Már önmagában abszurd, hogy 2024-ben még áll olyan szobor, amely a Tanácsköztársaságnak állít emléket (amúgy röhejes módon „újpesti Szabadság-szobornak” nevezik az ominózus emlékművet), de még abszurdabb, hogy amíg a szélsőjobboldali rendezvényeket (élükön a Becsület Napjával) üldözik, a kommunizmushoz köthetők felett szemet hunynak. Íme pontokba szedve pár meglátás, amelyet záros határidőn belül végre kellene hajtani, mint a valódi Kulturkampf nulladik, kezdő állomása.

1. A Tanácsköztársaságnak emléket állító szobor mielőbbi eltakarítása, megsemmisítése, vagy legalább a Memento Parkba való elszállítása.

2. A nemzetiszocialista és kommunista rendszerekről rendelkező törvények azonnali felülvizsgálata.

3. A szobor példájának nyomán azonnali és átfogó kampány, mely azt célozná meg, hol vannak az országban még olyan közterületek, szobrok, amelyek az államszocialista érának állítanak emléket (közterületek esetén természetesen az elnevezésre gondolok).

A 2-es ponthoz viszont úgy gondolom, hogy némi magyarázat szükséges. Különösebben nem szeretem összeméricskélni a két rendszert abban a tekintetben, hogy bármilyen történelmi kontextusban akár egy kicsit is egy lapon említsem őket. Ez alatt azt értem, hogy csupán a törvények és a sajátos, az 1945 utáni status quo ellenséges környezete az, amely miatt egy lapra került ez a két világnézet, hiszen míg a magyar nemzetiszocializmus az utolsó utáni órában is szembehelyezkedett a bolsevizmussal, utóbbi destruktív módon évtizedekig mételyként rágta a hazánkat. Tehát amikor arról beszélek, hogy egyiket miért lehet, a másikat miért nem, akkor azt úgy értem, hogy egy ideális(abb) világban a magyar nemzetiszocializmus története teljesen más megvilágítás alá esne, az államszocialista időszak pedig sokkal szigorúbb és kevésbé megengedő szemléletet kapna.

Ezzel együtt viszont úgy gondolom – ha már az ideális világtól eléggé távol vagyunk –, hogy a tiltásra vonatkozó törvényeket egy az egyben el kellene törölni, végképp ebben a helyzetben, amikor egyértelműen a nemzetiszocialista örökségre lett kihegyezve, a kommunizmust pedig csak mutatóba illesztették mellé. Csak hát ugye ez a jelenleg regnáló filoszemita hatalomnak nem érdeke, hiszen a szélsőjobboldali mozgalmak ideálisabb felállás esetén jóval erősebbek lennének a baloldaliaknál. Egyszerűbben fogalmazva egy Tanácsköztársaságról szóló megemlékezésen valószínűleg ugyanez a pár elmebeteg lézengene, míg a nemzeti és szociális gondolatok ugyanúgy aktuálisak és korszerűek, például egy a hatalom által nem vegzált, ideális körülmények között megszervezett Becsület Napja óriási tömegeket mozgatna. Ezért érdeke a mindenkori hatalomnak, hogy a kettőt összekösse, egy polcra tegye, utóbbit hátrányba hozza. A korlátozások tehát a színfalak mögött lényegében a kommunizmust védik.

Viszont, ha már egyszer léteznek ezek a korlátozó törvények, akkor legalább kéretik betartani őket, és a kommunista örökséget ápolókat is ugyanabban a bánásmódban részesíteni.

A kettős mérce persze nemcsak a Fidesz sajátja, sőt, ha már Újpesten járunk a Tanácsköztársaság miatt, hoztam egy lokális példát is. Amikor tavaly novemberben szélsőjobboldali szervezetek koncertekkel egybekötött találkozót akartak szervezni Újpesten – amelyhez minden joguk megvan –, a kerület korábban momentumos, most már DK-s polgármestere, Déri Tibor óbégatott a leghangosabban. Így fogalmazott Facebookon:

Ráadásul még a hatáskörét is átlépte, ugyanis a nagy „demokrata” közölte, hogy „senki nem adhat teret ilyen rendezvénynek”, amelyhez természetesen semmilyen joga nem volt.

Bónuszként pedig még nincs is igazán tisztában a globális folyamatokkal sem. Oroszországban a nemzetiszocializmus nem éppen egy támogatott dolog (értsd: rengeteg szélsőjobboldali ül börtönben, ha egyáltalán életben hagyják őket), így minden bizonnyal egy potenciális nemzetiszocialista nem fogja „dicsőíteni a putyinizmust”, jelentsen ez az egyébként nem létező kifejezés bármit is.

No de vissza a jelenbe: mit nyilatkozott Déri ezzel szemben azóta, mióta nyilvánosságra került, mi készül a Tanácsköztársaság szobránál? (Mondanunk sem kell, hogy mindez teljesen legálisan lett meghirdetve a Facebookon, itt is mindenféle retorzió nélkül, gondoljuk csak el, hogy ez fordított esetben mennyire lehetetlen lenne!) Pontosan! Egy nagy büdös semmit. Nincs felháborodás, nincs óbégatás, nincs fenyegetőzés.

Pedig lehetne putyinozni is. Ugyanis a kommunista megemlékezések egyik szervezője, Sej László Miklós meghívott vendég volt az Oroszországi Föderáció Nagykövetsége által rendezett ünnepélyes fogadáson a Honvédők Napja alkalmából. Az esemény még február végén volt, Sejt – elmondása szerint – „a Rendkívüli és Meghatalmazott Nagykövet Úr, valamint Katonai és Légügyi Attasé Úr” invitálta meg.

Sejthetjük, hogy milyen szellemben és kikre emlékezhettek a „Honvédők Napja” alkalmából. Sej is „a szovjet hősök iránti tiszteletből” vett részt az eseményen. Egyébként Sej László meghívásával kapcsolatban a Magyar Jelen kérdéseket intézett az orosz nagykövethez, amelyekre mind a mai napig nem kaptak választ. Dérinek tehát inkább erre kellene szaglásznia, ha „putyinizmust” keres.

No de messzire szaladtunk, és száz szónak is egy a vége: szem előtt tartva a fentebb megfogalmazott három pontot, vesszen a bolsevizmus minden maradéka!

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info

Déri Tibort, Újpest DK-s polgármesterét e-mailben kérdeztem, hogy tervez-e hasonló, erélyes fellépést a kommunisták ellen is, illetőleg, hogy a kerület milyen sorsot szán a meglehetősen „rossz emlékű” szobornak. Ha az érintett válaszol, frissítjük cikkünket.