Nos, ez a jeles férfiú most felvetette, hogy „hol lenne jobb helyen egy felnövekvő gyerek? Emberkereskedőknél, szexuális bűnözőknél, drogkartelleknél vagy Magyarországon egy egyszülős vagy meleg párnál?”

Hangzatos érv ez, pszichikai trükként kifejezetten hatásos, ha egy rosszból úgy csinálunk jót, hogy egy még rosszabbhoz hasonlítjuk, de a relativizáló fiktív alternatívára van egy közmondás: „Nem a fát kell nézni, hanem az erdőt.” Azaz kormányfőnk sem ilyen családban nőtt fel, hanem olyanban, ami egyelőre még lényeges többségben van. Elképzelését azonban mégsem kellene elvetni, sőt kifejezetten támogatni, persze némi korrekcióval.

De miről is lenne szó?

Az örökbefogadandó gyerekek tekintetében a kereslet mindig jelentősen meghaladja a kínálatot. Mindezek dacára mégis sok gyerek nem talál nevelőszülőre. A csecsemőotthonok hiába ajánlják fel az el nem kelt maradványt egy heteró, azaz valódi férfi-nő házaspárnak, ha azok ránézésre sajnálattal konstatálják, hogy - Arany János szavaival - „nem lesz belőle más, csak léha”, és otthagyják őket. Mert amit az ideggyenge, képmutató városi (anarcho)liberális értelmiségiek rasszizmusnak és előítéletnek próbálnak beállítani, az valójában több száz éves tapasztalat. A degeneratív faji elkorcsosulásnak egyik fő előidézője a belterjes tenyészet, gyakori vérfertőzéssel.

Az egynemű párok örökbefogadása ellen csak a ténylegesen jobboldali pártok tiltakoznak.

Viszont az árvaházakban inkurrenciaként visszamaradt gyerekek állami gondozása nagykorúvá válásukig súlyos milliárdokba kerül, és sokszor kidobott pénz, mert jelentős hányadukból soha nem lesz hatni, alkotni, gyarapítani képes tisztes állampolgár, csak a lumpenbűnözőknek, nyaklánc- és válltáska-letépőknek, csencselő-gagyizóknak, bolti tolvajoknak, drogárusoknak, unokázós csalóknak, prostituáltaknak és striciknek a siserehadát, utánpótlását gyarapítják.

Ők, bűnözőpalánták töltik meg a szabadmadaras liberális értelmiségiek által nem kis szemforgatással „gyermekotthonoknak” becézett Szőlő utcákat, ahova nem előítélettel, hanem ítélettel (vagy arra várva) kerültek. A „gyerekek” rovásán ott előzőeken kívül még számos rablás, nemi erőszak, és nem egyszer gyilkosság is van.

Védenceik kordában tartására filozófusék, szociológusék, politológusék és egyéb Lannert Judit-félék intellektuális metódusokat (meggyőzés, ráolvasás stb.) ajánlanak. Kitűnő praktikák ezek, kár, hogy alkalmazni csak annál lehet, akinek van intellektusa. Mert akinek nincs, annál a fizikai módszereknek kell előtérbe kerülniük. Kevésbé finoman szólva csürhében csak korbáccsal lehet rendet vágni, neuraszténiás-anarcholiberális szempontból bármennyire is idegtépő, de az iskolázatlan, primitív, deviáns, antihumán, antiszociális, érzelmileg teljesen sivár, az állatvilághoz közelebb álló alacsony morális nívók és homlokok megfékezésére nem létezik más eszköz.

Persze, ha nagy néha kiszivárog ilyen fegyelmezési gyakorlat, el-el csattanó pofon, éktelen lármázkodásba, teátrális szánalomkeltésbe kezdenek. A kibicnek semmi sem drága alapon végtelen farizeus könnyedséggel és közönnyel beszélnek a Nagykörúton innen, Kiskörúton túl élő belpestiek, elvégre ezek a „gyerekek” nem az ő szájukba vizelnek, nem az ő fejüket nyomják a WC-be.

Bezzeg, ha az ő orrukat fricskázza fel valaki, rögtön rendőrért, ügyészért, bíróért kiáltanak, és valós vagy vélt nem tetsző kritizálásukért rohannak becsületsértési pert indítani. „Az más” - mondják, ha bárki is a kettős mércét firtatja.

Az állami költségvetés haszontalan emberekre pazarlása, és talán még a kevesebb Szőlő utcáért is meg kéne fontolni, hogy a normofileknek nem kellő, kirostálódott-szuperálódott-selejteződött egyedeket az egynemű párok örökbe fogadhassák.

Kaján B tervként még egy feltételt is be lehetne építeni, miszerint csak az ellenkező nemű gyerekeket vihetnék el.

Így a meleges hajlamú férfipárok a 22-es csapdájába és Prokrusztesz ágyába kerülnének, mert a lányok bizonyára nincsenek ínyükre, ha pedig fiúkat követelnének, kiugrana a nyúl a bokorból, meg a szög a zsákból, lelepleződnének, hiába tagadnák a „jogvédő” értelmiségiek hevesen és szinte hisztérikusan, hogy homoszexuális pedofilok nem léteznek, csak kertészek: bevetve magjaikat palántákat dugványoznak, újabb egyértelmű bizonyíték lenne rá, hogy a pedofília a férfi homoszexualitás természetellenes velejárója.

Persze, ha érdekük úgy kívánja, és lejárató-rágalmazó politikai fegyverként bevethető, akkor nagyon is léteznek homokos pedofilok. Legismertebb példa rá az Atlantisz földrésszé vált Zsolti bácsi esete. A H.G. Wells „A láthatatlan ember” című regényébe illő legenda főszereplője nem más, mint valamelyik Soros-propagandaműhelyben előre legyártott és lebegtetett verbális-virtuális Facebook-kreatúra.

Minden korszaknak és ideológiának volt ideális emberképe. Így létezett már német Übermensch, szovjet szocialista embertípus (homo sowjeticus) és Superman, meg Rambo a tengeren túlról.

A Belvárosi Irodalmi Klub fenti lakhelyű européer entellektüel törzstagsági köreiben általános az álláspont, hogy az ilyen mintakép már rég lefutott, és nem haladó, természetes elemeket kiemelő, ezért nem megengedhető, erőt, egészséget sugárzó, így fogyatékosokra lealázó, és nyílt társadalomban nem elfogadható, nemzeties ösztönöket ébreszt, ezért pol. súlyosan inkorrekt.

Napjaink hősi ideálja a homokos, mellette szipus, narkós és drogos, bőre sötétes, múltja priuszos, és ha a fazonja is ortopéd, akkor ő maga a tökély.

Semmi kétség nincs afelől, hogy a kevésbé pénzes, a neten harmadik világból származó béranyát megvásárolni nem tudó buhér párok az eredetét tekintve indohungáriai csemetét a saját képükre formálnák. Mert mi mássá válhatna egy olyan serdülő, aki odahaza csak egy előtte se kötény, se fazék, fakanalat sosem fogott, szülőszobát csupán a Youtube-filmekből ismerő, kötni, varrni, horgolni nem tudó  feleséget” lát, nyaranta pedig a kifestett „szülők” a betegfelvonulásra hurcolják?

És mire felnőne, a sulykolt tulajdonságok mellett megjelennének a genetikaiak is, így a bőrszínhez gyakran társuló munkafób bűnözési hajlam. Mindez haladó szellemek gyönyörűségére, a Facebookon magasra tartott, körbehordozva mutogatott ideális és követendő emberi példaként.

Ha a Ruff-titkárság Bódis Krisztái az ötletre ráharapnak és felkarolják, akár még rendkívüli sürgősséggel elfogadott törvényjavaslat is lehet belőle. Várjuk a kormányszájvivő bejelentését.

Ui. Az indítvány olvasásától idegrohamot kapó emberi jogoknak a Temun rendelünk mobil gumiszobát, hogy kirángatózzák a sérült demokráciát.

(Olvasónktól)