Mi lett volna, ha Churchill elfogadja Hitler békeajánlatát? A második világháború érdeklődés hiányában elmarad, a kommunizmus nem veti meg a lábát Kelet-Európában, a zsidóság kivándorol, nincs liberalizmus, bevándorlás és erkölcsi válság. Van viszont család, sok gyerek, és nincs több millió arab, török és más szegény országokból érkező bevándorló. Érvényben maradnak a bécsi döntések, Észak-Erdély hazánk része. A Székelyföld úgyszintén. És a Felvidék egy része is a miénk.

E számunkra jelesnek legkevésbé sem nevezhető ünnep kapcsán tegyük fel a történelmietlen kérdést: mi lett volna, ha a Winston Churchill vezette angol kormány elfogadja Hitler békeajánlatát? Mivel az iskolákban nemigen tanítják, ezért az emberek nem tudják, hogy 1939 és 1941 között a német kancellár számtalan békekezdeményezést tett.

Anglia azonban vagy elutasította, vagy válaszra sem méltatta Hitler békefelhívásait. Ne feszegessük most, miért történt így. De ha London és Berlin valóban megegyezésre jutott volna, akkor a második világháború érdeklődés hiányában elmarad. Ez esetben életben marad több tízmillió ember, nincs a tengernyi szenvedés, nem válnak milliók nyomorékká egy életre, és nem bombázzák porig Európa nagyvárosait. Igaz, a kontinens legerősebb hatalma Németország lett volna.

A német csapatok kivonultak volna Franciaországból, Elzász-Lotharingia azonban természetesen német kézen maradt volna. Hogy ezek után Párizs képes lett volna-e megőrizni gyarmatbirodalmát, az kérdéses. Nincs kizárva viszont, hogy a francia vereség ellenére is javult volna idővel a német-francia viszony. Hitler békeajánlatának lényege az volt, hogy London ismerje el Németország európai vezető szerepét, cserébe pedig Berlin garantálja az angol gyarmatbirodalom létét. Természetesen nem lehet tudni, egy angol-német kiegyezés esetén valóban fennmaradt volna-e a Brit Birodalom. Lehetséges, hogy igen, vagy talán a felbomlás sokkal lassabban játszódott volna le.

Továbbá ha Hitler és Churchill még 1939/40-ben békét köt, a kommunizmus soha nem veti meg a lábát Kelet-Európában. Akkor nincs kommunizmus Kínában, Koreában és Indokínában sem. Hány millió ember menekült volna meg? Valószínű, vagy talán bizonyos, hogy a Szovjetunió és Németország mindenképpen háborúba keveredett volna egymással. Ha ebbe Anglia nem avatkozik bele, akkor talán az USA sem, és biztos a német győzelem.

Akkor pedig a kommunizmus elbukik, és további milliók maradnak életben. Sok millió embernek nem megy tönkre az élete, nem kell elmenekülnie a szülőföldjéről. Ha nincs Szovjetunió, nincs hidegháború sem, és nem kerül sor arra a rengeteg helyi háborúra sem, amelyet az USA és a Szovjetunió csatlósai vívtak.

Igaz, a beloruszok és az ukránok a szovjet fennhatóság helyett német uralmat kaptak volna a nyakukba. Kelet-Európában megjelentek volna a német telepesek. Ha nincs a második világháború, akkor Németország a Brit Birodalom, az USA és esetleg Japán lett volna a világ négy vezető hatalma. Idővel valószínűleg egy nemzeti irányítás alatt álló Kína is felemelkedett volna. Hacsak Japán azt meg nem akadályozza.

Továbbá ha Hitler békeajánlatát Churchill elfogadja, akkor talán a japán-amerikai háború sem tör ki a Távol-Keleten. Erre persze mérget venni nem lehet. És ha mégis sor került volna valamikor a Távol-Kelet feletti uralomért vívott japán-amerikai háborúra, akkor abba vajon beavatkozott volna-e a Harmadik Birodalom? Nem lehet tudni. De ennek pusztán a lehetősége is visszariaszthatta volna Amerikát, amelynek így meg kellett volna elégednie az amerikai kontinens feletti hegemóniával.

Ami pedig a zsidókat illeti: sok százezren, vagy talán több millióan is életben maradtak volna, ugyanis nem került volna sor a zsidók deportálására a munkatáborokba. Ahol rengetegen elpusztultak közülük. Ha nincs második világháború, illetve Anglia és Németország Hitler kívánalmai szerint békét köt, akkor az eredeti német elképzelések szerint emigrációra kényszerítették volna az összes németországi zsidót. Sőt, Németország barátai illetve csatlósai is hasonlóképen cselekedtek volna. Vagyis a zsidóság lényegében kivándorolt volna Európából.

Hogy hová? Nagy részük az USA-ba ment volna, ahol tovább erősödött volna a zsidóság befolyása. No és Palesztina? A nácik között voltak olyanok, akik támogatták a cionizmust. De nem mindenki, így maga Hitler sem lelkesedett a palesztinai zsidó államért. Így hát valószínűleg Izrael sem születik meg - habár mondom, ez nem teljesen biztos. Sok függött volna attól is, a németek támogatták volna-e a brit uralom elleni esetleges arab függetlenségi törekvéseket. Ha így cselekszenek, akkor nyilván soha nem egyeznek bele egy zsidó állam létesítésébe arab földön.

Viszont Hitler azt ígérte, ha megbékél az angolokkal, garantálja a Brit Birodalom fennmaradását. A britek esetleg az arabok féken tartása érdekében esetleg elősegítették volna a zsidó bevándorlást. De a nagyhatalmak - köztük a Harmadik Birodalom - jóváhagyása nélkül aligha születhetett volna meg Izrael. Ha nincs Izrael, nincs arab-zsidó konfliktus, nem tör ki sok-sok háború, és talán az iszlám radikalizmus sem szökken szárba. És akkor amit ma iszlám terrorizmusnak neveznek, az sincs. Meg izraeli és amerikai terror sincs. Az olajat az arabok annak adják el, akinek akarják.

Hogy azután miféle versengés alakult volna ki a Németország vezette nemzeti, szocialista, konzervatív, antiliberális Európa és az erőteljesen zsidó irányítás alatt álló, liberális, fogyasztói szemléletű Amerika között? Vajon lett volna-e hidegháború? Könnyen lehet, hiszen itt nemcsak fajok, népek és birodalmak, de világnézetek is megütköztek volna. Tény mindenesetre, hogy ha Hitler megszilárdítja hatalmát Európa fölött, akkor nincs liberalizmus, nem lenne bevándorlás és erkölcsi válság. Lenne viszont család, sok gyerek, és nem lenne sok millió arab, török és más szegény országokból érkező bevándorló.

És ami nekünk a legfontosabb: ha Hitler békeajánlatát Churchill elfogadja /és persze később sem szövetkezik a szovjettel Németország összeroppantása céljából/, akkor érvényben maradnak a bécsi döntések. Akkor Észak-Erdély hazánk része. A Székelyföld úgyszintén. És a Felvidék egy része is a miénk. És így össze is lehetne békülni a szlovákokkal és a románokkal is. Jó, lehet, hogy a magyarországi németeknek túlzott hatalma lenne. Miként a Kelet-Európában élő, és ki nem telepített sok millió németnek is. Ez mondjuk nem lenne kedvező.

Mégis, ha mérlegre tesszük azt, ami van, illetve azt, ami történt volna, ha Hitler és Churchill kiegyezik, aligha fogunk lelkesen ünnepelni május 8-án.

P.O.

Néhány megjegyzés olvasójuk írásához a nagy európai polgárháború befejeződésének 63. évfordulóján

Olvasójuk „fasizmus alóli felszabadulásunk” alkalmából írott cikkével teljes mértékben egyetértek. A második világháború apokalipszisát a háborús bűnösnek nyugodt lelkiismerettel nevezhető Churchill szabadította Európára és a fél világra. Megrögzött, eszelős fanatizmussal utasította vissza Hitler valamennyi 1939 és 1941 között tett békeajánlatát, amelynek elfogadásával Nagy-Britannia – és persze az egész emberiség – történelmileg mindenképpen jobban járt volna.

Ha egy politikus, államférfi háborúba viszi az irányítására bízott államot, akkor győzelem esetén az adott állam gazdasági és uralmi pozíciói megerősödnek, vereség esetén természetesen meggyengülnek. Nagy- Britannia esetében – Churchill politikájának köszönhetően – az a sajátos helyzet következett be 1945 után, hogy formálisan ugyan a győztes, szövetséges koalíció tagjaként fejezte be a világháborút. (Nem szívesen használom a történelmi szakirodalomban is meghonosodott „antifasiszta koalíció” kifejezést azon egyszerű oknál fogva, hogy e hatalmi csoportosulás elsődlegesen a tengelyhatalmak legerősebb országa, a nemzetiszocialista Németország ellen jött létre, ahol nem volt fasizmus. Az Mussolini Olaszországában volt. Mint gyűjtőfogalmat a kommunista bolgár Dimitrov honosította meg a két világháború között létrejött tekintélyuralmi, autoriter típusú politikai rendszerek megnevezésére. Az ő meghatározása alapján a fasizmus a finánctőke legreakciósabb, legimperialistább és legsovinisztább erőinek, nyílt, terrorista diktatúrája. Na, ez van ma Magyarországon, a sovinizmust nem számítva.)

Nagy-Britannia hatalmi helyzete mégis hihetetlen módon meggyengült az új, kétpólusú világrendben, különösen a Brit Birodalom világot uraló 19. századi státuszához képest. Ezért egyértelműen a brit történelem talán legnegatívabb, bár még ma is érthetetlen módon nagy tekintélynek örvendő Churchill a fő felelős! Hitler nem törekedett Nagy-Britannia megszállására vagy elpusztítására, sőt, amikor a két ország Churchill eszelős nemzetiszocialista-ellenes megszállottságának köszönhetően már háborúban állott egymással 1940-ben, a történelemben szinte példátlan gesztust tett a briteknek a franciaországi hadjárat során. A Dunkerque-nél bekövetkezett nagy német katonai győzelem ellenére sem pusztította el vagy ejtette hadifogságba a brit expedíciós sereg mintegy 300 ezer katonáját, hanem lehetővé tette átmenekítésüket a La Manche túlsó partjára!

Hitler ajánlatának lényege ugyanis a következő volt: a két nagyhatalom békében él egymás mellett, a briteké a világtengerek feletti uralom, megtarthatják gyarmatbirodalmukat, viszont az Európa fölötti hegemónia a Harmadik Birodalmat illeti. Ezt a rendkívül kedvező ajánlatot, amelyért cserében Nagy-Britanniának semmit sem kellett volna adnia, sőt, semmiről nem kellett volna lemondania, Churchill részéről felelőtlenül visszautasítani, nagy világtörténelmi tévedés, sőt civilizációnk ellen elkövetett bűntett volt! Valóban elkerülhető lett volna a második világháború, ha 1939-ben vagy 1940-ben brit-német megegyezés, együttműködés születik!

Churchill másik nagy történelmi vétke, hogy a Németországgal történő együttműködés helyett szövetséget kötött a Sztálin vezette bolsevik Szovjet-Oroszországgal. Ezzel történelmileg két rémséget is Európára szabadított. Az egyik a kommunizmus ordas ideológiája és diktatórikus, az európai keresztény humanizmus minden értékét tagadó és likvidálni szándékozó politikai rendszere volt, amelynek gondolkodást, mentalitást deformáló és szellemi igénytelenséget meghonosító szörnyű hatásától a mai napig nem tudtunk megszabadulni Magyarországon! A másik a pánszlávizmus ideológiája által megfogalmazott nagyhatalmi célkitűzés valóra váltása lett.

Már Nagy Katalin (1762-96) idején megfogalmazódtak az orosz imperializmus Közép-és Kelet-Európa leigázására irányuló távlati tervei, amelyek a 19. századi orosz külpolitika alappilléreit jelentették, ám ennek történelmi megvalósítása a vörös cárnak, Sztálinnak a nevéhez fűződik, aki az Elba folyó vonalától nyugatabbra volt képes kitolni az orosz hatalmi érdekszféra határait, megszállva Németország keleti tartományait, majd megalapította e területen az NDK nevű szovjet vazallus államot.

A későbbiekben – formálisan 1941-ben – a háborúba történő belépésével a brit miniszterelnök „méltó” társa lett az amerikai elnök, Franklin Delano Roosevelt is, aki egyébként az amerikaiak döntő többségének akarata ellenére vitte bele hazáját egy teljesen értelmetlen vérontást és pusztulást eredményező globális konfliktusba. Az 1943 elején tartott casablancai konferencián aztán Roosevelt és Churchill kinyilvánították, hogy a háborút Németország teljes legyőzéséig, feltétel nélküli kapitulációjáig fogják folytatni, magyarán addig, ameddig porrá és hamuvá nem bombázzák a velük szemben álló ország egész területét. E nyilatkozattal feleslegesen és értelmetlenül újabb tízmilliók halálos ítéletét szentesítették, köztük persze saját országaik állampolgáraiét is, ahelyett, hogy kompromisszumos békekötésre törekedtek volna Hitler Németországával. Ez esetben Magyarország és Közép- Európa német érdekszféra maradt volna s huszadik századi történelme vitathatatlanul kedvezőbben alakul, mint azzal, hogy a világháború végén szovjet-orosz katonai erők szállták meg területét, majd hatalomra segítették a kommunista pártot, s ezáltal nemzetünkre szabadították a közkeletűen 50-es éveknek nevezett bolsevista vészkorszakot, majd Kádár diktatúráját.

Az a történelmi tény sem igen cáfolható, hogy Közép-Európában etnikai szempontból a legigazságosabb területi rendezés – már amennyiben egyáltalán létezik ilyen – a fasiszta Olaszország és a nemzetiszocialista Németország védnöksége alatt,az 1938-as első és az 1940-es második Bécsi Döntéssel született! (Ezzel a kijelentéssel szerkesztőségünk nem érthet egyet, hiszen a rendezési kísérlet Magyarországnak csak egy viszonylag kicsiny részét juttatta vissza – a szerk.) E döntések eredményeként a Duna-völgy térségének nemzetei a lehető legmagasabb százalékos arányban saját nemzetállamuk államhatárai közé kerültek Német katonai győzelem esetén ez a Közép-Európai területi rendezés nyilván változatlan formában fennmaradt volna.

Végül egyetértek olvasójuk azon megállapításával is, miszerint egy Churchill-Hitler megállapodás és a második világháború kitörésének elkerülése esetén ma Európának nem kellene szembenéznie mindazokkal a gyötrő demográfiai, mentalitásbeli és civilizációs problémákkal, amelyek ma sújtják kontinensünket. Itt ma már a kulturális, sőt a biológiai fennmaradás és létezés a tét! Amennyiben a jelenlegi libertáriánus, a nyugati civilizációban sajnos ma uralkodó gondolkodásmód, életszemlélet, egoista törtetés, a homoszexualitást mint teljesen normális életvitelt elfogadtatni,sőt elterjeszteni kívánó szemlélet fennmarad, akkor Európának, s benne Magyarországnak a története a 21 . századdal befejeződik. Sőt, a fehér emberfaj is eltűnik bolygónkról.

Lipusz Zsolt
középiskolai tanár

A témához kapcsolódó könyvek (köztük a Mein Kampf) és filmek ide kattintva rendelhetők meg a Kuruc.infótól.