A most zajló építészeti múltrombolásnak van egy szomorú vonatkozása is. A Radetzky-laktanya épületegyüttesének megmentéséért korábban éveken át tüntetésekkel, aláírásgyűjtéssel is küzdő Magyar Patrióták Közössége belenyugodott abba, hogy Gulyás Gergely kancelláriaminiszter 2018 decemberében a Radetzky-laktanyát miniszteri rendelettel megfosztotta a műemléki védettségtől, mert az indoklás szerint: „A továbbiakban nem felel meg a műemlékké nyilvánítás szakmai ismérveinek”. A Magyar Közlönyben napvilágot látott rendelet arról nem szól, hogy a fideszes Nemzeti Erőforrások Minisztériuma által 2011-ben műemlékké nyilvánított Radetzky-laktanya a műemlékké nyilvánításkor miért felelt a szakmai ismérveknek, s hét évvel később pedig miért nem.

De nem tiltakoztak a Patrióták az ellen sem, hogy a kormány ez év augusztusában „nemzetgazdasági szempontokat figyelembe véve kiemelt beruházássá” nyilvánította a Radetzky-laktanya területén, azaz a lerombolásra kiszemelt, a műemléki védettségétől időközben megfosztott épületek helyén folyó építkezést, s ezzel zöld fényt adott az építészeti műemlék lerombolásának.

A Magyar Patrióták Közössége nemrégiben így indokolta további tiltakozásuk elmaradását:

De mitől „vállalható kompromisszum” az, amikor a kormányközeli projekttulajdonos (Wáberer György kormánybiztos) és építési kivitelező (Garancsi István) felkérésére elkészített látványterv szerint a Radetzky-laktanya 95 százalékban lebontott épületeinek helyén összesen 29 000 négyzetméteres irodaház és luxusszálloda épül? A „vállalható” látványterv szerint ugyanis a Radetzky-laktanya Dunára néző, 1897-ben eklektikus stílusban felhúzott épületének mindössze a Bem József térre, Fekete Sas utcára és a Bem József utcára néző homlokzati síkja marad meg, míg a műemléki védettségétől 2018-ban „királyi rendelettel” megfosztott, 1840-ben klasszicista stílusban épült, úgynevezett Élelemtár épületét a beruházók teljesen eltüntetik.

Csakhogy a gőzerővel most beindult múltrombolást nem tartják „vállalhatónak” a műemlékvédelmet és a történelmi múlt értékeit komolyan vevő városvédők, de főleg nem a Radetzky-laktanya környékén élő polgárok. Emlékszünk, a ’90-es években a Tölgyfa utca, Bem József utca és a Fekete Sas utca lakói aláírásgyűjtéssel kívánták megakadályozni, hogy a Radetzky-laktanya addig zöld szigetet jelentő udvarán kivágják a fákat, s helyükre fölépítsenek egy máig kihasználatlan irodaház-monstrumot (Margit-ház), míg alatta a Bem József utcát a Fekete Sas utcával összekötő benzinkutat létesítsenek. Ez a városrész ugyanis addig is Budapest egyik legszennyezettebb levegőjű, legforgalmasabb környéke volt. A lakossági tiltakozás „természetesen” akkor is eredménytelen maradt.

A Radetzky-laktanya két épületrészének helyén épülő luxusszálloda és irodaház (mert nincs belőlük elég…), valamint az alattuk kialakítandó háromemeletes mélygarázs még tovább generálja a környék járműforgalmát, s ezzel még inkább rontja a környék amúgyis szennyezett levegőjét. A Margit körútról a Radetzky-laktanya mellett elvezető Bem József utcára és Tölgyfa utcára zúduló gépjárműforgalom csúcsidőben már most is bedugul, az autók sokszor csak lépésben haladhatnak, vagy percekre megállásra kényszerülnek. A civilek mindezt felhozták a projekt elleni tiltakozáskor, a lakossági fórumokon, ám a jelek szerint ezúttal sem vették figyelembe őket.

A Radetzky-laktanyát a XIX. század legvégén adták át, amikor a régebbi, még az 1840-ben klasszicista stílusban épült Élelemházhoz (Provianthaus) Benedikty József állami főépítész 1897-ben hozzáépítette a Dunára néző, eklektikus építészeti stílusú főépület. A Duna-parti Radetzky-laktanya területe katonai szempontokat figyelembe véve már jóval régebben fontos volt a mindenkori hatalom számára. A laktanya helyén a limes védelmére már a rómaiak is létesítettek, és tartottak fenn (Kr.u. 50 – Kr.u. 211 között) egy katonai tábort. Az 1840-ben épült élelemtár, élelemház vagy a később királyi élelmezési raktár egy részlege sütödeként is működött a katonaság számára. Nem véletlen, hogy a laktanyát északról határoló közutat, a mai Fekete Sas utcát korábban Élelmezési raktár utczának, míg az előtte levő teret, a mai Bem József teret Élelemtár térnek (Provienthaus Platz) nevezték.

Az Élelemraktár és a Bendikty József által 1897-ben épített épület összevonásával létrehozott laktanyát Joseph Radetzky császári tábornagyról nevezték el. Az első világégés idején a laktanya épületeit a frontokon megsebesült katonák gyógyítására átalakították hadikórházzá. A dicstelen Tanácsköztársaság idején – talán az egyetlen jó cselekedetükként – a kommunisták a laktanyát 1919-ben átkeresztelték Petőfi Sándor laktanyára. Ám változott a történelmi kép, s Horthy Miklós Budapestre történt bevonulása után a kommün elfogott főkolomposait helyezték lakat alá a laktanyában. 1920 tavaszán újra Radetzky tábornagy nevét viseli a laktanya, amely 1921 novemberében kigyulladt, s a tüzet csak sokára, vagy egy tucat tűzoltó életének feláldozása árán sikerült eloltani.

Magyarország 1944. március 19-i német megszállása után a laktanyába beköltözött a Gestapo, de a Nyilaskeresztes Párt október 15-i hatalomátvétele után a Halálfejes Légió elnevezésű hungarista harccsoport vette birtokba. Magyarország szovjet megszállása után, 1946-től három esztendőn keresztül az orosz fogságból hazatérő magyar katonákat vonta itt eljárás alá a zsidó-kommunista új rend. A fordulat évében a kommunista párt öklének számító Államvédelmi Hatóság fejtette itt ki félelmetes tevékenységét, s egyben nevezték át az objektumot Bem József laktanyának.

A Bem József laktanya az 1956-os forradalomban fontos szerepet töltött be. A téren álló Bem-szobor környékén vágták ki először a magyar zászlóból a rákosista címert, s a forradalmi tömeg előtt Veres Péter író-politikus beszédet mondott, Bessenyei Ferenc színművész pedig elszavalta a Szózatot, ám a laktanya épületében tartózkodó katonai alakulat nem kívánta elejét venni a történteknek. Ebben a laktanyában október 29-én megalakították a Forradalmi Katonai Tanácsot. A Széna téri szabadságharcosok november 1-jén a laktanya katonáit is csatlakozásra kérték a Maros utcai laktanya elfoglalásához, de végül azt fegyverhasználat nélkül is birtokba vehették. Amikor néhány évvel ezelőtt először merült felt a Radetzky-laktanya átalakításának a gondolata, a fentebb leírtakra hivatkozva ’56-os szervezetek kérték az államtól, hogy vegye meg az épületet, restaurálják, s rendezzek be a falai között egy ’56-os emlékmúzeumot. Később aztán kiderült, hogy a pénzes emberek sokkal többet nyomnak a latba, mint az oly sokszor hivatkozott ’56-os forradalmárok. A laktanyát 1956 után a munkásőrség használta, majd az 1989-es változások után a Magyar Demokrata Fórum székháza lett.

Hering József – Kuruc.info