Orbán Viktor miniszterelnök, pártelnök, a katonai elhárítás volt társadalmi kapcsolata, akinek apósa Lévai István, „Lenkei” fedőnéven eredményesen súgta be az ÁVH-nak a magyar középparasztokat, annak a véleményének adott hangot a frakció előtt, hogy sohasem fogja támogatni azt a „felfordulást”, amelyet a törvényjavaslat elfogadása indíthatna el, ezért minden alkalommal elutasítják az erre irányuló kezdeményezést.

Világos beszéd: az emberek soha nem tudhatják meg az igazságot életük megkeserítőiről, nemzeti történelmük árnyoldaláról, a szovjet mintára működött állambiztonsági rendszerről, annak véreskezű végrehajtóiról és a terror politikai felelőseiről. Az áldozatok 25 év elteltével sem kaphatnak erkölcsi elégtételt, információs kárpótlást. Orbán nemcsak szaladni hagyja a vétkeseket - hálózati személyeket és a hivatásos állomány tagjait -, hanem védi és felkarolja, zsíros állásokba helyezi, előlépteti és kitünteti, s jó pénzzel nyugállományba is helyezi őket.

Ezen a héten összesen 171 képviselő volt jelen a szavazáskor. A törvényjavaslatot 67-en támogatták, 102-en elvetették , ketten tartózkodtak.

A Jobbik-frakció valamennyi jelenlévő tagja igennel szavazott. (Ander Balázs, Apáti István, Bana Tibor, Dúró Dóra, Egyed Zsolt, Farkas Gergely, Gyöngyösi Márton, Hegedüs Lórántné, Kepli Lajos, Kulcsár Gergely, Lukács László György, Magyar Zoltán, Mirkóczki Ádám, Novák Előd, Sneider Tamás, Staudt Gábor, Szávay István, Szilágyi György, Vágó Sebestyén, Volner János, Vona Gábor, Z. Kárpát Dániel.)

Igennel szavaztak az LMP és az MSZ(M)P megjelent tagjai és a függetlenek is.

A Fideszből hárman nem engedelmeskedtek a frakciófegyelemnek és támogatták a törvényjavaslatot: Bencsik János, Boldog István és Turi-Kovács Béla.

Két kormánypárti képviselő tartózkodott: Tapolczai Gergely (Fidesz) és Hargitai János (KDNP)

A Fidesz-frakcióból nemmel szavazott - többek között - Gulyás Gergely, L. Simon László, Kósa Lajos, Németh Zsolt, Varga Mihály, Tállai András, Rogán Antal, Budai Gyula, Farkas Flórián, Fónagy János, dr. Hörcsik Richárd, Kontrát Károly, Kubatov Gábor, Mátrai Mária, Papcsák Ferenc, Répássy Róbert, Zombor Gábor, Révész Máriusz, Szűcs Lajos, Selmeczi Gabriella, Potápi Árpád, Gelencsér Attila, Hoppál Péter, Zsigó Róbert.

A KDNP frakcióból a törvényjavaslat ellen szavazott – többek között – Hoffmann Rózsa, Rétvári Bence, Latorczai János, Semjén Zsolt, Simicskó István, Szászfalvi László, Soltész Miklós.

Ők tehát nem akarják az ügynökügyek törvényes rendezését, a társadalmi bizalom helyreállítását, fenntartják pártjuk érintett tagjainak zsarolhatóságát, semmibe veszik a társadalom túlnyomó többségének negyedszázados követelését. Takargatják a bűnöket, s ezzel maguk is cinkosok lesznek. Pedig nem a megalkuvást ígérték választóiknak, hanem a tisztába tevést, a múlt átláthatóvá tételét.

Huszonöt éve folytatódik az a szabotázsakció, amellyel 1990-ben Antall József, Boross Péter, Gálszécsy András, Füzessy Tibor és Kónya Imre elkezdte az állambiztonsági múlt elszámoltatás nélküli átmentését. Horn Gyula, Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon után most folytatja az akciót Orbán Viktor, akinek érintettségét – félreértés ne essék – mi dokumentáltuk először, legutóbb március 12-én, korábban 2012-ben, akárcsak apósa „elég jó munkáját” az ÁVH besúgói között. (Hogy apja „elég jó párttitkár volt”, az már régóta közismert.)

Orbán nem fog változtatni álláspontján. Még akkor sem, ha mára már minden volt szocialista ország tisztább viszonyokat teremtett nálunk, még Albánia is. Az egyeduralkodó párt- és kormányfő tántoríthatatlan szándéka pedig egyenesen elvárás és rossz minta lefelé.

Megtisztulás nélkül egyre nyomasztóbb és erkölcsileg lealacsonyító a romlottság, a gátlástalanság és a cinizmus. Igazodás a maffia szellemiségéhez. Például: teljesen leállt az egyházak belső átvilágítása, jobbára azok a hangadók - Kis-Rigó Lászlótól Bölcskei Gusztávig -, akik az állambiztonsági múlt érintettjei vagy fociztak Viktorral. Hoffmann Rózsa rehabilitáltatni akarja a KDNP első elnökét: a besúgó Keresztes Sándort, akit kétszer is beszervezett az állambiztonság, s aki az árulás feledhetetlen mondatait hagyta ránk, pl. ilyeneket: „Tudatában voltam annak, hogy Mindszenty József népi demokráciánk ellensége!”, vagy: „Szocialista társadalmi rendünket nemcsak tudomásul veszem, de vallásos, erkölcsi és keresztény társadalom bölcseleti motivációk alapján igénylem is azt.” „Állásfoglalásaimban a jövőben mindig lojális magatartás tanúsítok.”

Ebből viszont az is következik, hogy az emberek megtévesztésére létrehozott felesleges és drága kutatóintézeteket azonnal meg kell szüntetni, éves költségvetésük megtakarítása enyhíthetné az elnyomorodottak szociális helyzetét.

Nincs szükség a Nemzeti Emlékezet Bizottságára, amely Orbán instrukciójának megfelelően nem foglalkozik az állambiztonsági múlt feltárásával, pedig még azt is ígérték, hogy ez a bizottság feljogosított lesz javaslatot tenni a mágnesszalagok megnyitására. Mi szükség van a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézetre, amikor köztudottan nem volt rendszerváltás, csak gengszterváltás. Pénzt kidobni a maffiacserék feldolgozására és a keresztapák meggazdagodása történetének több kötetes dokumentálására? Valójában mindkét intézetet azért hozták létre, hogy a lázas munka látszatát keltve időt nyerjenek és lecsillapítsák a közvélemény türelmetlen várakozását. De hazudtak, becsapták az embereket, itt nem lesz semmilyen aktanyilvánosság és ügynökelszámoltatás, politikusok felelősségre vonása. Mint kiderült, valójában a Fidesz és a KDNP holdudvarában lézengő olyan értelmiségieknek, aktíváknak, „nemzeti” együttműködőknek kellett munkát adni, akik másutt nem tudtak elhelyezkedni, s noha alig értenek a kutatáshoz, megbízható parancs végrehajtók lesznek: megélhetési történészként Fidesz-szempontú, hiteltelen történelmet fognak gyártani. Ki igényli ezt?

A nemzeti takarékoskodás jegyében a harmadik megszüntetendő intézmény a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság, amely egy luxuskörülmények között lébecoló gittegylet, de minisztériumi rangban, a vízfej élén a kétes nemiségű, riasztó Péterfalvi Attilával, akit az SZDSZ-re visszakacsintva nevezett ki Orbán miniszteri jogosítványokkal. A gittegylet nem vált be, tevékenységének nincs társadalmi haszna, az emberek nem igénylik mindennapi gondjaik megoldásához. Az információkat államosította a kormány, a köztévét kisajátította, szabadsága csak Orbánnak van és az újgazdag oligarcháknak, a választópolgárok minden lépését önkényesen korlátozták még időbeni kétharmaddal. Miért kellene erre a rabruhára díszgombot varrni szerencsétlen Péterfalvi Attila személyében, aki már csak a szélsőjobb üldözését, rendőrségi feljelentését tartja feladatának?

A hiteltelenség, a korrupció, a kilátástalanság hétköznapjaiban az a meghatározó társadalmi jelenség, hogy Orbán már nem társadalmi kapcsolat. Nincs valós kapcsolata a társadalommal, elvesztette azt az iránytűvel együtt. A társadalom pedig egyre okosabb tartótisztként viselkedik: nem hajlandó tartani Orbánt a bizalmában, tehát érik a szándéka: ki kell zárni a közösségi hálózatból, mert nem szolgált, hanem elárult mindnyájunkat. Most már a Jobbik felelőssége visszatalálni a társadalomhoz.

Kapcsolódó: Továbbra is ködbe burkolózik Orbán ügynökügye - egyelőre csak a társadalmi kapcsolat bizonyított