Nehéz bármi újat is mondani annak, aki zombikról szóló film készítésébe vágja a fejszéjét, hiszen a piac – finoman szólva is – telített. Talán ezért is érezhetjük úgy, hogy a kimaxolt képlet miatt minden, a témában születő újabb alkotás az előzőek kisebb vagy nagyobb mértékben való koppintása. Persze, nem mondhatjuk egyértelműen, hogy nem lehet újat mondani a témában, de az, hogy a filmes rovatom következő alanya a Silent Zone, nem az épp aktuális halloweennek, hanem sokkal inkább annak köszönhető, hogy egy magyar mozifilmről van szó.
Igen, legjobb tudomásom szerint ez az első magyar zombis film, így az első magyar, a szó szoros értelmében horrorfilm, a Post Mortem után szinte kötelező, hogy helyet kapjon a listámon.
 A film plakátja (fotó: Filmfinity / port.hu) |
Ide tartozik még az a számomra kissé furcsa jelenség, hogy dacára annak, hogy egy közepes költségvetésű, magyar játékfilmről beszélünk (az NFI ezúttal kimarad), a hazai médiumok nem igazán lelkesedtek, hogy írjanak róla, pedig annyira rossz azért nem lett. Nem mintha eddig bármi is akadályozott volna bárkit, hogy rossz filmekről írjon. Na, de akkor vágjunk is bele.
2012-ben egy zombikról szóló filmekben elmaradhatatlan „szereplő”, egy vírusos járvány tarolta le a világot, amely ahelyett, hogy pusztán „csak” megölné az embert, valami rosszabbat tesz velük: féktelen, veszett vadállatokká, vagyis zombikká transzformálja az áldozatokat, tehát nem csoszogós, lassú, teljesen öntudatlan delikvenseket kapunk, mint például a The Walking Dead sorozatban – vagy inkább már univerzumban.
 Menekülés égen-földön (fotó: Filmfinity / port.hu) |
A kislány Abigail és családja (testvére, anyja) is menekülni kényszerül. Eredetileg a messze idegenben szolgálatot teljesítő apához készültek volna, de nem sokáig jutottak: Abigailt leszámítva mindenki megfertőződik, a lány is csak egy mogorva zsarunak, Cassiusnak köszönheti az életét.
A rövid jelenetet követően ugrunk egyet az időben (ha jól emlékszem, tíz évet), hogy bekapcsolódjunk a fő sztoriszálba, vagyis az időközben tinédzserré cseperedett Abigail és a szintén életben lévő Cassius végtelennek tűnő vándorlásába. A két utazó eredetileg – megunva az állandó „tévelygést” egy, az USA keleti partjánál található szigetre akarnak visszavonulni, ám útközben találkoznak egy túlélőkből álló fegyveres csoporttal, akikkel nézeteltérésük támad, azonban egy zombikból álló horda megtámadja őket. A támadást összesen négyen élik túl, Abigail, Cassius, a várandós Megan és férje, David. Innentől kezdve elindul a dilemma, hogy a szigetre való eljutás mellett/helyett segítsenek-e a gyermeket váró nőnek, és ha igen, meddig, vagy szimplán csak hagyják ott, és tartsák magukat az eredeti tervhez. Ráadásul még az előbb említett horda is üldözőbe veszi őket, mivel Cassius kiiktatta a falka vezérének párját.
Ez nagyjából az első 15-20 perc, szóval ilyen felütéssel indulunk neki a kalandnak. Mint már írtam, a Silent Zone magyar alkotás, így a rendező Deák Péter mellett a vágó, zeneszerző, forgatókönyvíró stb. szintén magyar (a producer is Deák). Színészeknél már kissé vegyesebb a helyzet, Papp Luca játssza Abigailt, Megant Barabás Nikolett, míg Cassiust és Davidet külföldiek (Matt Devere, Declan Hannigan). Mellékszereplőknél is ugyanez az arány.
 Cassius, Abigail és Megan (hátsó ülésen). Kapunk némi karakterdrámát, de nem emelkedünk magaslatokba (fotó: Filmfinity) |
Megmondom őszintén, hogy azért vagyok a Silent Zone-nal bajban, mert a film érezhetően nem üti meg a szokványos mércét, sőt, néhol kifejezetten Zs kategóriásnak hat, mégis, a játékidő túlnyomó részében valamiért nézette magát. Mondanom sem kell, hogy zéró elvárással kell rá beülni, és magvas gondolatot vagy hosszan kitartó útravalót még csak ne is várjunk tőle, de így halloween környékén végül is tűrhető egy esti kikapcsolódás gyanánt.
Érdekes, hogy – számomra legalábbis – élesen elválik a film első és második fele abban a tekintetben, hogy a kezdeti nem túl izmos minőség is veszít a lendületből, a Zs kategóriás besorolás pedig a Silent Zone második felénél érezhetőbb egyre jobban, mintha a film már saját magát se akarta volna komolyan venni. A film utolsó 20-25 perce (hajós jelenetek) már egyértelműen a logikai bukfencekkel teletűzdelt olcsó cirkuszra hasonlítanak leginkább, ami csak azért baj, mert a vártnál hosszabb ideig sikerült kibírni különösebb logikai hibák nélkül, kár, hogy a végére fogyott ki a nafta.
 A film utolsó harmada néhol bohózatba fordul (fotó: Filmfinity / port.hu) |
Karakterek szempontjából Cassius irritálóan komor, tipikusan macsó személyisége némiképp olvadásnak indul a történet során, Abigail hozza a túlélő tinilány szerepét (a kettejük közötti kapcsolat nyomán éreztem egy kis The Last of Us áthallást, amit igyekeztem minél hamarabb elhessegetni), Megan a klisés, kétségbeesett kismama, David meg fárasztó, néhol vicces. Az látszik, hogy bizonyára nem heteket időztek a karakterek minél cizelláltabb megalkotásán, de némi fejlődési görbe azért megfigyelhető, a mérnök fazonnál (akinek konkrét szerepéről nem spoilerezek) pedig végképp nyilvánvalóvá vált, hogy a film elengedte a komolyan vehetőség csíráját is.
Magvas, vagy lényegiben bármilyen fontos gondolatot mint már mondtam, természetesen ne várjunk a filmtől (esetleg annyit, hogy az összetartás és a bajtársiasság életeket menthet), de ha nem is vagyunk elégedettek a minőséggel, azért a Silent Zone mégiscsak mérföldkőnek számít a magyar zombis filmek világában, mint úttörő.
Magánvélemény, de nekem a Silent Zone zombiábrázolása (akik inkább „vadak”, kommunikálnak, nem élőhalott módjára harcolnak, bizonyos szinten éreznek stb.) egyáltalán nem jön be (itt a Walking Dead a nyerő nálam), de magyarként azt is vicces volt látni, hogy a tipikusan magyar tájakat, környezeti elemeket megpróbálják eladni „amerikainak”. Az elpusztult világ romjai között konkrétan felismertem egy ugyanolyan típusú tömbházat, mint amilyenben én is lakom. Ez a beleélésből és az amerikai miliőből bőven elvett, de valahol érdekes és mulatságos is volt.
Továbbá azt is tegyük hozzá, hogy magyar viszonylatban a Silent Zone, hogy is mondjam... hát nem sz*rral gurigázik. A filmet Észak-Amerikában a Saban Films terjeszti, a Hulu kínálatában is megtekinthető, és annyira a külföldi közönségnek készült, hogy eredetileg is angolul beszélnek benne, hovatovább több mint 40 országba jutott már el.
A Silent Zone mindenképpen a filmes rovatomba kívánkozott, de semmi esetre sem a történet, a mély karakterábrázolás, a mondanivaló, a tanulság vagy a remek látványelemek, szép megoldások miatt. Lehet, hogy kicsit savanyú, kicsit sárga, de mégiscsak az első magyar zombifilmről beszélünk, amely ráadásul rögtön a nemzetközi piacot célozta meg. Mostanában amúgy is hiányt szenvedünk igazán jó filmekből, igazságtalan lenne a Silent Zone felé olyan elvárásokat támasztani, amelyeket eleve meg sem akart ugrani. (Sokkal jobban utálom, ha valami – vagy valaki, ha már itt tartunk... – mindenáron többnek akar látszani, mint ami valójában.)
A film egyértelműen – hogy cizelláltan fogalmazzak – „kölcsönöz” a The Last of Us és a 28 nappal később, azóta már jócskán kitágított univerzumából, de higgyék el, bőven nem ez a legnagyobb baj vele. Így halloween környékén, annak elmúltával is laza szórakozásnak megtekinthető, de jövőre ilyenkor nagy eséllyel már be sem fog ugrani cím alapján, csak úgy, hogy az első magyar (nemzetközi) zombifilm.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Ha ez tetszett, itt van még pár:
