A választás előtti vizsgálatban a mintába került első választók 17 százaléka tervezte, hogy április 3-án a Fidesz–KDNP-re fog szavazni, mintegy harmaduk viszont az ellenzék egyesített listájára kívánt voksolni. Az első választók a Mi Hazánk Mozgalmat és a Magyar Kétfarkú Kutya Pártot is beszavazták volna a parlamentbe, és kiugróan magas, 34 százalék volt köztük az ismeretlen preferenciájúak (bizonytalanok, titkolózók és passzívok) aránya.

Februárban és márciusban az első választó nők körében a Fidesz vezetett, míg a férfiaknál erőteljesen az ellenzék.

A budapesti első választók az átlagosnál jóval nagyobb arányban szavaztak volna a Kétfarkú Kutya Pártra, illetve az ellenzékre. Azonban, ahogy dőlt a települési lejtő, egyre magasabb lett a bizonytalan, illetve a válaszukat titkoló első választók aránya, és nőtt a Fidesz támogatottsága. Összességében, a választásokat megelőzően, a Fidesznek nagyobbnak tűntek a tartalékai.

A Böll–IDEA kutatás harmadik, 2022. májusi adatfelvételének eredményei szerint a vizsgált rétegben valóban nagyobb támogatottsága volt az ellenzéki pártok szövetségének, mint a Fidesznek. Saját bevallása szerint az április 3-án megjelent első választók közel negyede szavazott a kormánypártra, és 42 százalék az ellenzékre.

Az előzetes várakozásoknak megfelelően az MKKP és a Mi Hazánk az első választók körében jelentős választottsággal rendelkezett.

A választás után készített adatfelvétel arra is rámutat, hogy a település szerinti listapreferenciák világos képletet mutattak:

Végül úgy tűnik, hogy a Fidesz a legfeljebb 8 osztályt végzett első választók körében szerepelt a legjobban, míg az ellenzék a gimnáziumi érettségivel rendelkezőknél. Érdemes megemlíteni, hogy ebben a rétegben viszonylag magas az éppen egyetemre, főiskolára járók aránya.

Első választóként a preferenciák nem feltétlenül kiérleltek. A politikai szociológiai szakirodalom szerint Magyarországon 15−16 éves korukban kezdenek el foglalkozni a fiatalok a politikával, vagyis néhány év áll rendelkezésükre, hogy kialakítsák politikai nézeteiket az első választásig. A választás előtt készített Böll–IDEA kutatásból az látszott, hogy az első választók felének már 2021-ben volt stabilnak tekinthető preferenciája, a tizedük állította, hogy a 2021. őszi előválasztás időszakában alakította ki preferenciáját, ugyanakkor több mint harmaduk azt nyilatkozta, hogy csak a kampány időszaka alatt, sőt annak is inkább az utolsó napjaiban hozza meg döntését.

A választást követő adatfelvétel az előzetesen ígérttől lényegesen nem különböző folyamatokra utal. A választáson ténylegesen részt vett első választók több mint ötöde azt nyilatkozta, hogy csak a választási kampány utolsó 1−2 hetében vagy a választás napján döntött szavazatáról, mintegy tizedük pedig az előválasztás során formálta preferenciáját. A választást követően majd kétharmaduk azt állította, hogy az előválasztást megelőzően volt preferenciája. Ezek az eredmények arra utalhatnak, hogy a választáson végülis azok voltak inkább jelen, akik kiforrottabb politikai nézetekkel rendelkeztek első választóként is, míg a kevéssé stabil politikai értékekkel rendelkezők talán inkább mégis otthon maradtak.

Erre utalhat, hogy bevallásuk szerint a kampány időszakában hatoduk változtatott véleményt, de döntő többségük ugyanúgy szavazott, ahogy azt a kampány megkezdésekor gondolta. A véleményt változtatók közül a legnagyobb csoportot azok alkották, akik eredendően az ellenzékre akartak szavazni, majd megváltoztatták a véleményüket, és végül kormánypárti első szavazók lettek. Fordított helyzetről elhanyagolható arányban számoltak be. A Fidesz számára az is kedvező körülmény volt, hogy az utolsó néhány hétben döntők körében lényegesen magasabb volt a kormánypárt, mint az ellenzék támogatottsága.

Az első választáson való részvétel felfogható egyfajta beavatási eseményként is, amikor a fiatal belép a „felnőttek” világába, szavazati joggal rendelkező, felelős polgárrá válik. Úgy tűnik, hogy az első választók maguk is osztják ezt a véleményt, hiszen relatív többségük jó élményként írja le a választást, sőt további majdnem ötödük alig várja, hogy egy következő választáson is részt vehessen.

Minden előzetes sztereotípiával szemben mindössze 5 százalék állította, hogy szülői nyomásra jelent meg a választáson, ugyanakkor negyedük kétségtelenül szkeptikus, sőt egyenesen csalódott a választással kapcsolatban. A választási eredmények ismeretében talán nem véletlen, hogy inkább a fideszes első választók élményei pozitívak, míg az ellenzéki első választók körében az átlagosnál nagyobb a csalódottak aránya. Ennek ellenére az ellenzéki szavazók hat tizede végülis, minden körülményt mérlegelve, nem utasítja el a választás intézményét.

Végül az utolsó kérdés, hogy mennyire autonóm módon dönthették el az első választók a preferenciájukat, mennyire érvényesült a családok, illetve a kortársak nyomása, amikor leadták a szavazatukat. Az adatok arra utalnak, hogy nagyon is magas volt az autonómiafaktor. Saját bevallás szerint szülői nyomásra vagy némi ráhatásra 14 százalék döntött. Azokban a családokban, ahol az első választó szülői nyomást érzékelt, jóval nagyobb volt a valószínűsége, hogy a szülők kormánypárti szavazók voltak, mint ellenzékiek, tehát mintha a fideszes anyák és apák győzködték volna nagyobb arányban a gyermekeiket saját politikai beállítódásuk elfogadására.

A kortársak, közvetlen barátok vonatkozásában árnyaltabb a kép. Minden ötödik első választó azt állította, hogy a barátaival egyáltalán nem beszélget a politikáról, további 45 százalék pedig jelezte, hogy néha napján szóba került a választás, de nem ez volt a fő beszédtémájuk. Ezzel szemben több mint harmaduknál a választás témája vagy többször is előkerült a beszélgetések során, vagy kifejezetten nagy vitákat, egymás győzködését generálták ezek az alkalmak. Azok között egyébként, akik sokat beszélgettek a választásról, felülreprezentáltak voltak az ellenzéki szavazók és a két kisebb párt támogatói, míg kifejezetten alulreprezentált a Fidesz−KDNP. Az első szavazó kormánypártiak tehát a barátaikkal jellemzően nem szoktak politikáról beszélgetni.

Az első választók azok, akik 2022. április 3-ig betöltötték a 18. életévüket, de 2018. április 8-án még nem voltak választókorúak, azaz idén szavazhatnak, de négy éve még nem. Ez a 18, a 19, a 20, a 21 éveseket és részben a 17, illetve a 22 éveseket jelenti. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a 18–21 évesek együttesen 399 051 főt tesznek ki, akikhez hozzájön még a 17 évesek és a 22 évesek egy-egy kisebb csoportja. Az ilyen módon számított első választók száma tehát meghaladja a 400 ezret, beáramlásuk a politikai térbe egy szoros választási szituációban önmagában eldöntheti a választást.