Frissítés (02.05 14.50): A cikk NOL-os hozzászólásai kapcsán érdemes megfigyelni, hogy milyen durván kikelt még Frigyes is (2009. február 5. 13:29:27) az iskolai cgánybűnözés ellen. Az a Frigyes, aki különben kőkomcsi és mindig az első, ha fasisztázni, rasszistázni kell – Jobbikkal kapcsolatos agymenését lásd pl. ITT. Most kifejezetten normális, a mi / Jobbik programjára igencsak hajazó hozzászólással lepett meg bennünket. Van fény az alagút végén?
Hozzászólását némi központozás-javítás és linkelés után idézzük, mivel nagyon sok új, hasznos infó van benne (lásd pl. az amerikai büntethetetlenségi korhatár-témát), amiről nem árt, ha pl. a Jobbik vagy a Gárda szakpolitikusai – vagy esetleg csak az átlagember - tudnak. Még egyszer hangsúlyozzuk: mindezt nem jobbikos vagy szélsőjobbos írta, hanem a NOL egyik legnagyobb, véresszájú komancsa!
"Először is: Magyarországon szinte teljesen hiányzik a javítóintézeti intézményhálózat. Az ilyen kis pszichopatáknak ott a helyük: börtönviszonyok közötti, zárt bentlakásos iskolában, ahol a nap 24 órájában katonai szigorral erősített szünet nélküli fegyelmezéssel irányított napirend irányítaná az életét. És ha vét ellene, akkor igenis legyen mód a fizikai büntetésnek! Néha nem ártana néhány erőteljesebb „makarenkói pofon”. Mert ezek nemcsak az iskolában viselkednek így...
Másodszor: a gyámügy és a gyermekvédelem sem áll helyzete magaslatán, az biztos. Valamint, az iskolai védőnő hálózat sem. Egyszerűen az ilyen szociopatákat társadalmi normák szerinti együttélésre alkalmatlannak kell nyilvánítani; majd gyámügyi határozattal bezsuppolni egy javítóintézetbe! Ahol aztán bizonyíthatja, hogy „fejlődőképes”. Ha egy évig fegyelmezett volt, tanulmányi eredményei rendben vannak, és semmi vétséget sem követett el, akkor visszamehet a „civil közösségbe”. Ha nem, akkor marad a rácsok mögött.
Harmadszor: az a pedagógus, vagy igazgató, aki a gyerek- és fiatalkorúak körében egyre inkább terjedő brutalitást csak diákcsínynek – vagy a baranyai kollégiumban történt esetet „ökörködésnek” tartja, az alkalmatlan a pedagógiai pályára. Én eltiltanám a pedagógiától egy életre.
Negyedszer: a büntethetőségi korhatár leszállítása nem megoldás. Az lenne a megoldás, amit az USA több szövetségi államában alkalmaznak. Vagyis az, hogy ha a vétséget vagy bűncselekményt egy nagykorúságát be nem töltött személy követi el, akkor a nyomozati bíró először azt dönti el, hogy a vádlott kiskorúként vagy nagykorúként álljon-e a bíróság elé, és ehhez igazodjon a büntetés. Majd pszichológus, pszichiáter és pedagógus igazságügyi szakértők eldöntik záros határidőn belül, hogy a nem nagykorú elkövető tekinthető-e nagykorúnak. Mert szerintem az a 13 éves, aki ÚGY lop, hogy tisztában van azzal, hogy 14 év alatti nem büntethető – az igenis nagykorúként feleljen a tettéért! Mert ha a büntethetetlenségi korhatárral (Kuruc.info: eredetiben: “vétőképtelenségi korhatással” - mi maradtunk az érthetőbb szóhasználat mellett) tisztában van, és ENNEK ISMERETÉBEN SZÁNDÉKOSAN él bűnöző életmódot, az már de facto nem büntethetetlen!
Mindenkit addig illetnek meg a jogok gyakorlása, amíg a jogai gyakorlásával nem sérti más jogait. Ha pedig sérti, akkor az államnak és az államhatalomnak joga és kötelessége beavatkozni; akár a jogot sértő joghátrányára IS. ENNYI…
"Először is: Magyarországon szinte teljesen hiányzik a javítóintézeti intézményhálózat. Az ilyen kis pszichopatáknak ott a helyük: börtönviszonyok közötti, zárt bentlakásos iskolában, ahol a nap 24 órájában katonai szigorral erősített szünet nélküli fegyelmezéssel irányított napirend irányítaná az életét. És ha vét ellene, akkor igenis legyen mód a fizikai büntetésnek! Néha nem ártana néhány erőteljesebb „makarenkói pofon”. Mert ezek nemcsak az iskolában viselkednek így...
Másodszor: a gyámügy és a gyermekvédelem sem áll helyzete magaslatán, az biztos. Valamint, az iskolai védőnő hálózat sem. Egyszerűen az ilyen szociopatákat társadalmi normák szerinti együttélésre alkalmatlannak kell nyilvánítani; majd gyámügyi határozattal bezsuppolni egy javítóintézetbe! Ahol aztán bizonyíthatja, hogy „fejlődőképes”. Ha egy évig fegyelmezett volt, tanulmányi eredményei rendben vannak, és semmi vétséget sem követett el, akkor visszamehet a „civil közösségbe”. Ha nem, akkor marad a rácsok mögött.
Harmadszor: az a pedagógus, vagy igazgató, aki a gyerek- és fiatalkorúak körében egyre inkább terjedő brutalitást csak diákcsínynek – vagy a baranyai kollégiumban történt esetet „ökörködésnek” tartja, az alkalmatlan a pedagógiai pályára. Én eltiltanám a pedagógiától egy életre.
Negyedszer: a büntethetőségi korhatár leszállítása nem megoldás. Az lenne a megoldás, amit az USA több szövetségi államában alkalmaznak. Vagyis az, hogy ha a vétséget vagy bűncselekményt egy nagykorúságát be nem töltött személy követi el, akkor a nyomozati bíró először azt dönti el, hogy a vádlott kiskorúként vagy nagykorúként álljon-e a bíróság elé, és ehhez igazodjon a büntetés. Majd pszichológus, pszichiáter és pedagógus igazságügyi szakértők eldöntik záros határidőn belül, hogy a nem nagykorú elkövető tekinthető-e nagykorúnak. Mert szerintem az a 13 éves, aki ÚGY lop, hogy tisztában van azzal, hogy 14 év alatti nem büntethető – az igenis nagykorúként feleljen a tettéért! Mert ha a büntethetetlenségi korhatárral (Kuruc.info: eredetiben: “vétőképtelenségi korhatással” - mi maradtunk az érthetőbb szóhasználat mellett) tisztában van, és ENNEK ISMERETÉBEN SZÁNDÉKOSAN él bűnöző életmódot, az már de facto nem büntethetetlen!
Mindenkit addig illetnek meg a jogok gyakorlása, amíg a jogai gyakorlásával nem sérti más jogait. Ha pedig sérti, akkor az államnak és az államhatalomnak joga és kötelessége beavatkozni; akár a jogot sértő joghátrányára IS. ENNYI…
Eredetileg írtuk (02.05 11.23): Most Győrújbaráton vertek össze tücskök egy iskolást
Az egyébként szélliberális Papp László Tamás időnként kifejezetten korrekt, magas igazságtartalmú, vitákban, érvelésre tökéletesen felhasználható anyagokat ír. Így volt ez az ITTENI cikkével is, amely (leszámítva az egyszerűen csak átugrandó szélsőjobboldalizást) a Gárda-védelem kapcsán remek fegyvert adott a kezünkbe.
A mai Népszabadságban megjelent írása sem rossz (eredeti ITT; vannak olvasói hozzászólások), ha próbáljuk magunkat nem felhúzni a “szélsőjobbos agymosó átnevelés” és az utolsó bekezdésben foglalt pár hasonló gondola által. Kiderül belőle, a szerző is éppen ugyanúgy az iskolai bekeményítés (pl. keményen fellépő biztonsági őrök, fémdetektor, kések stb. elvétele a kapuban) mellett áll, mint mi – vagy akár az utóbbit sikerrel alkalmazó Somogyzsitfa. Cikkében egyéb, hírértékű konkrétumok is találhatók; pl. az, hogy, miután a cigányok Győrújbaráton összevertek egy iskolást, a tanárok meg akarták semmisíttetni a bizonyítékokat. Ha már a többieket terrorizáló csoport ellen nem akarnak/tudnak fellépni…
Vegyük észre azt is, hogy nem igazán kertel, és kimondja, amit ki kell: azt, hogy az ilyen esetek hátterében döntő többségében cigányok állnak.
Tégy az iskolai erőszak ellen!
Nemcsak családon belül lenne jogos igény a távol tartásra. Indokolt lenne iskolai erőszak kezelésekor is. Aki nem budai elit magániskolába járt, tudja: szinte minden alapfokú tanintézménynek vannak rémei. Rossz hírű kültelki iskolákban akár bandákba tömörülve, szervezetten működnek. Deviáns kis szociopaták, akik terrorizálják, verik, kirabolják, megalázó beavatási szertartásokra kényszerítik gyengébb fizikumú társaikat.
Akik nem mernek panaszt tenni, mivel kínzóik holnap is jelen lesznek a folyosón, az öltözőben, az osztályteremben. És akiknek gyakran a szüleik is azt mondják, inkább tűrjenek, úgyse lehet csinálni semmit. A rajtuk lévő nyomást enyhítené, ha a bűncselekményben részes diákokat a vizsgálat idejére a gyámhatóság eltiltaná az oktatási intézmény (és környéke) látogatásától. Így nem tarthatnák közvetlen presszió alatt áldozataikat - írtam nemrég a távol tartási jogszabály körüli vita apropóján. Aligha örvendezhetek, hogy az élet most is tálcán szállítja az utólagos igazolást. Ezúttal a lakóhelyem, Győr "alvóvárosában", a festői szépségű Győrújbaráton vertek össze iskolatársai egy diákot. Nem is ez a legmegdöbbentőbb. Hanem az - mint a Kisalföld tudósításában olvastam -, hogy "a társaikat félelemben tartó csoport tagjaival szemben az osztályfőnök tehetetlennek bizonyult, sőt a gyerekeket arra kérte, a teremben történt és felvett verekedésekről szóló felvételeket tüntessék el a telefonjaikról".
Vagyis a gyerekek testi-lelki épségéért felelős pedagógus a terhelő bizonyíték eltüntetésére és szemhunyásra buzdította neveltjeit. Továbbá "az osztályon és az intézményen belüli vizsgálatot csak akkor indította el a megbízott igazgató, amikor a fiú szülei látleletet vetettek, és rendőrségi feljelentést tettek". Felháborító, de sajnos mindennapos. "Elképzelem, milyen lehet, ha az iskola bejáratánál egy öttagú banda vár, s rám fenik a fogukat. Elképzelem, milyen lehet rettegve menni reggelente iskolába azzal a lélekig sajduló félelemmel, hogy ma éppen kit vernek vagy kit aláznak meg. Mert a gyerekek egymással sajnos kegyetlenek is tudnak lenni" - diagnosztizál kristálytisztán a lap publicistája, Harcsás Judit. Mit lehet ehhez hozzátenni? Rendszerváltáskor - a diktatúra örökségét temetendő - a papíron addig is létező diákjogok valós érvényesítését rendkívül szélesre méretezték. Abból kiindulva, hogy az iskola olyan, a börtönhöz és a laktanyához hasonlóan totális intézmény, amelyben szigorú alá- és fölérendeltségi viszonyok uralkodnak, és amely ennélfogva potenciálisan viszszaélések melegágya. Ebben kétségtelenül igazuk volt. De miközben a totális intézményiség egyik hátulütőjét kiküszöbölték, a másikat bennhagyták. Hisz a diákot nem kizárólag tanárai fenyegethetik, zaklathatják, molesztálhatják. Hanem emellett ugyanannyira (vagy még inkább) a tanulótársai. A bevonultatott "kopasz" sorkatona nem elsősorban tisztjeitől retteg. Hanem az őt rafináltan kegyetlen beavatásokkal, csicskáztatással gyötrő öregkatonáktól. Az újdonsült elítélt sem az őröktől fél, hanem a cellatársaitól. Hogy összeverik, megerőszakolják, kirabolják. Mostanra derült ki, hogy az iskolai "őrök" gyakorlatilag minden hatalmukat elvesztették. Sok iskolában "börtönlázadás" van. Eltorzult személyiségű, labilis családi hátterű bűnözőpalánták uralják a terepet. Ugyanakkor sokan képtelenek megérteni: ahogy nem lehet a családon belüli erőszak üldözését a "csa-
lád szentségére" hivatkozva ellenezni, ugyanúgy az iskolai atrocitásokkal szembeni fellépést is abszurd a "gyermekjogok szentségére" alapozva blokkolni. Nem a kiszélesített gyerekjogokkal van baj, hanem azzal, hogy eme jog a szabadságát csorbítani akaró társaival szemben kevésbé (gyakran szinte egyáltalán nem) védi a gyermeket.
Megvan a kórisme, tudunk a bajról. Terápia kell. Felvetődött néhány hónapja a büntethetőségi korhatár leszállítása tizenkét évre. Ezt sem vetném el teljesen. De lehet olyan megoldás is, amely nem jelentene a kezelhetetlen, "sulimaffiát" alkotó gyerekeknek stigmás priuszt. Olyan köztes megoldás - ezt illetékesek régóta szorgalmazzák -, hogy egy pártfogó-felügyelői rendszeren keresztül látókörbe vennék a zsenge korú delikvenseket. Azon kívül - tenném hozzá a javaslathoz - a fiatalkorúak börtönének példáján létrehozhatnák a kiskorúak "műintézetét" is. Ahová persze csak a súlyos visszaesők kerülnének. Ez olyasféle zárt, bentlakásos (tan)intézmény lenne, ami már nem (csak) iskola, de még nem is börtön. Átmenet a kettő viszonylatában. Egyszerre folyna oktatás és büntetés. Itt keménykezű "smasszerpedagógusok" foglalkoznának a bíróság által elítéltekkel. Milyen legyen ez a "félbörtön"? Olyasmi, ahol erőszakos gyerekeket reszocializálni/rehabilitálni lehet. Elágazás, ahonnan többfele vezethet út: a fiatalkorúak börtönébe, vissza a normalitásba vagy speciális iskolába. Ennek többszörös haszna lenne. Egyrészt a társaikat megfélemlítő (így teljesítményüket lerontó) diákokat kiemelhetnék az iskolai csoportokból. Másrészt a felcseperedőben (s egyúttal "romlófélben") lévő gyereket időben leszakítanák "kriminális" családjától, környezetétől stb. Hisz általában az iskolai erőszaktétel a tettes számára egy követendő példa "lemodellezése". Deviáns (vagy a devianciával szemben parttalanul engedékeny) családjában tanulja meg, hogy az erőszak, a terror, a megfélemlítés, a fizikai erőfö-
lénnyel történő gátlástalan visszaélés "hatékony" módja az önérdek érvényesítésének.
Hangsúlyoznánk: ezen kényszerintézkedések nem a prevenció helyett, hanem amellett, azt kiegészítve és nyomatékosítva működnének. Úgy mondanám: okos szóval, türelemmel, ha lehet, és szigorú, de méltányos és arányos erőhatalommal, ha kell. Muszáj kivárni, hogy a bűnözéstől sújtott kistelepülések mellett tanintézményeinkben is elfajuljanak a dolgok? Mivel a támadók között gyakran hátrányos, lemaradott pozíciójú roma gyerekek is vannak (mi több, szociális helyzetük okán néhol felülreprezentáltak a frusztrált, túlkoros évismétlők között), kialakulhat olyan szituáció, mely az USA börtöneiben - a magukat fekete raboktól fenyegetve érző többségiek soraiból - létrehozta az Árja Testvériséget. Nincs messze az idő, amikor a vérjobbos ultrák önvédelmi tanfolyamokat indítanak a "cigánybűnözés" által érintett diákok számára - némi agymosó átneveléssel egybekötve. Utána belőlük önbíráskodó csoportok jönnek létre. Vajon közülük hányan lesznek a fasiszta zavargások és "puha terrorizmus" második hullámának tagjai? Látván, hogy az állam úgyse védi meg őket. Hát könnyebb lesz nekik általánosítani, a sértett-tettes határvonalból etnikai frontvonalat csinálni. Az állam feladata volna, hogy az iskolai erőszak és az önbíráskodó gerjedelem kettős kihívására etnikailag színvak, demokratikus választ adjon. Nem holnap. Még ma.
A mai Népszabadságban megjelent írása sem rossz (eredeti ITT; vannak olvasói hozzászólások), ha próbáljuk magunkat nem felhúzni a “szélsőjobbos agymosó átnevelés” és az utolsó bekezdésben foglalt pár hasonló gondola által. Kiderül belőle, a szerző is éppen ugyanúgy az iskolai bekeményítés (pl. keményen fellépő biztonsági őrök, fémdetektor, kések stb. elvétele a kapuban) mellett áll, mint mi – vagy akár az utóbbit sikerrel alkalmazó Somogyzsitfa. Cikkében egyéb, hírértékű konkrétumok is találhatók; pl. az, hogy, miután a cigányok Győrújbaráton összevertek egy iskolást, a tanárok meg akarták semmisíttetni a bizonyítékokat. Ha már a többieket terrorizáló csoport ellen nem akarnak/tudnak fellépni…
Vegyük észre azt is, hogy nem igazán kertel, és kimondja, amit ki kell: azt, hogy az ilyen esetek hátterében döntő többségében cigányok állnak.
Tégy az iskolai erőszak ellen!
Nemcsak családon belül lenne jogos igény a távol tartásra. Indokolt lenne iskolai erőszak kezelésekor is. Aki nem budai elit magániskolába járt, tudja: szinte minden alapfokú tanintézménynek vannak rémei. Rossz hírű kültelki iskolákban akár bandákba tömörülve, szervezetten működnek. Deviáns kis szociopaták, akik terrorizálják, verik, kirabolják, megalázó beavatási szertartásokra kényszerítik gyengébb fizikumú társaikat.
 - Éljen szigorúbban a pedagógiai eszközeivel, kollegina! Aki óra alatt hajigál, év végén négyesnél nem kaphat jobbat magatartásból! - Marabu |
Akik nem mernek panaszt tenni, mivel kínzóik holnap is jelen lesznek a folyosón, az öltözőben, az osztályteremben. És akiknek gyakran a szüleik is azt mondják, inkább tűrjenek, úgyse lehet csinálni semmit. A rajtuk lévő nyomást enyhítené, ha a bűncselekményben részes diákokat a vizsgálat idejére a gyámhatóság eltiltaná az oktatási intézmény (és környéke) látogatásától. Így nem tarthatnák közvetlen presszió alatt áldozataikat - írtam nemrég a távol tartási jogszabály körüli vita apropóján. Aligha örvendezhetek, hogy az élet most is tálcán szállítja az utólagos igazolást. Ezúttal a lakóhelyem, Győr "alvóvárosában", a festői szépségű Győrújbaráton vertek össze iskolatársai egy diákot. Nem is ez a legmegdöbbentőbb. Hanem az - mint a Kisalföld tudósításában olvastam -, hogy "a társaikat félelemben tartó csoport tagjaival szemben az osztályfőnök tehetetlennek bizonyult, sőt a gyerekeket arra kérte, a teremben történt és felvett verekedésekről szóló felvételeket tüntessék el a telefonjaikról".
Vagyis a gyerekek testi-lelki épségéért felelős pedagógus a terhelő bizonyíték eltüntetésére és szemhunyásra buzdította neveltjeit. Továbbá "az osztályon és az intézményen belüli vizsgálatot csak akkor indította el a megbízott igazgató, amikor a fiú szülei látleletet vetettek, és rendőrségi feljelentést tettek". Felháborító, de sajnos mindennapos. "Elképzelem, milyen lehet, ha az iskola bejáratánál egy öttagú banda vár, s rám fenik a fogukat. Elképzelem, milyen lehet rettegve menni reggelente iskolába azzal a lélekig sajduló félelemmel, hogy ma éppen kit vernek vagy kit aláznak meg. Mert a gyerekek egymással sajnos kegyetlenek is tudnak lenni" - diagnosztizál kristálytisztán a lap publicistája, Harcsás Judit. Mit lehet ehhez hozzátenni? Rendszerváltáskor - a diktatúra örökségét temetendő - a papíron addig is létező diákjogok valós érvényesítését rendkívül szélesre méretezték. Abból kiindulva, hogy az iskola olyan, a börtönhöz és a laktanyához hasonlóan totális intézmény, amelyben szigorú alá- és fölérendeltségi viszonyok uralkodnak, és amely ennélfogva potenciálisan viszszaélések melegágya. Ebben kétségtelenül igazuk volt. De miközben a totális intézményiség egyik hátulütőjét kiküszöbölték, a másikat bennhagyták. Hisz a diákot nem kizárólag tanárai fenyegethetik, zaklathatják, molesztálhatják. Hanem emellett ugyanannyira (vagy még inkább) a tanulótársai. A bevonultatott "kopasz" sorkatona nem elsősorban tisztjeitől retteg. Hanem az őt rafináltan kegyetlen beavatásokkal, csicskáztatással gyötrő öregkatonáktól. Az újdonsült elítélt sem az őröktől fél, hanem a cellatársaitól. Hogy összeverik, megerőszakolják, kirabolják. Mostanra derült ki, hogy az iskolai "őrök" gyakorlatilag minden hatalmukat elvesztették. Sok iskolában "börtönlázadás" van. Eltorzult személyiségű, labilis családi hátterű bűnözőpalánták uralják a terepet. Ugyanakkor sokan képtelenek megérteni: ahogy nem lehet a családon belüli erőszak üldözését a "csa-
lád szentségére" hivatkozva ellenezni, ugyanúgy az iskolai atrocitásokkal szembeni fellépést is abszurd a "gyermekjogok szentségére" alapozva blokkolni. Nem a kiszélesített gyerekjogokkal van baj, hanem azzal, hogy eme jog a szabadságát csorbítani akaró társaival szemben kevésbé (gyakran szinte egyáltalán nem) védi a gyermeket.
Megvan a kórisme, tudunk a bajról. Terápia kell. Felvetődött néhány hónapja a büntethetőségi korhatár leszállítása tizenkét évre. Ezt sem vetném el teljesen. De lehet olyan megoldás is, amely nem jelentene a kezelhetetlen, "sulimaffiát" alkotó gyerekeknek stigmás priuszt. Olyan köztes megoldás - ezt illetékesek régóta szorgalmazzák -, hogy egy pártfogó-felügyelői rendszeren keresztül látókörbe vennék a zsenge korú delikvenseket. Azon kívül - tenném hozzá a javaslathoz - a fiatalkorúak börtönének példáján létrehozhatnák a kiskorúak "műintézetét" is. Ahová persze csak a súlyos visszaesők kerülnének. Ez olyasféle zárt, bentlakásos (tan)intézmény lenne, ami már nem (csak) iskola, de még nem is börtön. Átmenet a kettő viszonylatában. Egyszerre folyna oktatás és büntetés. Itt keménykezű "smasszerpedagógusok" foglalkoznának a bíróság által elítéltekkel. Milyen legyen ez a "félbörtön"? Olyasmi, ahol erőszakos gyerekeket reszocializálni/rehabilitálni lehet. Elágazás, ahonnan többfele vezethet út: a fiatalkorúak börtönébe, vissza a normalitásba vagy speciális iskolába. Ennek többszörös haszna lenne. Egyrészt a társaikat megfélemlítő (így teljesítményüket lerontó) diákokat kiemelhetnék az iskolai csoportokból. Másrészt a felcseperedőben (s egyúttal "romlófélben") lévő gyereket időben leszakítanák "kriminális" családjától, környezetétől stb. Hisz általában az iskolai erőszaktétel a tettes számára egy követendő példa "lemodellezése". Deviáns (vagy a devianciával szemben parttalanul engedékeny) családjában tanulja meg, hogy az erőszak, a terror, a megfélemlítés, a fizikai erőfö-
lénnyel történő gátlástalan visszaélés "hatékony" módja az önérdek érvényesítésének.
Hangsúlyoznánk: ezen kényszerintézkedések nem a prevenció helyett, hanem amellett, azt kiegészítve és nyomatékosítva működnének. Úgy mondanám: okos szóval, türelemmel, ha lehet, és szigorú, de méltányos és arányos erőhatalommal, ha kell. Muszáj kivárni, hogy a bűnözéstől sújtott kistelepülések mellett tanintézményeinkben is elfajuljanak a dolgok? Mivel a támadók között gyakran hátrányos, lemaradott pozíciójú roma gyerekek is vannak (mi több, szociális helyzetük okán néhol felülreprezentáltak a frusztrált, túlkoros évismétlők között), kialakulhat olyan szituáció, mely az USA börtöneiben - a magukat fekete raboktól fenyegetve érző többségiek soraiból - létrehozta az Árja Testvériséget. Nincs messze az idő, amikor a vérjobbos ultrák önvédelmi tanfolyamokat indítanak a "cigánybűnözés" által érintett diákok számára - némi agymosó átneveléssel egybekötve. Utána belőlük önbíráskodó csoportok jönnek létre. Vajon közülük hányan lesznek a fasiszta zavargások és "puha terrorizmus" második hullámának tagjai? Látván, hogy az állam úgyse védi meg őket. Hát könnyebb lesz nekik általánosítani, a sértett-tettes határvonalból etnikai frontvonalat csinálni. Az állam feladata volna, hogy az iskolai erőszak és az önbíráskodó gerjedelem kettős kihívására etnikailag színvak, demokratikus választ adjon. Nem holnap. Még ma.
