A Mandiner arra volt kíváncsi, milyen vizsgálatoknak vetik alá ilyenkor a gyanúsítottat, ezért megkeresték Vizi János jogász-pszichiátert, aki igazságügyi pszichiáterként is tevékenykedik.

„Az ilyen esetekben első körben igazságügyi szakértők vizsgálják a gyanúsítottat. Mivel büntetőügyről van szó, két szakértőre is szükség van, akikből legalább az egyik igazságügyi pszichiáter szakértő” – mondta Vizi. Ez a vizsgálat nem más, mint egy hosszabb klinikai interjú, ha úgy tetszik, egy irányított beszélgetés.

Ha olyan esettel állunk szemben, amikor is fontos lehet az illető személyiségének részletesebb feltérképezése, akkor igazságügyi pszichológust is bevonnak a vizsgálati folyamatba. Ők pszichológiai teszteket szoktak végezni, amit aztán kiértékelnek. Többféle tesztet szokás ilyenkor alkalmazni. Magyarországon a leggyakrabban a Szondi-, illetve a Rorschach-tesztet használják. Előbbit Szondi Lipót magyar pszichiáter fejlesztette ki még 1935-ben. Ennek működése azon a feltételezésen alapul, hogy az emberek hajlamosak vonzalmat érezni a hozzájuk hasonló emberek iránt. A vizsgált személynek ki kell választania a neki mutatott emberekről – akik egyébként egytől egyig pszichiátriai betegek – készült képek közül a számára két legrokonszenvesebbet és a két legellenszenvesebbet. Szondi szerint a választott képek tükrözik a személy belső énjét. Míg a Rorschach-teszt során a vizsgált személynek tíz tintafoltot ábrázoló képről kell elmondania, mi jut eszébe róla, mit lát bennük.

Arra a kérdésre, hogy mennyire megbízhatók ezek a tesztek, Vizi azt mondta, hogy a Szondi-tesztet a Lajtától nyugatra már nem nagyon használják, és a Rorschach-tesztről is nagy viták vannak a szakmán belül.

Egyrészt komoly szakértelemre és tapasztalatra van szükség, hogy valaki ilyet végezhessen, másrészt kérdéseket vet fel, hogy lehet-e vele érvényes következtetéseket levonni. Egy következtetés ugyanis többek között akkor érvényes, ha a vizsgálat reprodukálható, vagyis, ha ugyanaz az eredmény jön ki később egy másik szakértővel, mint a korábbi vizsgálat során. Ez nagyon gyakran nem teljesül ezeknél a teszteknél.

Márpedig nagyon nem mindegy, hogy ezek a vizsgálatok milyen eredményt hoznak, hiszen ezen múlik, hogy kényszergyógykezelés után visszabocsátják-e a társadalomba az elkövetőt, vagy akár életfogytiglani büntetést szabnak ki rá. Vizi János ennek kapcsán megnyugtatott: „ahogy diagnózist is csak a pszichiáter állíthat fel, úgy arról is, hogy a gyanúsított mennyire volt beszámítható, az igazságügyi pszichiáter szakértő véleményére alapozva dönt a bíróság”. A tesztek tehát csak segítenek, vagy valamelyest árnyalhatják a képet – tette hozzá.

Nagyon fontos, hogy a beszámíthatóság nem kórképek vagy pszichiátriai betegségek meglététől függ – hangsúlyozta a pszichiáter. Az, ha valakit például skizofréniával diagnosztizálnak, egyáltalán nem jelenti azt, hogy egy bizonyos cselekménnyel kapcsolatban kizárt lenne a beszámítási képessége. Vagyis attól, hogy valaki skizofrén, és, tegyük fel, elkövet egy bűncselekményt, nem nyilvánítják automatikusan nem beszámíthatónak.

„A diagnózis és a cselekmény együttes értékelésével állapítjuk meg, hogy mi a helyzet a beszámítási képességgel” – hangsúlyozta Vizi. Például, ha egy pszichotikus ember azért öl meg valakit, mert az a téveszméje, hogy az illetőben ott él az ördög, ami az emberiség kiirtására készteti őt, akkor ott kóros az indíték, vagyis – szakmai nyelven – „nem megtartott a skizofrén beteg beszámítási képessége”. Míg annál az esetnél, aki azért gyilkol, hogy raboljon, „megtartott beszámítási képességről” beszélhetünk, hiszen teljesen tisztában van vele, hogy amit csinál, az bűncselekmény. Tehát azt vizsgálják, hogy a konkrét cselekmény vonatkozásában megtartott-e a gyanúsított beszámítási képessége.

Abban az esetben, ha a gyanúsított nem beszámítható, büntetést nem, csupán kényszergyógykezelést kaphat, ami határozatlan tartalmú intézkedés.

„Ilyen esetben nem is beszélünk bűncselekményről, hanem csak büntetendő cselekményről” – hívta fel a figyelmet a szakértő. A kényszergyógykezeltet akkor engedik ki az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetből, ha már nem áll fönn a bűnismétlés veszélye. Ahogy a beszámíthatóságról, erről is a pszichiáter szakértő véleménye alapján dönt a bíróság.

Előállhat az az eset is, hogy a vizsgált személyről a szakértői vizsgálat azt állapítja meg, hogy a beszámítási képessége korlátozott. Ilyen esetben kaphat akár szabadságvesztés büntetést is, de azt enyhíteni lehet ahhoz képest, mintha a beszámítási képessége teljesen megtartott volna.

A rendőrgyilkosság egy emberként rázta meg az országot, többen annak adtak hangot, ha nem zárták volna be Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet (OPNI), nem történnének hasonló esetek. Ennek kapcsán Vizi János kijelentette: logikátlan a következtetés, hiszen a Lipótmező néven elhíresült intézmény nem egy speciális hely volt, ahol a potenciálisan veszélyes személyeket kezelték, hanem éppen olyan aktív felvételes intézmény volt, mint bármely kórházi pszichiátria. A másik, hogy a bűnügyi statisztikák szerint nemhogy több, de kevesebb emberölés történt Lipót bezárását követően, mint mikor még működött (körülbelül feleződött, ahogy a testi sértések száma is). „Nincs tehát ilyen összefüggés” – emelte ki.

Mint ismert, a rendőrgyilkossággal gyanúsított Szakács Szilárd büntetett előéletű, korábban is erőszakos bűncselekmények miatt ítélték el. Cselekményét garázdaság és testi sértés miatt kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt követte el. Nem a konkrét eset kapcsán, hanem általánosságban a pszichiáter-jogász elmondta, a büntetett előélet természetesen súlyosbító tényező, ha valaki hasonló bűncselekményt követ el, mint korábban, akkor nevezhetjük visszaesőnek, és a jog is ekként ítéli majd meg.

Kapcsolódó: Egy ügyvéd szerint "aránytalan volt", hogy lábon lőtték az újbudai rendőrgyilkost