Nem emlékszem rá, hogy egy segítségre szoruló, bajban lévő ország vezetője olyan hangot mert volna megütni bárkivel szemben, mint amilyen hangot Zelenszkij elnök úr nemcsak Magyarországgal szemben, hanem akár a német kancellárral szemben is megüt. Általában az (…), aki segítségre szorul, az kérni szokott, udvariasan, persze konokul, kitartóan, de mindig csak kérni, sohasem követelőzni, és végképp nem fenyegetőzni. Fenyegetőzni az ember általában az ellenségeivel szemben szokott, azokkal szemben, akiket barátul akar megnyerni, ritkán. Itt van egy személyes, pszichés probléma, amivel én a magam részéről nem tudok mit kezdeni.

Nagyon oda kell figyelnünk, hogy nehogy véletlenül a nagyobb baj örve alatt valakinek eszébe jusson szépen elintézni a magyar kisebbség, a magyar közösség kérdését. Mondjuk egy olyan nyomással, ami arra késztetné a közösségünk tagjait, hogy tömegesen hagyják ott a szülőföldjüket 1100 esztendő után.