Maga Dmitrij Kiszeljov, az orosz állami média igazgatóhelyettese és az állami hírügynökség igazgatója tartott szovjetorosz történelemórát hetente jelentkező politikai magazinműsorában.
 |
Kiszeljov a felvezetőben a forradalom kitörését egyrészt a hruscsovi "olvadásnak", másrészt pedig a nyugati titkosszolgálatoknak tulajdonítja. Ez utóbbiak Kiszeljov szerint már ekkor kísérletezgettek különféle módszerekkel, amelyek a békés tüntetéseket képesek "véres káosszá" eszkalálni. Csak hogy egyértelmű legyen az üzenet aktualitása, a médiacár ezek után az első, "baráti országban" szított "színes forradalomnak" nevezi ki ’56-ot, a 2003-as grúziai és a 2004-es ukrán "narancsos forradalomra" utalva.
Kiszeljov megrendülten azzal zárja a mondókáját, hogy a harcok során hétszáz szovjet katona halt meg – miközben a több ezer magyar áldozatot csak a blokk nyolcadik percében említik meg. A Budapestről jelentkező riporter a szovjet beavatkozást a függetlenségre és demokráciára – azaz a Varsói Szerződés felmondására és a többpártrendszer bevezetésére – való törekvésnek tulajdonítja. Az egy ízben pogromként emlegetett fegyveres felkelés kapcsán emellett elhangzik, hogy nem elég, hogy a forradalmárok szétzavarták az állambiztonsági szerveket, de eközben "ezrével engedtek el nácikat a börtönökből".
Ezt a vonalat viszi tovább Havas Szófia MSZP-s egészségpolitikus, aki kijelenti, hogy a forradalmárok "házról házra járva keresték a kommunistákat és a zsidókat", illetve kifejezi abbéli meggyőződését, hogy a forradalom nem törhetett volna ki "a CIA által kiképzett, volt nácikból álló diverzánsosztagok nélkül", akik "a fasiszta ellenforradalmi puccsot voltak hivatottak előmozdítani".
Az ’56 tanulságát levonó narrátor szerint a letört forradalmi hév lassacskán feloldódott a gulyáskommunizmusban, "annál is inkább, mert az ’56-os események megmutatták, milyen katasztrófába torkollhatnak a hirtelen elmozdulások."
Az utolsó jelenetben Szentgyörgyi Zsuzsa mondja ki a végszót: "Minden forradalom tragédiával végződik."
Ugyanezt a narratívát vitte a csatorna Havasnak szintén jelentős teret nyújtó híradója is. Hozzáadott értékként említhető, hogy a riporter szerint valamiféle Budapestnek nem engedelmeskedő munkásosztagok alakultak a forradalom során, így "gyakorlatilag polgárháború tört ki." (Talán a pár hónappal későbbi alapítású munkásőrségre gondolhatott a költő.) Itt végszóként Alekszdr Sztikalin, az Orosz Tudományos Akadémia magyar történelemmel foglalkozó kutatója jelenti ki, hogy az Egyesült Államok ’56 után megértette, hogy nem avatkozhatnak be a szovjet érdekszférába, és így Kelet-Európa felszabadításának "meglehetősen demagóg" terve helyébe a Szovjetunió felé történő hídverésé lépett.
(Kettős mérce blog nyomán)
