen távozása - időtálló cikkein kívül - ezt hagyja ránk: harcolni csak hittel lehet, csak tudással érdemes, s a győzelmet csak a közös értékeink és a ránk számító bajtársaink melletti kiállás hozhatja el.
Mindig "kedves kurucaim"-nak szólított minket... Kedves Szabolcsunk, az izzó tettvágy évtizedei után végre megpihenhetsz. (E pihenő túlontúl korai, de úgy látszik, már az angyalok sem elég serények, így máshol volt Rád szükség...) Mi viszont folytatjuk a munkát, és bízunk benne, hogy amikor onnan fentről lenézel ránk, azt látod, hogy nem volt hiábavaló ténykedésed, mely a mustármaghoz lesz hasonlatos, s egyszer majd - Neked is köszönhetően - eljön nemzetünk várva-várt feltámadása.
Nyugodj békében, testvérünk, családodat pedig kérjük, fogadja őszinte részvétünket.
A Kuruc.info szerkesztősége
Frissítés: Vona Gábor: Nyugodj békében, Szabolcs!
Egy újságíró barátom távozott, akivel nagyon sokat vitáztam levélben Istenről, kereszténységről, vallásról, nemzetről. Vitáztunk, mert az alapvető dolgokban egyetértettünk, és vitázni csak azzal lehet jól és értelmesen, akivel közös az értékrended. Anélkül veszekedés lesz belőle. Nekünk viszont közös volt az értékrendünk, a részletekről viszont sokat és hasznosan tudtunk eszmét cserélni. Tudtuk, hogy az értékeink, a céljaink közösek, hiszen az Istenünk is az. Tisztelettel, higgadtan, emberséggel, értelmesen, hittel. Ezek a szavak jutnak eszembe róla. Én még tele vagyok kérdéssel, Ő már mindent tud.
Nyugodjon békében!
(Forrás: Vona Gábor Fb-oldala)
