Február közepén írta meg a lap, hogy a Nemzeti Választási Iroda adatai alapján egy Tisza Péter nevű független jelölt igényelt ajánlóíveket. Nem volt nehéz rájönni, miért: Tisza is és Péter is, ha már Lőrincz Viktória – a Tisza jelöltje – nevű, csatasorba állítható kamujelölt nem akadt. A megtévesztő nevű áljelöltek indítása ugyanis bevett gyakorlat a kormánypártoknál Kaposváron.

Négy éve ugyanebben a körzetben szerencsésebbek voltak a kamujelölteket keresők, hiszen az összellenzéki jelöltet Varga Istvánnak, előválasztási riválisát pedig Horváth Ákosnak hívták. Előbbiből akadt is névrokon, az ál-Vargát a lap is megtalálta anno Balatonfenyvesen, meglehetősen szegényes körülmények között élt. Bár állította, magától jutott eszébe, hogy csatasorba álljon a parlamenti mandátumért, nehéz elképzelni, hogy a hajléktalanközeli állapotban élő férfi néhány nap alatt összegyűjtötte a szükséges számú ajánlást a várostól bő 60 kilométerre egy másik választókerületben élve.

Hasonló ötlet mentén „születhetett meg” Tisza Péter. A férfit zűrös múltja ráadásul alkalmassá tett, hogy eljátssza a szerepet. A Népszava forrásai szerint valóban Péter a keresztneve, korábban rendőrként dolgozott, ám szerencsejáték-függősége miatt rendre anyagi problémákkal küzdött. Gondjai megoldásához munkatársaitól és ismerőseitől kért kölcsön jelentősebb összegeket, általában családi okokra hivatkozva. Megeskette őket, hogy nem szólnak a kölcsönről senkinek, nehogy szégyenkeznie kelljen. Egy idő után viszont kiderült, hogy sokaknak, nagy pénzekkel tartozik. Mindenkit csak hitegetett adósságai megadásával, így fegyelmivel eltávolították a rendőrségtől, s csalás miatt bíróság elé is állították. A grémium két év, négy esztendőre felfüggesztett börtönre ítélte, illetve kötelezte tartozásai és annak kamatai megadására. Utóbbi elmaradt, az exrendőr ráadásul el is tűnt hitelezői életéből egészen idén februárig. Ekkor többeket megkeresett, hogy szeretné megadni a tartozását, s egy Kaposvár belvárosában található irodaházat jelölt meg találkozóhelyül.

– Ott egyesével behívtak bennünket egy irodába, ahol Péter mellett ketten vártak – mesélte a Népszavának az egyik érintett. – Aláírattak egy papírt, amelyben elismertük, hogy átvettük a pénzt, illetve aki már végrehajtóig vitte az ügyét, az lemondott az eljárás folytatásáról. Ezek után a két férfi egy vaskazettából kiszámolta az adott tartozás összegét.  A papírt rajtunk, vagyis a pénzt átvevőkön kívül csak a két tanú, egy kaposvári és egy kaposújlaki férfi írta alá, Péter nem, ahogy a pénzhez sem nyúlt. Olyan volt, mintha csak megfigyelőként lenne jelen. Utóbb persze megértettük, az elismervényben az eredeti neve szerepelt, de ha most azzal írja alá, akkor az simán okirathamisítás, Tisza Péterként pedig mégsem szignózhatta. Személyit senki sem kért tőle, hiszen ismertük, inkább azon csodálkoztunk, honnan lett hirtelen ennyi pénze, mert csak a velem együtt ottlévőknek kifizetett vagy másfélmilliót, s ki tudja, hányan jöttek még más időpontra.

Az ügyben természetesen megkeresték „Tisza” Pétert, aki miután megtudta, hogy a Népszavától hívjuk, közölte, nem szeretne beszélni, s letette a telefont. Írásban is elküldték kérdéseinket, arra voltak kíváncsiak,

Kérdéseikre a cikkünk átvételéig nem kaptak választ.

Korábban írtuk: Magyar Péter és Tisza Péter is indulna a választáson